Bystrá
Első túránk a Liptói-Tátrába vezetett. A korábbról ismert sziklás Rohács-hegyekkel ellentétben itt hosszan elnyúló, füves völgyben (Gáborova dolina) emelkedtünk egészen a lengyel határig; majd szelíd formájú hegytetőkön át értük el a legmagasabb pontot. Éppen valamivel a gyülekező felhők alatt, így még körülpillanthattunk a magasból, majd elhagyva a gerincet a csúcs alatti tó partján pihentük ki a kiadós kaptató fáradalmait. Lejutva a piros jelzésű Magistrála útra (amely itt közel 1000 méterrel alacsonyabban vezet mint a Magas-Tátrában), még jó öt kilométeren át élvezhettük a Tátraalja fenyvesekkel és virágos rétekkel váltakozó tájait.
Kriván
Kora reggel az autóból felhőrongyok között látjuk a hegyet - aznap utoljára. A Három-forráshoz csepergő esőben érkeztünk, ahol a Krivánra vezető zöld jelzés indul.Azért nekiindulunk, bízván a javulásban. Később tisztul is az idő, sőt a Napot is látjuk, igaz csak percekben mérhető ideig. Kárpótol mindenesetre a hegyoldalon felkúszó, gerincek mögött örvénylő felhők játéka; és mindenekelőtt hogy közeledünk a csúcshoz. A Kriváni-teknő völgyétől gyorsan nyerünk szintet, a gerincen kőtömbökön lépegetve elérjük a Kis-Kriván kiemelkedését, ahol végleg a ködbe fúrjuk magunkat. Az utolsó szakaszon könnyű sziklán, itt-ott kezeinket használva érjük el a 2496 méteres hegytetőt. Hideg, szél, és és homály odafenn - nem is időzünk sokat, ugyanazon az ösvényen ereszkedünk vissza a kellemesebb klímába, zárva ezzel kétnapos tátrai utunkat.
> További képek
A fotókat Hunyadi László készítette
