2018. szeptember 8., szombat

Még egy marék morzsa Erdélyből

             A dolgok néha látszólag ismétlik önmagukat. Akár egy évvel ezelőtt, újra munka, újra turné Székelyföldön! Természetesen kihasználván az időt ismét mentem, láttam és néztem - íme hát hoztam még egy maréknyi élménymorzsát az erdélyi hegyek szépségeiből!

Napfényes Szent-Anna-tó


     Szent Anna-tó

 

           Egy ismétlés a tavalyi kirándulások közül Tusnádfürdőről, ezúttal nem egyedül. Talán a vér nem válik vízzé, ha úgy tetszik az elvetett mag lassan szárba szökken, mindenesetre sikerült megnyerni néhány kollégát - de a túravezető szerepe tehát nem kerül el, így valamivel kényelmesebb tempóban, de kellemes társaságban négyen jártuk meg a tóhoz vezető hat kilométeres utat. Medvével ugyan most nem találkoztunk, de legalább szép napos időben is volt alkalmam megcsodálni a tájat.




 Csíkból Gyimesbe



 


Öcsém-tető


             A szebb időket látott bányásztelepülésen, Balánbányán tesz le a busz. Ezúttal egyedül vagyok, a táv viszonylag hosszú, amolyan felfedező út a Csíki-havasokon át Gyimesközéplokig. Elhagyva a házakat, meredek kaptatón tartok az Egyeskő menedékház felé. Jó óra teli bele míg felbukkannak a fehér sziklatornyok, és hamarosan megérkezem a kis menedékházhoz. Rövid pihenő, majd továbbindulok, a kereszttel megjelölt sziklát magam mögött hagyva, mert ezt holnapra tervezem. Következő cél az Öcsém-tető, alig fél órára az Egyeskő nyergétől. Ritkás erdőben, majd tágas mezőn érem el az 1709 méteres magasságban álló  csúcskeresztet. Alattam, Nyugat felé sziklás letörések, a keleti oldalon legelőkkel és ligetes fenyvesekkel borított kárpáti hegyvidék nyúlik a végtelenségbe.



Csíki-havasok - Terkő-mező


Kis pihenőt tartva továbbindulok. Hamarosan leérek a Terkő-mező széles nyergébe. Sokfelé legeltetnek, óvatosan közelítek, messziről illendően köszöntve a pásztort, a kutyákra tekintettel... Nyájak, csordák, ménesek között, ismét emelkedőn, a ritkás jelzőoszlopokat követve közeledek a Naskalat csúcsa felé, amikor megtörténik a baj. Néhány lépés rossz irányba, egy üresnek látszó esztena közelében, minek eredményeképp pillanatok alatt négy-öt megtermett juhászkutya vesz körül. Megállok, várok, nyilvánvalóan a támadás és a menekülés egyaránt életveszélyes lenne. Várok, de sehol senki, a helyzet feszült, így nagyon óvatosan hátrálni próbálok. Ezt nem kellett volna, most már beszerzek pár harapást. A még vadabb ugatásra azonban végre előkerül a pásztor, és néhány hanggal megfegyelmezi a kutyákat. A sebeim nem komolyak, de valami fertőtlenítés jól jönne - nálam semmi nincs, és e téren ő sem túl segítőkész. Még pálinkája sincs (elég valószínűtlenül hangzik). Ezek után persze még kevésbé hihetem hogy a kutyáknak bármi oltásuk lenne... de örülök hogy ennyivel megúsztam. Rövid mérlegelés után nem folytatom a gerinctúrát ("arra túlon igen gonosz kutyák vannak"...), hanem leereszkedem a keletre nyíló völgybe. Még látom a Naskalat kopasz tetejét, csábító, de jobb a békesség. Hamarosan leérek a civilizáció peremére, Jávárdipatakára, ahonnét már "csak" 15 kilométeres séta Gyimesközéplok, a környék központja, már amennyire ez a szó ráillik erre az eldugott kis falura. Vígasztalásképp ízelítőt kapok a gyimesi falvak hangulatából, ahol alig terem más mint széna; ahol még több a szekér mint az autó, és ha nem is látom, de érzem hogy alighanem a legősibb magyar hagyományokat őrzik .



Hagymás-hegység

 

Egyeskő

 


             Mint mondják, a lóra vissza kell ülni ha leesünk ... így másnap ismét Balánbányán talál a reggel. Ezúttal másodmagammal vágunk neki az Egyeskő felé vezető meredeknek. Cél az Egyeskő sziklája és a Nagy-Hagymás. Hamarosan elérjük az immár ismerős menedékházat és némi szusszanás után neki a sziklának! Rövid négykézlábazás a tornyok közötti nyeregbe, majd vaskos drótkötél mentén,  a jó fogású mészkövön különösebb nehézség nélkül kapaszkodunk fel a kereszthez. Nagyszerű a panoráma, alattunk a mélyben a ház a tisztással, körülöttünk az erdélyi hegyvidék. Igazi csúcsélmény, bár kicsit csalódás,  hogy nem a legmagasabb szirtre érkeztünk.
Visszaereszkedve a nyeregbe, egyedül indulok a Nagy-hagymás felé. Legelők, fenyvesek, fehér sziklák közt vezet az út, már nincs messze a csúcs, de kolomp hangját hozza a szél, és most nem örülök a kedves csilingelésnek. Óvatosan lesek ki a csúcs alatt megritkuló erdőből. Előttem a nyáj, kutyaugatás ... - és villámgyors döntéssel fordulok is vissza. Nincs kedvem újabb találkozáshoz... és ugye szép lehet ez a vidék télen is, se kutya, se medve.... szóval majd visszatérünk legközelebb!

Őszi Hargita

 

 
Hargita - kilátás a Bagoly-kőről


                Ha Székelyföld, akkor járjunk a Hargitán is! Szűkre szabott időnk csak rövidebb kirándulásra elegendő, hargitafürdői indulással. Eleinte őszies köd borong még a fenyők között, de hamarosan tisztul az ég, némi kékségben is van részünk.Felkapaszkodunk a Csicsói-Hargita adótornyaihoz, majd a Bagoly-kő szikláit vesszük célba Némi bolyongás, jelzéskeresés és műszeres navigáció után fenn állunk a szikla tetején. Kitűnő a kilátás a végtelen fenyvesekre, a Hargita felhőjárta tetőire. Innen még elgyaloglunk a legmagasabb pontig, (ahol csak egy torony árválkodik), pontosabban valamivel távolabb onnan, a szinte vízszintes, ritkás erdőben egy sziklát kijelölve  csúcs gyanánt, ünnepeljük meg az elért 1759 méteres magasságot.

Csíksomlyó


               Csíkszeredai szállásunkról jó félórás séta Csíksomlyó, így erdélyi kirándulásaim végén nem hagyom ki a ismert búcsújáró helyet sem. Összekötve a kellemest a hasznossal, útbaejtem a ferences templom szomszédságában található kórházat is, mivel a  kutyaharapás errefelé jónéhány védőoltást von maga után; majd a kálvária stációi mentén felkaptatok a Kis-Somló tetején álló Salvator-kápolnához. Előttem a nyereg, az őszi reggeli fényben; most persze üresen, várva hogy újra elérkezzen a tavasz és vele ismét megteljen a hegy a magyarok ünnepén ... Ezekkel a gondolatokkal ballagok lefelé a domboldalon, búcsúzva Erdélyország meseszép tájaitól - és tervezve a visszatérést, újabb és újabb felfedezendő utakon ...

Székely kálvária - Csíksomlyó





Kép és szöveg: Hunyadi László