Kárpát-Túra

Ez a túránk harmadszor került sorra - igaz első alkalommal még nem a "Kárpát-Túra" név alatt "futottunk"); voltunk itt ősszel, párás, felhős szeptemberben, amikor zúgtak a vízesések ; ragyogó napos októberben - és most pedig nyár derekán. Mint a legtöbbször, most is változtattunk valamennyit az útvonalon: ezúttal is a z Enns völgyéből indultunk, vállalva a nagyobb szintkülönbséget, biztosított ösvényt (és némi kitettséget nemkülönben) a látványosabb Wasserfallweg ("vízesés útja") kedvéért - a száraz nyár azonban itt is megtette hatását, a vízesés csordogáló maradványaiból épphogy inni tudtunk még :-(

Elérve a Hesshüttét (ez volt a szállásunk) kis zsákkal tettünk egy kényelmes körtúrát a Hochzinödl (2191 m) csúcsára - két irányból megközelíthető a hegy, minden nehézség nélkül (a bő ötszáz méteres emelkedést leszámítva); eleinte meredekebben nekiszaladva a törpefenyők között, majd fentebb széles karsztfennsíkon túrázva értük el az aznapi legmagasabb pontot. A sziklafalak közé szorított völgy után, ahol feljöttünk, üdítő a körkilátás; mindenekelőtt szemben velünk a holnapi cél - innen nézve alig hihető hogy oda is fel lehet jutni :-) mindösszesen vagy két órás kirándulás után érkeztünk vissza a hüttéhez, ahol kellemes vacsora és zsúfolt láger várt ránk még aznap este :-)

Reggel pedig irány a Hochtor! Ez az útvonal a Josefinensteig, néhol biztosított, de nagyobb részt természetes állapotában járható útvonal mely azonba némi négykézlábas mászást igényel (I-es fokozat kb). Jól kijárt ösvény vezet a meredek aljába; néhány szerpentinkanyar után a terep kezd darabosabbá válni: lépcsőzetes párkányokon haladunk, néhány méteres felkapaszkodás, majd közel vízszintes... és így tovább. Feljebb egy teknőt keresztezünk, felette jön a legmeredekebb rész, néhol drót is segíti (mondjuk inkább biztosítja) a haladást. Végül elérjük a hegy délkeleti gerincét, kiváló reggelizőhely egy kis lapos, füves térségen -a kilátás is megelőlegezi a csúcs panorámáját.

Ami viszont még odébb van, innen látszik már a kereszt, mely bár elérhetetlenül távolinak tűnik, tapasztalatból tudom hogy nincs már sok hátra :-)

Reggeli után - egy rövid, kellemetlen lefelé mászás után ismét párkányokon során haladunk, többnyire kényelmesen, innen már keveset használjuk a kezeinket. Végül még egy kis kaptató, már inkább törmeléken, és előttünk a csúcs - csak mi vagyunk, miénk a kilátás, szemben az Ödstein vad, kopár sziklatömegével; alattunk jó másfél kilométeres mélységben az Enns völgye - élvezzük a megérdemelt szépséget, 2368 méter magasságból!

Az ereszkedés ugyanott történik ahol jöttünk (a túloldalt levezető, hasonló nehézségű Schneelochsteig útvonalat ezúttal kihagytuk, mivel így a hegy túloldalára érkeznénk le); a háznál még betérünk egy frissítőre (most kezd igazán meleg lenni, eddig megúsztuk tűző napsütés nélkül); majd ismét végigjárva Wasserfallweg meredek lépcsőit, ezúttal lefelé, további, bő két óra alatt értünk le a kis parkolóba, ahol végére értünk a két napos kalandnak.