A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kis-Fátra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kis-Fátra. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. július 27., szerda

Nyári Fátra 2022

           Kis-Fátra: sokat ismételt utunk; idén nyáron sem maradhatott ki! Egynapos kirándulás a zöldellő hegyoldalak, virágos rétek között, a június minden szépségével! Talán  tavalyi (szinte napra pontosan egy évvel ezelőtti) túránk színeit és virágpompáját nem múltuk felül idén (még a nagy szárazság előtt vagyunk pedig ekkor ...); de mint látható, a hegyi nyár most is csodás volt!

A Krizsna a Májer-szikla felől


Májer-szikla


Különleges és illatos! (tollas szegfű)


Hegyi len


Király-kút


Nárciszképű szellőrózsa


Király-szikla

A fotókat Ozsváth Orsolya, Vándor Rita és Hunyadi László készítették

2019. december 21., szombat

Nyomok és emlékek

„A természetben ne hagyj mást magad után, csak a lábad nyomát és ne vigyél el mást, csak az emlékeidet!” 

                    Kedves Útitársak, talán ti is találkoztatok már ehhez hasonló táblával az erdőben?
Ilyenkor az év vége felé, amikor rövidebbek a napok, hosszúak az esték, itt az alkalom gondolkodni, mérlegelni - ami, úgy gondolom szintén az ünnepvárás része - és ha jól kezeltük a tárgyi javak sürgető beszerzését, maradnia kellene időnek erre is! Mi az tehát amit tettünk, amit magunk után hagytunk; illetve amit alkalmunk volt elhozni kirándulásainkról! Talán kicsit nyugtalanító téma, de sokat foglalkozunk vele (és kizárólag mi tehetünk róla), ne kerüljük hát meg most sem!


A behavazott Vihorlát a Szinnai-kőről; 2019 február

         

  Elsősorban tehát lássuk lábnyomainkat! Nem elsősorban fizikai értelemben (bár egyre örvendetesen egyre többen vagyunk túrázók-hegyjárók, így ez sem lebecsülendő!); hanem sokkal inkább az ökológiai lábnyomunkra gondolok. (Azok kedvéért, akik nem ismernék ezt a fogalmat: az ökológiai lábnyom a Földnek akkora  területét jelenti amelyre szükségünk van élelmünk, vizünk és energiánk megszerzéséhez.)

Az Alacsony-Tátra gerincén, 2019 februárjában
           

               Mi, természetjárók, hegymászók, alighanem mindannyian környezetvédőnek tekintjük magunkat. Magától értetődőnek látszik, ugyanakkor minden amit teszünk, elkerülhetetlenül hatással van környező világunkra; és a fent említetthez hasonló lábnyomot  sajátos tevékenysgünkkel hagyunk magunk után mi, túrázók is. Gondolhatunk akár a hegyi infrastruktúra "fejlődésére" (így, idézőjelben, magam részéről legalább is): az egyre komfortosabb menedékházakra, az ezeket kiszolgáló utakra, felvonókra - vajon jó-e ez ? Vagy nézzünk végig magunkon, kedves útitársak, ruháinkon és felszerelésünkön, számba véve a vegyipar termékeit melyek nélkülözhetetlennek látszanak ahhoz hogy itt legyünk ... És mindenek előtt ne feledkezzünk el a közlekedésről, amivel alighanem a legnagyobb hatást gyakoroljuk környezetünkre. Mert a hegyek messze vannak. Utazni kell hát, ráadásul legtöbbször a tömegközlekedés célpontjai jellemzően nem azok az eldugott völgyek, ahol az aszfalt véget ér, időnk és kényelmünk okán autóval tesszük mindezt. Nem beszélve arról, ha még távolabbi horizontok felé pillantanánk és repülőre találnánk ülni ...

Május a Szulyói-hegyekben

             

            Önmagunk ennyi ostorozása után van e megoldás mindezekre?
Egyelőre nem túl sok.
Nem valószínű hogy a menedékházak helyett a többség ismét sátrat cipelne magával (tisztelet a kivételnek, és azoknak a helyeknek ahol még így lehet túrázni ...). És a komfortot is élvezzük; nem  ne tagadjuk le hogy jól esik az asztalnál elköltött vacsora, és a sör is amelyet nem magunknak kellett felvinnünk (ismét tisztelet e helyen azoknak a helyeknek és embereknek ahol és akik környezetbarát módon igyekeznek mindezt fenntartani - gondolhatunk itt akár a tátrai menedékházakhoz cipekedő serpákra vagy épp az osztrák hütték modern, megújuló energiát hasznosító technológiájára).


Máramarosi-havasok, 2019 június

 

 

            

             Felszerelésünkből és ruházatunkból sem valószínű hogy engednénk. Kétségtelen az is hogy ezek részben biztonságunkat szolgálják. Követelménynek érezzük  a maximális teljesítményt, és ezt elvárjuk a rajtunk vagy kezünkben lévő tárgyaktól is; de persze a divat követése is nagy kihívást jelent; és még egy erdei kiránduláson sem fogjuk szuperkönnyű túrabotjainkat a száz százalékosan bio eredetű furkósbotra cserélni. ...
És az utazás, mint a környezetvédelmi "főbűnök "egyike: vajon reális-e hogy egy tátrai túra helyett kiránduljunk inkább a budai hegyekben, mert ez kisebb terhelést jelent környezetünkre? Vagy hogy a hegymászó - ha idővel és anyagiakkal győzi - ne utazzon el mondjuk a Himalájába, hogy saját szemével lássa a hegyek hegyeit? Nem tartozik-e emberi természetünk lényegéhez hogy mindenhová eljussunk, lássunk, átéljünk, kipróbáljunk mindent saját érzékeinkkel, amire lehetőségünk van?
               

A háromezresek ösvényein (Hochalmspitze; 2019 július)

          

             Tehetünk-e valamit mindezek ellen?
Valamelyest igen. Mi, túrák szervezőiként is próbáljuk mérsékelni lábnyomunk méretét. Igyekszünk a hegyi létesítményeket lehető legkisebb mértékben igénybe venni: ahol lehet, hátunkon visszük sátrainkat; és mint nem feltétlenül szükségeset mellőzzük például a felvonók használatát. Utazásaink során pedig járműveinket legalább jó kihasználtsággal üzemeltetjük (erre is gondolj, kedves útitárs, amikor hárman szorongtok a hátsó ülésen ...) És ha távolabbra utaznánk, még egy pozitív hatást is említsünk meg: az anyagi erőforrások kiegyenlítését - vagyis a Föld szegényebb vidékein elköltött pénzünk (legalább részben) az ott élők helyben maradását és gyarapodását szolgálja.


Júliai-Alpok, 2019 augusztusában  


 

 

             Azzal is segítünk, ha legalább felvetjük a kérdést. Ha válaszunk nincs is, legalább gyökeret verjen a köztudatban, hogy legyen majd valaki aki megoldást is hoz minderre.
                A legfőbb azonban amit tehetünk, az hogy megyünkMegyünk és vezetünk; megmutatjuk a hegyek, a természet csodáit annak aki nem látta még. Megyünk, járunk és mutatunk, míg egyre többen rácsodálkozunk a környező világra, egyre többen érzünk felelősséget környezetünk iránt.
Megyünk akkor is ha egyelőre ezt nem tudjuk úgy tenni hogy kárt ne okoznánk magunk körül. Ahogy  gyermekeink talán letépik az első virágot, véletlenül megölik a kezükbe kerülő pillangót - de ha nem visszük őket közel a természet csodáihoz, nem lesz aki megismerje, megszeresse és óvja mindezt!
És a megoldás a sok kérdésre is alighanem náluk lesz. Gyermekeink generációjánál, akik minderről még mit sem tudva, gondtalanul játszanak abban a természetben, amit mint tudjuk, nem örökölni fognak, hanem kölcsön kaptuk tőlük ...



***

        
                De lássuk az emlékeket is, melyeket lelkiismeretfurdalás nélkül vihetünk magunkkal!
Minthogy év végi bejegyzés lenne ez, elsősorban ennek az esztendőnek az emlékeit idézik a mellékelt képek is.


Október a Liptói-Tátrában ...  

 

 
 
... A téli Vihorlát derékig érő havát, két ragyogó téli napot a Nagy-Fátrában és az Alacsony-Tátra gerincén; a tavaszi napfényt Tihanyban és a Pilis nyugati szélén; a Szulyói-hegyek csodaszép vasárnapját csakúgy mint a  medvekalandot a Madaras erdeiben és  az emlékezetesen vidám Kis-Fátra gerinctúrát ...  Túl a századik eseményünkön, nyáron  hosszas tervezés után végre eljutottunk a Máramarosi-havasok kárpátaljai részére; jártunk sziklán és gleccseren az Alpok háromezreseire vezető ösvényeken; és ferratáztunk a Júliai-Alpok vasalt útjain. Túráztunk idén a legkisebbekkel is, a kölyökcsapattal egy kicsit saját gyermekkoromat is felidézve, újra felfedeztünk egy sor közeli és látványos helyet, a Rám-szakadéktól a Nagy-Kevélyig. Ősszel ismét jártunk a Nagy-Fátrában és a Liptói-Tátrában;  az év végén pedig a Schneebergen köszöntöttük a Hegyek Napját.


... és a Mátra erdejében

          

            Kép persze nincs mindenről. Vannak utak ahol ahol a zsákban marad a fényképezőgép mert köd rejti a tájat, ahol a nehézségekkel vagyunk elfoglalva, ahol hideg van és kezünket sem szívesen használjuk; de van hogy jobb csak nézni és hallgatni egymást. Vannak utak, amelyekről nem lehet képet készíteni. Belső utak, embertől emberig, első kézfogástól a barátságig, utak a kérdéstől a válaszig; és öröm, csalódás, izgalom és boldogság - érzések melyeket átélünk ott kint, a hegyek között, egymás között; emlékek, amelyeket kép nem őriz, de egyre gyűlnek és visszük magunkkal az élet útján - és csodálatos módon egyre könnyebb lesz tőlük a hátizsák :o)



Decemberi Schneeberg-túra


              
 Kedves Útitársak, remélhetőleg Ti is hasonló emlékeket vittetek haza az idei évből! Ezúton is kívánunk mindannyiunknak boldog Karácsonyt és hasonló élményekben bővelkedő új évet! 

                                                                                  A Kárpát-Túra csapat





2019. június 5., szerda

Gerinctúra a Kis-Fátrában

               Második alkalommal járunk itt. Először 2013-ban, május elején, most ugyanennek a hónapnak a végén látogattunk ide. Három szép napunk volt az amúgy esős májusból, végigjárva a Kis-Fátra főgerincét Sztrecsénytől Kralovánig.


Odalenn kanyarog a Vág - kilátás Sztrecsény várából
             Első látnivalónk mindjárt a sztrecsényi vár. Mivel három napot szántunk a túrára, így van idő erre is. Szép látvány a Vág felett tornyosuló fellegvár, (vezetéssel látogatható), de van másik is! Nem sokkal azután hogy zsákjainkat magunkra kapjuk és átkelünk a gyaloghídon a Vág túlpartjára, hamarosan elérjük a gerincutat - itt állt Sztrecsény régi vára. Csupán romok maradtak ugyan, , de annál romantikusabbak. Kiadós emelkedő következik , amíg elérünk első napi szállásunkra, a Chata pod Suchym menedékházhoz. Szombat este lévén, nagy a forgalom, jó a hangulat; mi sem maradunk le ezzel, még mindig a (már több mint) száz eddigi túránkat alaposan megünnepelve ...
             Másnapi utunk ismét kaptatóval indul. A ház melletti sípályán emelkedünk először, majd a Suchy csúcsig még meredekebben kapaszkodunk a bükkös-fenyves vegyse erdőkön át. Ez az első igazi kilátópont utunk során, amit a már 1500 méter fölé emelkedő Stratenec követ. Itt egy szakaszon mészkősziklák alkotják a hegyet; a merészebb formákon túl látványosan jelzi ezt a növényzet is: valóságos sziklakertben járunk: pompás és tavaszi tárnicsok kékje és cifra kankalinok napsárga színe üdíti a még téliesen barna gyepeket.


A Stratenec sziklakertjében (cifra kankalin)

Előttünk látszik a következő cél: a Kis-Kriván; ismét a lankásabb vonalú de mégis komorabb gránit hegyek sorából. Itt már néhol hómezőkön kelünk át, mire elérjük a csúcsot jelző obeliszket. A hegy "testvére", a Nagy-Kriván még kiadós távolságban van; közel egy órába telik mire a Fátra legmagasabb, 1709 méteres csúcsán állunk. Innen akár csak lefelé is mehetnénk, de útba ejtjük aznap még a Chleb csúcsát is, mielőtt az utóbbi hegy alatti menedékházba, második napi szállásunkra megérkeznénk.


Előttünk a Kis-Kriván

              Utolsó reggelünkön kétfelé válik a csapat. A "kemény mag" visszakapaszkodik a gerincre, egészen a Stoh alatti nyeregig haladva, majd itt - az eredeti tervvel ellentétben - nem az említett hegyet hanem a Nagy.Rozsutecet vették célba - hogy némi kaland is színezze a gyalogtúrát, biztosított, sziklás ösvényen érve el az 1609 méteres, látványos sziklacsúcsot. Mindeközben csapatunk másik fele a szelídebb látnivalókat ( és rövidebb lejövetelt) részesítve előnyben, a Mózes-források és a suttói vízesés érintésével érkezett le Kralovánba, a három napos vándorlás végállomására.

Szalamandra portré


A fotókat Hunyadi László készítette.
>További képek

2016. május 12., csütörtök

Tavasz a Fátrában

            Tavasz a Kárpátokban - ezúttal, két évvel ezelőtti Kis-Fátrai túránk után a fővárosunkhoz talán  legközelebbi magashegyi jellegű tájon, a Nagy-Fátrában jártunk május elején. Volt felhő és nap, hideg és meleg; a tetőkön februári hangulat az előző hét olvadó havával, az alsóbb régiókban már az igazi május, zöldellő rétekkel és lombosodó erdőkkel. Mivel szállásunk a völgyben volt, kétszer túráztunk fel a kopár gerincre, útba ejtve a Ploska, Borisov, majd másnap a Krizsna és az Ostredok csúcsait, illetve a csapat egy része bejárta a Donovaly feletti Zólyom-hegyet is és a Májer-szikla kilátóhelyét is. Alább néhány kép a kirándulásról!


Borisov


A csapat a Borisov menedékháznál

Májer-szikla




> További képek
A fotókat Győrfi Károly készítette

2014. október 11., szombat

Felvidéki túránk képei

            Az ősz két arca a Felvidék mesebeli sziklavilágában: kezdődött ködös szürkeségben a Szulyói-hegyek szirtjei között, majd másnapra ragyogó napsütés várt a Rozsutec csúcsán, a Kis-Fátrában - ízelítőnek alább néhány kép a túráról!

A Szulyói-hegyekben

A Rozsutec lábánál

Őszi reggel a Fátrában

A Nagy-Rozsutec csúcsán

 
A fotókat Győrfi Károly készítette.

2013. április 12., péntek

Kis-Fátra gerinctúra

Hová is vezet következő utunk?

Mátra, Fátra,Tátra - mindenkinek ismerős nevek - de pontosan merre is vannak valójában? Az elsővel mondjuk nincs is gond, de Tátrából már van Alacsony, Magas, Liptói, sőt Bélai is. Fátrát nagyot és kicsit ismerünk; előbbit a Turóc folyó jobb oldalán, utóbbit pedig bal partja felől, a Vág szorosa által kettéválasztva. Megtévesztő módon, a szerény elnevezés ellenére a Kis-Fátrában találjuk a magasabb csúcsokat (Nagy-Kriván 1709 m; nem összetévesztendő az ismertebb (és magasabb) Magas-Tátra-beli névrokonával...)
Ennyi bonyolítás kezdetnek elég is... Elárulhatjuk hogy április utolsó napjaiban az utóbbi helyre, vagyis a Kis-Fátra Vágon túli Kriván-hegycsoportjába készülünk.

Nagy-Kriván
      Túránk kiindulópontja a Vág partján fekvő Sztrecsény község. Gyaloghídon kelünk át a folyón, ahol a Fátra gerince kezdődik (illetve, a fentiek értelmében: folytatódik). Szállásunk felé félúton érintjük a sztrecsényi Óvár romjait (ez a falu közelében található két erődítmény közül a régebbi; gyönyörű lepillantással a Vág-áttörésre). Bükkös, majd fenyves erdőben kapaszkodva érjük el a Chata pod Suchym menedékházat, ahol az éjszakát töltjük.






A Vág-áttörés felett
      Második napunkra jut a gerincvándorlás zöme: A Stratenec (1512m) sziklás kiemelkedése után elhagyjuk az erdőt, a továbbiakban törpefenyvesek és havasi rétek kísérnek utunkon. A Fátra legnagyobb csúcsai következnek: A Kis-és Nagy-Kriván; előbbi északkeleti gerincén egy látványos, keskeny szakasszal. A Chleb csúcs előtt térünk le a közeli menedékház felé (Chata pod Chlebom); itt lesz második napi szállásunk.
 





Chleb
      Harmadnap  kezdetnek visszakapaszkodunk a Snilovské sedlo nyeregbe, ahol folytatjuk a gerincutat. A Chleb és a Stoh (1607 m ) a két hátralévő, jelentősebb hegy, majd a Stoh-ról déli irányban, egy mellékgerincet követve, hosszú erdei úton jutunk le Kralovánba, majd onnan vonattal vissza kiindulópontunkhoz.

Ha felkeltettük érdeklődésedet tarts velünk április 29-május 1. között a Kis-Fátrába! Részleteket a Túranaptárban találsz.




2013. március 3., vasárnap

Túravezetőink - Győrfi Károly






Győrfi Károly

             Alföldi születésem miatt, gyermekkoromban  a hegyek a szünidős programok emlékezetes élményei voltak. Debreceni középiskolásként már  közelebb kerültem  hozzájuk,  hiszen minden osztálykirándulás a Mátrába, Bükkbe vezetett. Első túraszervezésemre is ekkor került sor: 15 évesen osztálytársakkal egy bükki átkelést teljesítettük Miskolc és Eger között. 
           Középiskola után találkoztam először a magas hegyekkel; a magas-tátrai túrák örökre elköteleztek a magashegyi túrázással.
         Veszprémi egyetemi éveim alatt a Bakony megismerésén túl, a viszonylag közeli ausztriai hegyvidékek bejárása jelentette a szabadidő eltöltését.
A későbbiekben azután elérhetővé váltak az Alpok igazi nagy hegyei: a Dolomitok via ferratái, és a négyezres csúcsok (Monte Rosa, Gran Paradiso) is.
Jártam Erdély csodálatos vidékein: a Biharban, a Fogarasi-havasok gerincén, a Retyezátban; téli hótalpas túrákat tettem a Rax, Schneeberg, Kis- Fátra, Alacsony- Tátra, és a Hochschwab vidékén.
             Az utóbbi időben hazánk felfedezésére is időt, energiát fordítottam: gyalogosan a Zemplén, Börzsöny, Pilis, Bükk hegyeit járom; illetve „ Magyarország Nemzeti Parkjai két keréken” kerékpáros túrámon 1500 km-t tekerve tíz nemzeti parkunk és három tájvédelmi körzetünk kincseit fedeztem fel.

Mivel eddigi  útjaimon megismert szebbnél szebb helyeket szeretném  másoknak is megmutatni, 2012-ben túravezetői vizsgát tettem. Ha szeretnél Te is részese lenni ezeknek a felfedező túráknak, csatlakozz hozzám!
Elérhetőségem: gykaresz@gmail.com