Negyedik alkalommal túráztunk vasárnap a kölyökcsapattal! Ezúttal nem kisebb kihívás, mint a főváros tágabb környékének legmagasabb pontja, a Pilis-tető volt a cél. A táv a tíz kilométerhez, a szint pedig az ötszáz méterhez közelített, minden elismerés hát a kicsiknek, különösen az öt év alatti korosztálynak, akik szintén teljesítették mindezt! Ráadásul nem a legkönnyebb úton, jó szokásunkhoz híven nem a legkönnyebb de talán a legérdekesebb utat választva.
De a lényeg persze nem a teljesítmény. Hanem hogy felmásszunk mindenhová, legyen az kilátó, magasles, szikla, vagy csak egy fa ... hogy elmerüljünk a rét derékig (fiatalabbaknak nyakig...) érő füvében és felkutassunk minden odút, barlangot, még ha csak könyökig férünk is bele ...És nekünk felnőtteknek ? A kora nyár ragyogása, az árnyas erdő, lombokon átcsillogó napfény ... és elsősorban a kicsik boldogsága. Talán nem ugyanazt látják ott kint mint mi, felnőttek; de emlék lesz ebből a napból is; mindaz amit kicsinyeink még nem vesznek észre, mind elraktározódik valahol , hogy előkerüljön egyszer amikor szükség lesz rá majd, egyszer, ha az utat keresik ...
