Gerinctúra a Kis-Fátrában

               Második alkalommal járunk itt. Először 2013-ban, május elején, most ugyanennek a hónapnak a végén látogattunk ide. Három szép napunk volt az amúgy esős májusból, végigjárva a Kis-Fátra főgerincét Sztrecsénytől Kralovánig.

Odalenn kanyarog a Vág - kilátás Sztrecsény várából

             Első látnivalónk mindjárt a sztrecsényi vár. Mivel három napot szántunk a túrára, így van idő erre is. Szép látvány a Vág felett tornyosuló fellegvár, (vezetéssel látogatható), de van másik is! Nem sokkal azután hogy zsákjainkat magunkra kapjuk és átkelünk a gyaloghídon a Vág túlpartjára, hamarosan elérjük a gerincutat - itt állt Sztrecsény régi vára. Csupán romok maradtak ugyan, , de annál romantikusabbak. Kiadós emelkedő következik , amíg elérünk első napi szállásunkra, a Chata pod Suchym menedékházhoz. Szombat este lévén, nagy a forgalom, jó a hangulat; mi sem maradunk le ezzel, még mindig a (már több mint) száz eddigi túránkat alaposan megünnepelve ...
             Másnapi utunk ismét kaptatóval indul. A ház melletti sípályán emelkedünk először, majd a Suchy csúcsig még meredekebben kapaszkodunk a bükkös-fenyves vegyse erdőkön át. Ez az első igazi kilátópont utunk során, amit a már 1500 méter fölé emelkedő Stratenec követ. Itt egy szakaszon mészkősziklák alkotják a hegyet; a merészebb formákon túl látványosan jelzi ezt a növényzet is: valóságos sziklakertben járunk: pompás és tavaszi tárnicsok kékje és cifra kankalinok napsárga színe üdíti a még téliesen barna gyepeket.

A Stratenec sziklakertjében (cifra kankalin)

Előttünk látszik a következő cél: a Kis-Kriván; ismét a lankásabb vonalú de mégis komorabb gránit hegyek sorából. Itt már néhol hómezőkön kelünk át, mire elérjük a csúcsot jelző obeliszket. A hegy "testvére", a Nagy-Kriván még kiadós távolságban van; közel egy órába telik mire a Fátra legmagasabb, 1709 méteres csúcsán állunk. Innen akár csak lefelé is mehetnénk, de útba ejtjük aznap még a Chleb csúcsát is, mielőtt az utóbbi hegy alatti menedékházba, második napi szállásunkra megérkeznénk.

Előttünk a Kis-Kriván

              Utolsó reggelünkön kétfelé válik a csapat. A "kemény mag" visszakapaszkodik a gerincre, egészen a Stoh alatti nyeregig haladva, majd itt - az eredeti tervvel ellentétben - nem az említett hegyet hanem a Nagy.Rozsutecet vették célba - hogy némi kaland is színezze a gyalogtúrát, biztosított, sziklás ösvényen érve el az 1609 méteres, látványos sziklacsúcsot. Mindeközben csapatunk másik fele a szelídebb látnivalókat ( és rövidebb lejövetelt) részesítve előnyben, a Mózes-források és a suttói vízesés érintésével érkezett le Kralovánba, a három napos vándorlás végállomására.

Szalamandra portré

A fotókat Hunyadi László készítette.
>További képek

Nagy-Fátra májusban

              2017 május közepén a nyári szezon első túrája a  Nagy-Fátra egy még számunkra ismeretlen vidékére: a Tlstá ("Kövér") és a sziklás Ostrá ("Hegyes") csúcsok meghódítására vezetett.

Vasárnap révén gyorsan, gördülékenyen kijutottunk Blatnica településig, ahonnan körtúránk indult.  Szép időben, bár sok felhővel, de végre tökéletes körülmények között értünk el a több helyen szép kilátópontokat érintő, egy helyen lánccal biztosított ösvényen a Tlstá 1.372 m-es lapos csúcsát.

Gerincúton folytattunk túránkat az Ostra irányába:

Egy óra túrázás után tűnt fel a nagyon látványos Ostrá (1.247 m)

Izgalmas, mászós út vezet fel a csúcsra. láncokkal, sziklaréseken való átbújásokkal...

Innen beláttuk az előző évi Fátra-túránk csúcsait: Borisov, Ploská, Ostredok, Krizna...

Egy másik úton, a körtúrát befejezve értünk vissza autóinkhoz.

Megint jó kis csapat jött össze!

... és még belefért a napba egy kis körmöcbányai fagyizás is, városnézéssel kombinálva.

> További képek

A fotókat Győrfi Károly készítette.

Radnai-havasok 2016. július

         Tavalyi sikeres erdélyi túránk után, a Kárpát-Túra-csapat már elvárta, hogy idén is ellátogassunk Erdély gyönyörű hegyeibe.Idén a Radnai-havasok volt az úti célunk, kiegészítve a Gutin hegység felkeresésével.

         Első nap még kiutazás közben megálltunk a Gutin-hágóban, ahonnan a Kakastaréj látványos sziklatarajához túráztunk, majd az 1443 méter magas Gutin csúcsot hódítottuk meg.

        Másnap a Medve panzió kényelmes szállását feladva, elindultunk gerinctúránkra. A bizonytalan időjárás miatt hamar letáboroztunk a Mosolygó-tó partján.

Harmadik nap korán indultunk a Nagy-Pietrosz (volt Horthy-csúcs, 2303 m) megmászására és a gerinc végigjárására. Egyre javuló időben, gyönyörű zöld hegyhátak vártak ránk. Ezen a napon bejártuk a gerinc első felét, és egy kellemes helyen táboroztunk a Gargalló-nyereghez közel.

          Negyedik napra is szerencsénkre folytatódott a jó idő, így minden szépségét megmutatták a Radnai-havasok. Bejártuk a gerinc másik részét, kisebb és nagyobb csúcsokat ( Gargalló 2158m, Omul 2134m, Ünőkő 2.279 m, Ineut 2222m ), majd a  Radnai (Rotunda) hágóban hagytuk el a gerincet. Így kitartó meneteléssel bejártuk a gerinc másik felét is. Kitartásunknak  és szerencsénknek köszönhetően az estét újra a panzióban tölthettük.

Mindezek után másnap már kipihenve és megtisztulva gondolkozhattunk a hazaút alatt a jövő évi erdélyi túránk célpontjáról.Talán a Bucsecs + Nagy-Kő-havas + Keresztényhavas; vagy a nagy falat Fogarasi-havasok??? Majd meglátjuk!

> További képek
A fotókat Győrfi Károly készítette.

Csukás és Királykő - 2015. július

          Régi adósságunk ez a beszámoló, hiszen messze van már az idei nyár... Mint ahogy régi adósság volt maga a túra is, hiszen többszöri nekifutásra sikerült tető alá hozni; ráadásul Erdélyben most először túrázott a Kárpát-Túra csapata. Mindenesetre a korábban kútba esett tervekért bőségesen kárpótolt a szép, stabil nyári idő, ami a hegyvidéken júliusban távolról sem magától értetődő...

Csukás

A korábbi tervekhez képest az akció a Csukás hegységbeli túrával bővült, egynapos kiránduláson jártuk be a Déli-Kárpátok legtávolabbi zugában rejtőző, különös homokkőtornyokkal ékes, közel 2000 méter magas hegyvidék főbb látnivalóit.
            Ezután következett maga a Királykő. Itt már a nagy zsákok is velünk tartottak, hiszen az éjszakát is fenn töltöttük. A keskeny, észak-déli irányú sziklás-füves mészkőélen kitett szakaszokkal, néhol könnyű mászással tarkított, élvezetes gerinctúra kínálkozik a Curmatura-nyeregtől  a Hátsó-nyeregig. Visszaúton pedig - mintegy ennek ellentéteként - árnyas fenyvesek között, a Zernyesti-szoros szurdokán át zárult be a kör.

a Királykő gerincén reggel...

...este...

...és éjszaka (Ascutit bivak)

A fotókat Győrfi Károly és Szilágyi Lenke készítették.

Liptói-Tátra - ahogy az egész kezdődött

Mesék a hegyről - I.

Az első, emlékezetesen szép "Kárpátos"-túránk rövid története. Így kezdődött minden, 2012 októberében:

     … Már az utazás is szívmelengető látvány a felvidéki erdők őszi pompájával. A zólyomi erdők arany ragyogását felváltja az idővel dacoló fenyők sötétzöldje, mire megérkezünk a Zuberec falu feletti Zverovka menedékházhoz. 
A vasárnap délutáni nyüzsgés lassan alábbhagy mire behurcolkodunk, nem sejtvén hogy meglepetés vár ránk: a házban ugyanis nincs víz, minek okán be is akarnak zárni addig amíg helyre nem áll a rend. A helyzet súlyos de nem komoly: több pálinkánk van mint vizünk!  Tárgyalásokba bocsátkozunk és elérjük hogy maradhatunk, mutatnak egy közeli forrást ivóvíz gyanánt, továbbá jóvátételként 1 azaz egy vödör vizet kapunk „csak külsőleg” minden egyéb szükségletünk kielégítésére. A dolgok ilyetén kedvező alakulása feletti örömünkben nyomban teszünk is egy bemelegítő túrát az Osobitá alatti nyeregig és vissza. Este a ház ivóhelységében megnyugodva tapasztaljuk hogy az általános szárazság nem érinti a csapolt termékeket, így nyugodt és mély álommal készülünk a másnapi túrára.

  
            Reggel deres már a határ, elkél a meleg ruha míg nekivágunk a Brestová felé tartó 900 m-es kaptatónak. A lejtő felénél érnek a nap első sugarai, majd mire a főgerincet elérjük, nemcsak a kabátok de a hosszúnadrág is lekerül. Az északi oldalakban itt-ott hófoltok díszlenek, az áfonyák vesszői kopaszon meredeznek már, de szinte nyári meleggel simogatja a nap a havasok megbarnult gyepbundáját.
            A Brestovát elhagyva a Salatín csúcsán lépjük át a kétezer méteres magasságot. Ugyanitt  nyerünk beavatást a geoládázás rejtelmeibe, útitársunktól fellelkesítve lelkesen merülünk  könyékig a kövek alatti sötét és nyirkos lyukakban…

          A Salatín után a Skriniarky nevű szakaszon kapunk ízelítőt először a sziklák világából. A szaggatott gerincen itt-ott lánc is akad, bár inkább útban van semmint segítene. A következő nagyobb csúcs a Pachola 2166 méterrel, ez már igazi csúcsélmény, kis kereszttel a tetején. Ismét kb. 150 m szint le és fel (ez itt a ”szabvány” két hegy között úgy tűnik), és a Baníkov 2187 m-es csúcsán, túránk legmagasabb pontján állunk. Belátjuk szinte a teljes eddig megtett utunkat; észak felé alattunk a Rohácsi-tavak csillognak, távolabb a Babia Gora hegyháta magaslik, nyugatra a Liptói –és a Magas-Tátra hegyrengetege, délen az Alacsony-Tátra szelídebb lankái zárják a látóhatárt.

              Innen le is vághatnánk a Zsári-házhoz de eltökélten folytatjuk a mai napra előírt gerinctúrát. Az idő gyönyörű, várhatóan még világosban térünk le a Smutné nyeregből a ház felé. A nehézségek azonban most kezdődnek. A Baníkov nyugati gerincén már komolyabb kitett szakaszokon kelünk át (itt azért nem baj hogy van lánc), majd a Hrubá kopa „pihentető” szakasza után (átmenetileg két lábra egyenesedünk) a Tri Kopy („Három Fej”) három sziklás csúcsa az utolsó akadály mára, szintén láncos szakaszokkal. Késő délutánra jár mire elkezdünk ereszkedni a ház felé; és miközben a völgyet lassan birtokba veszi az este, a hegytetőktől valószínűtlen vörös izzással búcsúzik a nap.

           …És lőn este és lőn reggel (na jó, hajnal...) alig néhány óra leforgása alatt, és ugyanott kapaszkodunk felfelé, ugyanolyan sötétben mint tegnap… a gerinc alatt érnek a nap első sugarai stb. (nem mert nem jut más az eszembe de egy az egyben mint előző nap :o) ; és folytatjuk a főgerincet ahol abbahagytuk. A Placlivé tetején tartunk tízóraiszünetet. Ez a lankás hegytető táborhelyül szolgál a téli gerinctúrák során, és a ráérő túrázók szemmel láthatólag egymást múlták felül a kreatív kőrakások építésében. Amolyan miniatűr kőkorszaki kultuszhelyhez hasonlatos a hegytető.

             Ezután következik a Hegyes-Rohács, a maga piramis alakú sziklacsúcsával. A „Nyugati-Tátra Matterhornja” titulus azért talán túlzás… de valóban szép hegy. Az utolsó biztosított szakaszokon ereszkedünk le a túloldalán a Jamnícké-nyeregbe. Itt alábbhagy a gerinc alpesi vadsága, szelíd füves hegytetők sora nyújtózik egészen a Magas-Tátráig. Nekünk azonban már csak egy hegyünk maradt: a lengyel határ kiszögellésében álló Volovec az utolsó kétezresünk. Észak felé fordulunk és a Rakon hegyvállán búcsúzunk el a körpanorámától amellyel kétnapos gerincvándorlásunk kényeztetett bennünket.

      
    Innen már csak lefelé vezet az út; a tetők meleg napsütése után  belemerülünk a  völgy hideg, nyirkos levegőjébe. A menedékházhoz érve párafelhők gomolyognak a réten és a hazaúton már vigasztalan novemberi köd borul az árvai falvakra. De odafent a hegyen még talán most is kék az ég; és mi emlékeink közt hozzuk magunkkal az ősz utolsó ragyogó napjait…

Kép és szöveg: Hunyadi László

>További képek  (Győrfi Károly)