Három hegység Erdélyben

 

 

               Erdély megunhatatlan és kimeríthetetlen! Ez évben már másodszor jártunk itt; a Kelemen-havasok-beli felfedező jellegű utunk után most három különböző, számunkra már ismerős dél-kárpáti hegyvidéken töltöttünk pár napot 2025 júliusában! Mindez alább egyelőre csak csak rövid, ízelítő összefoglaló; a kaland részleteivel később ha igaz bővül majd az útleírás!

Fogarasi-havasok

              Az erdélyi hegyek királya, a Déli-Kárpátok leginkább alpesi jellegű vidéke aligha maradhat ki a háromból! Ezúttal a Transzfogaras-út kínálta a relatív könnyebb megközelítést, de a nomád feeling itt azért nem maradhat el - egy éjszaka sátorban, a Caltun-tó partján; és másnap a 2544 méteres Negoj, a Fogaras második legmagasabbja volt a túra csúcspontja!

 

 

  

 

Királykő

           Egészen más vidék ez; a zöld-szürke Fogaras-gerincre keleti végénél merőlegesen "odaillesztett" Királykő! Ez is egyetlen vonulat; de fehér sziklák sora alkotta éles taréjként mered az égbe - kellőképpen kalandos, itt-ott négykézlábas utakat kínálva, melyeket most  nem hosszában, hanem két külön túrával közelítettünk meg - menedékházas szállásról, kis zsákkal; cserében jóval nagyobb szint leküzdése árán.

 

 

Csukás

            A három hegy legkisebbike ("még" a kétezer métert sem éri el) -de íme a mesebirodalom a Kárpát-kanyarban! Csodás zöld rétek, erdők között és felett elvarázsolt sziklavilág várja az erre járót! A kristályos kőzetekből álló Fogaras, a mészkő-eredetű Királykő után itt a homokkő-konglomerátum különleges formakincse ismét tud újat mutatni! Az utolsó napi, kis zsákos körtúra szép befejezése volt a majd' egy hetes erdélyi kalandnak! 

 

A fotókat Győrfi Károly készítette

Gyergyói hegyek között

           Erdélyi túra nélkül nem múlt el nyár már jó ideje ... A Fogaras, Radnai-Havasok, a Kárpát-kanyar stb. hegyei után idén Székelyföld, Gyergyó vidéke került sorra. Ha magasságban nem is de szépségben mindenképpen versenyképes túraterep  volt az Egyes-kő, Nagy-Hagymás, Békás-szoros vidéke - kicsit másképp, ezúttal nomád túra helyett szállással, de cserében nagyobb területet bejárva, még via ferratával is  tarkítva ismerkedtünk a Keleti-Kárpátok túráink közül mindeddig hiányzó részeivel! Ha igaz készül ennél részletesebb beszámoló is, de addig is, pár kép ízelítőképpen alább!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fotókat Győrfi Károly készítette

> További képek

Fogaras és azon is túl

           Sok év után, Fogarasi-havasok ismét! Folytatva a gerinctúrát és folytatva a sátras erdélyi utak sorát; sőt kibővítve a Kárpátok fő vonulatán túl fekvő, ritkán járt, szép és kalandos Kapacina vidékével is! Rövid összefoglaló júliusi utunkról, (egyelőre) ezzel a pár sorral de annál szebb képekkel, a Déli-Kárpátok mesés tájairól!

 

 

 

 

A fotókat Győrfi Károly készítette

>További képek

Fogarasi-havasok

 2017 június

           Kicsit megkésve, de csak szakítottam időt,  a nyári erdélyi, immár hagyományos havasi túránkról szóló beszámolóra.

Tavasszal a tervezés időszakában még éjszakai vonatozásra gondoltam, amellyel már reggel a hegy lábához érhettünk volna. De sajnos nyárra megváltozott a menetrend és már csak déli érkezés lett volna kivitelezhető, így  aznapra elérhetetlen lett volna a gerinc. Ezért átterveztem a túrát.; sőt az egyéb Kárpát-Túra programok miatt június végére került át az erdélyi túra.

          Autós utazás lett végül, és a tavalyi években bevált kényelmes módon panzióban kezdve. Cserébe kipihenten, korán, autókat biztonságba tudva indíthattuk a túrát.

Hétfőn az egyre hosszabb autópályás szakaszok miatt egészen gyorsan kértünk Nagyszebenig. Városnézéssel, fagyizással, sörözéssel kényelmesen kezdtük a programot.

Szállásunk Felsőszombatfalván, a Roua Muntilor Panzióban volt. Este a közeli kolostort néztük meg, ahol nagyon szépen karbantartott belső kertben gyönyörködhettünk.

          Másnap reggel autóinkat a panziónál hagyva, több napi felszereléssel a hátunkon elindultunk a gerincre.

Hat  óra és kemény 1.500 méter szintemelkedés után 2.188 méteren elértük a gerincet.

Mivel bőven volt még időnk ezért megkezdtük  gerincvándorlásunkat nyugat felé. Folyamatosan 2.200 -2.400 méter között ingáztunk, csúcsra fel, hágóba le.

Aznap a Galbenele 2.456 méteres csúcsa alatt találtunk megfelelő táborhelyet.

          Másnap ködösen indult a nap és egészen tizenegy óráig kitartottak a felhők, így sajnos a Moldoveanu 2.544 méteres csúcsán nem sok kilátás várt minket.

Ezután már szép időnk lett. Hosszú napunk volt, egészen este hétig mentünk. Így eljutottuk a Transzfogaras-út fölött fekvő Lacul Caprile tavakig, ahol a második tábort állítottunk fel, épp egy rövid záporeső előtt. Nem volt könnyű szélcsendes sátorhelyeket találnunk.

 

           Következő nap a Transzfogaras-út feletti hágóból néztünk le a kanyargó aszfaltcsíkra. A kora nyári időpont miatt sok helyen komoly hónyelveken, hómezőkön kellett átkelnünk; sőt volt ahol lépések rugdosásával lehetett csak biztonsággal feljutni.

A Fogaras másik nagy hegyét, Erdély legmagasabb csúcsát, a Negoiu-t viszont szép időben értük el.

Ezután elhagytuk a gerincet és a Negoiu menedékházat vettük célba. De útközben nagyon kellemes táborhelyre leltünk, vízesésekkel, patakokkal, zöld pázsittal. Itt töltöttük hát a harmadik hegyi éjszakát.

        

          Utolsó túranapunkon hosszú ereszkedés várt ránk. 20-25 kilométeres út vezetett  a vasútállomásig.

Szerencsére az utolsó öt kilométert a nagy melegben már egy kisbuszban töltöttük. Egy kedves srác megállt nekünk és kérés nélkül elfuvarozott a vonatig.

Közel egyórás vonatozás és stoppolás után visszaérkeztünk kiinduló pontunkra. Felemelő zuhanyzás és vacsora után kényelmes körülmények között pihentük ki az elég intenzív napokat, így másnap pihenten utazhattunk haza.

Búcsú a Fogarastól

> További képek

▶ Videó

Kép és szöveg: Győrfi Károly; videó: Katzer Attila

Radnai-havasok 2016. július

         Tavalyi sikeres erdélyi túránk után, a Kárpát-Túra-csapat már elvárta, hogy idén is ellátogassunk Erdély gyönyörű hegyeibe.Idén a Radnai-havasok volt az úti célunk, kiegészítve a Gutin hegység felkeresésével.

         Első nap még kiutazás közben megálltunk a Gutin-hágóban, ahonnan a Kakastaréj látványos sziklatarajához túráztunk, majd az 1443 méter magas Gutin csúcsot hódítottuk meg.

        Másnap a Medve panzió kényelmes szállását feladva, elindultunk gerinctúránkra. A bizonytalan időjárás miatt hamar letáboroztunk a Mosolygó-tó partján.

Harmadik nap korán indultunk a Nagy-Pietrosz (volt Horthy-csúcs, 2303 m) megmászására és a gerinc végigjárására. Egyre javuló időben, gyönyörű zöld hegyhátak vártak ránk. Ezen a napon bejártuk a gerinc első felét, és egy kellemes helyen táboroztunk a Gargalló-nyereghez közel.

          Negyedik napra is szerencsénkre folytatódott a jó idő, így minden szépségét megmutatták a Radnai-havasok. Bejártuk a gerinc másik részét, kisebb és nagyobb csúcsokat ( Gargalló 2158m, Omul 2134m, Ünőkő 2.279 m, Ineut 2222m ), majd a  Radnai (Rotunda) hágóban hagytuk el a gerincet. Így kitartó meneteléssel bejártuk a gerinc másik felét is. Kitartásunknak  és szerencsénknek köszönhetően az estét újra a panzióban tölthettük.

Mindezek után másnap már kipihenve és megtisztulva gondolkozhattunk a hazaút alatt a jövő évi erdélyi túránk célpontjáról.Talán a Bucsecs + Nagy-Kő-havas + Keresztényhavas; vagy a nagy falat Fogarasi-havasok??? Majd meglátjuk!

> További képek
A fotókat Győrfi Károly készítette.

Túravezetőink - Győrfi Károly



Győrfi Károly

             Alföldi születésem miatt, gyermekkoromban  a hegyek a szünidős programok emlékezetes élményei voltak. Debreceni középiskolásként már  közelebb kerültem  hozzájuk,  hiszen minden osztálykirándulás a Mátrába, Bükkbe vezetett. Első túraszervezésemre is ekkor került sor: 15 évesen osztálytársakkal egy bükki átkelést teljesítettük Miskolc és Eger között. 
           Középiskola után találkoztam először a magas hegyekkel; a magas-tátrai túrák örökre elköteleztek a magashegyi túrázással.
         Veszprémi egyetemi éveim alatt a Bakony megismerésén túl, a viszonylag közeli ausztriai hegyvidékek bejárása jelentette a szabadidő eltöltését.
A későbbiekben azután elérhetővé váltak az Alpok igazi nagy hegyei: a Dolomitok via ferratái, és a négyezres csúcsok (Monte Rosa, Gran Paradiso) is.

Jártam Erdély csodálatos vidékein: a Biharban, a Fogarasi-havasok gerincén, a Retyezátban; téli hótalpas túrákat tettem a Rax, Schneeberg, Kis- Fátra, Alacsony- Tátra, és a Hochschwab vidékén.

             Az utóbbi időben hazánk felfedezésére is időt, energiát fordítottam: gyalogosan a Zemplén, Börzsöny, Pilis, Bükk hegyeit járom; illetve „ Magyarország Nemzeti Parkjai két keréken” kerékpáros túrámon 1500 km-t tekerve tíz nemzeti parkunk és három tájvédelmi körzetünk kincseit fedeztem fel.

Mivel eddigi  útjaimon megismert szebbnél szebb helyeket szeretném  másoknak is megmutatni, 2012-ben túravezetői vizsgát tettem. Ha szeretnél Te is részese lenni ezeknek a felfedező túráknak, csatlakozz hozzám!
Elérhetőségem: gykaresz@gmail.com