Júliai-Alpok (olasz rész); 2019. augusztus
Nem először járunk ezen a vidéken;
2013-as Triglav-túránk után ezúttal a hegység Olaszországhoz tartozó vonulatát kerestük fel. Nem véletlen hogy ismét ide jöttünk: megunhatatlan különleges táj. Talán valahol itt van Európa közepe. A találkozások helye. Az Alpok a partvidékkel, mediterrán az alpesi tájjal, a latin, szláv és germán kultúra találkozik ( vagy ütközik, a történelem fordulataitól függően ... nem véletlenül eredetileg
első világháborús helyszínekre vezető sorozatunkba szántuk ezt az utat) ezen a vidéken.
És persze különleges maga a hegy is. Döbbenetes szintkülönbségek, lélegzetelállítóan szaggatott sziklavilág; és szépségében pedig a Dolomitokkal egyenrangú látvány. Itt jártunk tehát ismét, nem először és valószínűleg nem utoljára - alább röviden három szép nap krónikája!
Augusztus 10. szombat - Jof di Montasio
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-ULppTvpikWcst-wpw8Tib8EcqWMpTWtVZy-E_zxnVNQ70MU80lg712Kw-nsOHfXzTzePXlY705zcicUF4RBX1o0qVzsHlCb4TboMxaux1tD2bpP-rM43jKXzyZ8H6bQfbYmTpamwkTY2/s640/IMG_20190810_185549.jpg) |
"Menj hát fel ha képes vagy" - Dante sorai a Jof di Montasio-ra vezető úton |
Dél elmúlt, mire az utazás után megérkezünk a
Giacomo di Brazza menedékházhoz. De mára még vannak terveink! Célunk mindjárt a hegycsoport legmagasabb orma, a 2753 méteres
Jof di Montasio. Kicsit késői az indulás valóban, a ház személyzete is igyekszik lebeszélni, a konyha zárását is kilátásba helyezve ... De az idő stabil, mi pedig megyünk. Mindenesetre az említett ultimátum szapora haladásra sarkall... de egy óra múltán a délutáni hőségben még mindig a legelőkön járunk. Aztán lassan nyerni kezdjük a szintet is végre, és hamarosan megérkezünk a sziklás szakasz beszállásához, ahol a címben idézett, kőbe vésett Dante-sor fogadja a csúcsra aspirálókat (nem mindenki érti, így nem okoz nagyobb aggodalmat...). Innen kezdve a sziklák, acélsodronyok és a kőszáli kecskék birodalmában járunk. Előbbiek stabilak és biztonságot adnak, a kecskék pedig vidáman szökellnek felettünk, gondtalanul szórva a köveket a nehézkesen közlekedő kétlábúakra ... Nemsokára elérjük az út ikonikus részét, ez "Pippan létrája", mely hatvan méter hosszan (pontosabban magasan) ringatózik a fal mentén.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXABK81G4TABE5sn2NG0kPqUx7tzuOIV9k1k29Lb8UrF5N16j-SQA7oucZwcmWMVj9EFpgKh7AzDOe4tAAY734ohEjDjB_wEXdCn8V1eO6IVwu0UbhbwzDwZU7oYWjP5qTQJfHv4rSP_2k/s640/68459726_2597342103620517_5730832441384370176_n.jpg) |
Kecskeportré |
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4LLpYE4F_M8NxaeoJRuOedau_XycJuS6tOQhYqM3dVPhJiErnngs1GxWFQ7RX3QslyYY1AZFK6yDGub8hdzA8TbQeI0SUnbUC1sfvbY2FJeoaN13VCI8g38IoyQN7Aj0AQjCpGYGS0u0k/s640/IMG_20190810_174909.jpg) |
Pippan létrája - a ködben még van vagy hatvan méter ... |
Időközben köd vesz körül , így nem élvezhetjük teljes hosszában a látványt ( van aki örül ennek ... ). Majd a létra végeztével elfogy a vas, az utolsó (nem rövid) szakasz élvezetes, könnyű mászás a gerincen, és ráadásképp, felhők felett állhatunk a hegytetőn! Gyors fotó, majd indulunk is lefelé, ahol jöttünk. Vissza a felhőbe, ereszkedés, létra, drót, kőzápor... Dante hőseivel ellentétben lemenetben is végig kell járnunk a Purgatóriumot, de utána kisüt a nap, simogat a kora esti fény, és megjelölt időre vacsoraasztalnál ül a társaság. Küldetés teljesítve.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9Y609m75yhjm2SgTlcWkDQoZRsfxjNvprGLLgQvSlGuQafgR8dy6_sDTW84ipXZGY4SarbSTeKuOBMabdYxznYcxMR9etcVylSURy_1doICi1Y0elfhAvFNo1aTNkruyxMlzU8TpoXKqu/s640/IMG_20190810_163532.jpg) |
Jof di Montasio - már karnyújtásnyira ... |
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUdgQgBwRxCLIv1n5UayUJyXmspGfaYPweKhq-ev2r2LUNLc2CrklGM3BCZV6CLIKaRI8lM4RKyzY3F4RRwkU8l092TOwamxq0SDMFBYK6bPDreUuhHfoTZlvPznrTs-ogP4njC_ZLIYeg/s640/68475943_2509008605812646_5501510930426494976_n.jpg) |
... és végre a felhők felett! |
Augusztus 11., vasárnap - via ferrata Ceria Merlone
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgPyYzLEDOXBs8uCGt3L9KVB1yivD5hRsfyaimkVIXKcAMXaJ2hKCZKPGyTniFc1tARtGgyF73Z8CzoqzWTS9aGcoXjX1-WU2RLE7Ab5xgSXuOGCVYogtowy6DYeMv3tRLHwvz2MhJwzrX/s640/P1150323.JPG) |
Forcella de lis Sieris - az utolsó gyaloglós szakaszon |
Hosszú út van tervezve mára, lehet túlságosan is ...a ház gondnoka ismét próbál jobb belátásra bírni - mint látni fogjuk ezúttal legalább részben igaza lett - de ezúttal is maradunk tervünknél, indulunk felfelé, első célunk, a Ceria Merlone ferrata- út felé. Két óra gyaloglás után köd vesz körül, itt, a
Forcella de lis Sieris nyerge után kezdődik a drótos szakasz.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis2l4dEEBaUs2zW1u3voBuqPPyoE2LttIxSxlBO9zBwi224DPsLK7ot5GiiPGmRn-jRNH73uU6W6SF4armDcLRKbaLLWNqKUBzfukvvNtCNWwUM38OeoBMsAGKhF6gQDV_9jDOGrG25zhK/s640/P1150322.JPG) |
Forcella de lis Sieris |
Biztosított szakaszok váltakoznak könnyű de szabad mászással a hosszú gerinc mentén. Leginkább nem a tetején (kivétel a
Modeon del Buinz csúcsa, kis bivakházzal), hanem a gerinc alatt vezet az út, elég magasan ahhoz hogy legyen hová leesni, és elég alacsonyan hogy fent is legyen szikla ahonnét kövek jöhessenek le ... A biztosítás is néhol elég ötletszerű, a könnyen járható, lépcsőház jellegű részeken hűségesen kísér a sodrony, míg egy-egy szellős párkányon az út kiépítői erősen bíztak egyensúlyérzékünkben ... Végtelen hosszúnak tűnik az út, a ködben nem látunk sokat magunk körül, lehet koncentrálni a mászásra ... Majd végül a
Forcella de Lavinal dell'Orso nyergénél ér (közel) vízszintes talajt a lábunk.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpMHrCDt2YVn88hw4sT2_zfhp1SD4WoNvgNc6Q0hmZJmPM8IH3EevT-NpXH9k6LVnDCDuQZUcaqkI5KOv72PWtxMNrPKK25Y0MzsM03pu-WXQZdUNbkaKiglr4ti05exhRAmqcq15i_LzR/s640/68523958_2597341980287196_4460828423186546688_n.jpg) |
Ilyen terepen vezet a Ceria Merlone-út |
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMPWc9aNct8IAqclXL5q9IbgITt0ptQ0BuMo534fpYu0nfUrest8y9mHY5-4oRBWgW2zthTnJ5FsFOcaX-NzY8bMoNq3EeK9ZhMQTF68F3QOW4bY-ft8MvpbacB8nx8qSydxdGThc42lWU/s640/68589848_1589540717853042_8514132516624400384_n.jpg) |
Via ferrata Ceria Merlone |
Innen még hosszú az út a
Pellarini menedékházig, de (egy darabig) könnyű lesz a terep. Elhaladunk a jelenleg üzemen kívüli
Corsi ház mellett, ahol kavernák és a sziklafalba vágott lőrések emlékeztetnek a Nagy Háború szomorú eseményeire.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8lqD70ZTbOagrxXdI6i2GNzFwNI2QTZSEaxH61uMAsV7hovnWjTI5Ef3f7WeiQXXh85oXsqcGKdb2P1fBRUt-F5uL0F3utp3afXtBc4F0OteiJChr54MeYLlst-vIaSHEm_t9VlmOIkCX/s640/P1150338.JPG) |
A ma olyan békés hegyek jó száz éve erődként szolgáltak |
Már kapaszkodnánk felfelé a
Forcella Riofreddo hágójába, mikor csapatunk előrébb járó része jelzi hogy a hegy túloldalán váratlanul nehéz a terep. Mivel ők letettek az utolsó napi csúcstámadásról (a
Jof Fuart, 2666 m lett volna a cél), nem feltétlen érdemes nekünk is elmenni odáig. Annál is inkább hogy autóink első napi szállásunk közelében várakoznak, vagyis visszatérésünkkel megkönnyíthetjük a csapat holnapi egyesítését. Így visszafelé vesszük az irányt, hosszan de nehézség nélkül keresztezzük a hegy déli oldalát, ismét élvezve az este fényeit, sőt, mire a házhoz érünk már a holdfény is megcsillan a legelő friss tehénlepényein ... De a Brazza-házban kapunk szállást, vacsorát, és általában győzteseknek kijáró fogadtatásban részesülünk, mintha nem éppen visszafordultunk volna ...
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinmfp_mcZbMLCctVdWYU9hrE2thqu0CCMxgI6E-2aFnLR1E61-Qos5lSkcjXQVzYUj3AUQopqCRkiTED7WeV4YzhZkrIy4ei9XCDr4wNjzTLUFLprrm_T_BSv4WnVinlBO4VyrAYnQkfWh/s640/IMG_20190810_185123.jpg) |
Esti fények a hegyen |
Augusztus 12., hétfő
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCKfjMblOhutReQ589qUqV00xadoMLX-o86qMBAb_7Fbk0YSJi-W0UNzxUveCiN0VlzAEIsFKvNB9my3g7raBdkOBGY6i6R92IJflhtWHKGw40viItSlVoZpKr8KNApWjEgHpAl9xb9URD/s640/P1150345.JPG) |
Lago di Predil |
|
Ez a nap a levezetésről szól. Levezetek a hegyi úton, hogy visszahozzam a másik két sofőrt autóikhoz. Mivel ők nagyobb utat tesznek meg gyalog, van idő előtte hogy strandoljunk kicsit a Lago di Predil tópartján (igen, ilyen is előfordulhat egy
"Kárpátos" túrán ...)
Majd végül mégegyszer levezetünk, nemcsak a hegyről de további jó ötszáz kilométert hazáig, zárva ezzel a három napos kalandozásunkat a Júliai-Alpokban.
Szöveg:
Hunyadi László
A fotókat
Győrfi Boglárka, Győrfi Károly, Brieger Sándor és Hunyadi László készítették.
> További képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése