Túranapló 2024-ből

 ... avagy menni vagy nem menni ...       

 

 

               Végére jár a 2024. év is, és így december végén, ahogy eddig már tizenháromszor, most mérlegre kerül ez az esztendő is - mit hozott nekünk, mit láttunk, merre jártunk?

Előkerül ismét az a bizonyos képzeletbeli 2024-es túranapló, amelyben utak, túrák, kirándulások emlékei, a túravezető ajándékai gyűlnek az év során - lapozzuk fel most, mi szépre-jóra emlékezünk 2024-ből?

 

 

Nagy-Fátra, januárban

 

             Az év eleje többnyire egynapos túrákat hozott - január végén a téli Nagy-Fátrában jártunk, majd februárban a szintén sokadszor ismételt) klasszikus Alacsony-Tátra-gerincen túráztunk; illetve két kétnapos kört is tettünk februárban; történetesen ugyanakkor; így egy hétvégén voltunk jelen az Alpokban és a Kárpátokban is két-két külön csapattal: a Liptói-Tátrában, illetve az ausztriai Hochschwab hegyeiben!

Hochschwab - Ebenstein, február ...

... a Liptói-Tátrában, ugyanazon a hétvégén :-)

              Tavasszal szintén egy-egy belföldi kirándulás után, húsvétkor egy hirtelen újratervezés jól sikerült eredménye volt a horvátországi, Mljet-szigeti út; majd április utolsó napjaiban számunkra új helyszínként, jókor és jó helyen, a sáfrányvirágos Bihar-hegységben túráztunk. Májusban -ez már szinte rendszeres úticél, de aki nem érti miért, nézze meg- ismét Horvátországban, a Velebitben jártunk; persze kicsit mindig variálva az útvonalat, most idén kiegészítve a Kapela-hegység alacsonyabban fekvő, ám annál kalandosabb ösvényeivel.

Közel a tengerszinthez :-)  (Mljet-sziget, április)

Sáfrányvirágos Bihar-hegység, április végén

 

A horvátországi Velebit, májusban

              Június legelején, első nyári utunk az osztrák- szlovén határvidékre, a Karavankákba vezetett. Ez is első alkalom volt nekünk itt, ismétlésre érdemes, csodás és nem túlnépesedett terepen!

 

 

Karavankák, június

 

 

Enns-völgyi-Alpok, szintén júniusban

 

 

               Szintén a zöldellő nyári Alpokba látogattunk június-júliusban; ismét a Hochschwab vidékén  (de másutt mint februárban); illetve tavalyi év végi kirándulásunk helyszínén, az Alacsony-Tauernben, ezúttal egy Enns-völgyi Alpok-beli körrel meghosszabbítva.

 

 

Hochschwab, ezúttal nyáron

 

 

               Nem maradhatott ki Erdély sem 2024-ben, a Gyergyói-havasokban  túráztunk július végén - ez is kicsit másképp mint azt arrafelé eddig szoktuk, ezúttal nem nomád módon, sátorral, hanem szállással, csillagtúraszerűen, a tágabb környék több helyszínét bejárva kirándultunk.

 

 

Erdély 2024 - az Egyeskő környékén ...

 

 

... és via ferratán a Békás-szorosban

 

 

            Az ősz ismét hozott egy sor egynapos túrát - kezdve a Börzsönytől, a Nagy-Fátrán át az Alacsony-Tátráig és a Selmeci-hegységig - utóbbi már a tél elején, ahogy a mátrai, hagyományos "hegyek-napi" túránk és az esti/éjszakai napfordulós  kirándulás is, decemberben; és a sornak még nincs vége, mert  lesz még elő-szilveszteri túra is  az év utolsó napjaiban, szintén "szokott helyünkön", a Schneeberg-en! 

Őszi Nagy-Fátra ...

... és a Szulyói-hegyek, szeptemberben

Alacsony-Tátra őszi színekben

Egy a hazai túrák közül: novemberi Börzsöny

Itt a tél! Hegyek Napja a Mátrában

        

             Mindehhez tegyük hozzá a jó pár "magánszervezésű" túrát amelyen részt vettünk - melyek bár itt meghirdetve nem voltak, de amelyeken is jelentős részben "Kárpát-Túrás" útitársak tartottak velünk!

            Elégedett is lehetnék, hiszen idén is szebbnél szebb túrák sorakoznak a képzeletbeli napló lapjain. Ajándék van bőven, emlékek hegyekről, kalandokról, kedves útitársakról, vidámságról, örömről, megvalósult álmokról.

           Vagy mégsem? Hiányzik még valami?

(innen egyes szám első személyben, mert mi túravezetők nem vagyunk ott minden eseményen, illetve mert önkritikus rész következik :-)

Mert akadnak bizony üres oldalak is az idei naplóban szép számmal. Elmaradt túrák, valóra nem vált tervek üresen maradt helyei a naplóban. 

            Az időjárás, persze elsősorban. Igen, igen, volt amikor jó hogy nem mentünk. Meg amikor csak rossznak nézett ki az idő; és végül ki tudja jó döntés volt kihagyni vagy nem sem. És hol az a határ amikor még érdemes próbálkozni, és hol az amikor nem? És ki vagy mi hozza a döntést, miről, nem volt-e olykor az elkényelmesedés is ott valahol ...? Meg főleg az az idő, nem mint időjárás, hanem az olyan idő ami nagy érték, és bizony másra is kell... Amit talán sajnáltam néha, ha az odakint járásra nem is, de utazásra, szervezésre talán igen. És volt sérülés, ahogy az elmúlt években is volt; az hogy mitől lett volna jobb, pihentetni vagy rádolgozni; hogy "a lélek kész, és a test erőtlen" ilyenkor, vagy éppen fordítva...? - az megint egy kérdés szintén. Egyszóval sokszor merült fel a "menni vagy nem menni" dilemmája, talán többször mint máskor; talán többször mint kellett volna.

           Sok kérdés; egy kis év végi töprengéshez szokás szerint több kérdés mint válasz. 

           De ami tanulságos, hogy legtöbbször -így utólag - kár volt kihagyni. Lehet hogy az idő nem is lett volna olyan rossz... és az a másikfajta idő talán kevesebbet is ér ha nem arra használjuk ami a legnagyobb örömet okozza. Igen, értékes, szükség van rá sok mindenre, de ha odakint vagy akkor igazi kincs. Ebből az időből lesz az öröm, ez adja az erőt, és ezek a napok íródnak pirosbetűs ünnepként az emlékek naplójába. És nem utolsósorban, az az önmeghatározás, hogy mire költjük ezt a fontos (és bizony nem megújuló), megfoghatatlan valamit. Meg, nem utolsó sorban az elkényelmesedés nem vezet jóra. Ha hegymászó, ha túrázó vagy, addig vagy az, amíg mész. Szóval, nemhogy  menni vagy sem, hanem 

"lenni vagy nem lenni, 

ez itt a kérdés!"...  Ami nem mindig egyszerű. De jövőre kívánom magamnak hogy az erő, az elhatározás és az idő legyen velem a következőkben; hogy az lehessek ami vagyok; és Nektek is, 

kedves Útitársak,

hogy legyen időtök, alkalmatok velünk tartani a következő esztendőben is, akár visszatérőként vagy új túratársként, hogy legyen számotokra is emlékezetes minden együtt töltött nap  kint az erdőben vagy a magas csúcsokon; tovább írva túranaplónk tizennegyedik évfolyamát 2025-ben is :-)

Minden ismerős és még ismeretlen Útitársunknak  boldog Karácsonyt és szebbnél szebb túrákban, élményekben bővelkedő új évet kívánunk

                                                                                                                   A Kárpát-Túra csapat

  

Nyári Hochschwab

             

            Egy réges-régi utunk ismétlése lett ez az idei nyári túra. Még a Kárpát-Túra megszületése előtt, egyik első szervezésem emlékével jártam újra a Hochschwab mészkősziklás-zöld gyepes-töbrös-kőszáli kecskés klasszikus útvonalát július közepén, az alpesi nyár legszebb idején. Most is az akkorihoz hasonló ragyogó idő fogadott; a hegyek ugyanott vannak mint egykor, szóval megnyugtató a változatlanság :-) - de mit tesz az idő -  csak az utak lettek talán hosszabbak, és az emelkedők meredekebbek mint közel két évtizeddel ezelőtt ?!  :-))

 

A nyár virágai: havasi mák

Július 13.

            Kisebb eltévedések után mindenki együtt a kiindulóponton!Autóinkkal a Seeberg-hágó tetején parkolunk le. Van előnye is, hogy visszaúton itt fent várnak majd a járművek; és hátránya is, hogy túránkat rögtön háromszáz méteres szintvesztéssel kezdjük.  Először tehát leereszkedünk Seeberg településre. Árnyas erdő, pára, az otthoni (azóta is emlékezetes) forró nyár után igazi felüdülés! (Lefelé legalábbis; felfelé menetben, az erdőt elhagyva azért a nap és a fülledtség megteszi hatását később). 

Elhagyva a falut, a hossza nyújtózó Dullwitz-völgyet követjük. Eleinte zöldellő rétek, tehenek, alpesi idill; majd fenyvesek, és száraz  patakmeder kísér. A közelmúlt kiadós esőinek pedig van nyoma: sáros,korábban víz járta szakaszokon is járunk. Most azonban még tiszta az idő, tűző napsütésben kaptatunk egyre feljebb; egy kisebb nyergen (Höllkampl) is átkelünk, azután keresztül a Voistalergasse ("utca")  sziklás szorosán,  mielőtt felérünk a 1...m magasan álló Voistalerhütte menedékházba. A ház már nem ugyanaz mint annakidején mikor itt jártam; némileg tájidegen kocka formájú épület vár ránk. Belülről persze modern és funkcionális minden, - de azért (ez sem) olyan már mint régen...

          Miután birtokba vettük szállásunkat, kisebb kirándulásra indulunk még délután. A cél az Ochsensteig; az az ösvény melyet eredendően terveztem megközelítés gyanánt, de végül a késői indulás és az estére jelzett időromlás miatt az egyszerűbb verziónál maradtunk. Mostanra gyűlnek már valóban a felhők, de nem tűnik vészesnek, így elindulunk a rövid oda-vissza útra, hogy lássuk miről maradtunk le :-) Annak ellenére is hogy tábla figyelmeztet: az út lezárva, nem járható! Kérdésünkre elmondják hogy a korábbi felhőszakadások vize vitte el az utat egy szakaszon. Szentül megígérjük hogy csak addig megyünk el, tudva hogy errefelé komolyan veszik az efféle figyelmeztetéseket...

 

Ochsensteig

 

           Kellemes és szép ösvényt követünk, amely alig emelkedve de annál szebb kilátással kanyarog a völgy oldalában, kissé visszafelé tartva eddigi utunkhoz képest, Nehézség semmi egyelőre, majd egy pár méteres szakaszon valóban vízmosások szabdalják az utat, (egy helyütt talán kezünkkel is támaszkodnunk kell); majd átjutva mindezen  a túloldalán lévő "Lebensgefahr" tábla jelzi hogy ez volt az életveszélyes szakasz. Ha már itt vagyunk, akkor kicsit még továbbmegyünk, a .nyereg után egy kis sziklaormot jelölünk ki célként. Kis pihenés, csúcsélmény (bár neve nincs a magaslatnak, de mégis :-) ; fénykép magunkról, hegyekről, felhőkről ... majd visszaút veszélyen át, és vacsora a teraszon az első esőcseppekig; a folytatás és sör már odabenn, az új ház hatalmas ablakain át nézve a beálló sötétséget, leereszkedő ködöt és immár zuhogó esőt ...

 

Gyűlnek a felhők ...

 

Július 14.

 

            Reggel fényes az ég, semmi akadálya a folytatásnak! Irány a Hochschwab csúcs, a háztól eleinte kényelmesen, majd egy forrást elhagyva kiadós emelkedővel kapaszkodunk a kétezres magasságba. Itt találkozunk először kőszáli kecskékkel, nagy a meglepetés, de sokan vannak, úgyhogy egy idő után már szinte  megszokjuk őket :-)  

 

 

 

Táj kőszáli kecskével

 

 

 

Hochschwab 2277 m

 

 

          A Schiestlhaus menedékháznál tartunk pihenőt, (ide vissza kell még jöjjünk); majd innen szűk fél óra a 2277 méteres csúcs, a hegység legmagasabb pontja. Odafent nem időzünk sokat, mert hosszú még az út vissza; a háznál sem állunk még egyszer. Visszaút gyanánt hosszan követjük az Aflenzer Staritzen gerincét- már amennyiben annak nevezhetjük, mert inkább fennsík vagy széles hegyhátak sorozata vár, kaptatókkal, lejtőkkel, zöld nyári réteken át, de néhol az igazi alpesi sziklavilágot is láthatjuk, a Ringkamp katlanában; és utunkat víznyelők, zsombolyok kísérik több helyen is.  

 

 

Ringkamp

 

 

A kevés sziklás útszakasz egyike

 

           Tűz a nap, az út végtelennek tűnik; és előkerülnek a régi emlékek is; amelyek szerint ez a szakasz is gyorsabban ment anno ...  De egyszer minden véget ér, így a hosszas lankákról egyszer csak lefordulunk dél felé. Innen meredek, köves-lépcsőzetes út veszi igénybe a combizmokat, az utolsó kb ezer métere ereszkedés a Seeberg nyergéig bizony nem esik jól - de megjártuk, és szép volt mint mindig, ezúttal is, a Hochschwab nyári világa! 

 

A fotókat Sczepanik Vivien, Galiba Imre és Hunyadi László készítették

> További képek

Régi utak, új utak

 Gondolatok a 2023. év végére

             Korán érkezik a tél végi este; odakinn sötétség és köd borul az erdőre; és ha szerencsénk van, mint volt most december elején, vastag hóbunda is takarja a tájat! Nem marad más szín, fekete-fehér a táj, puha körvonalakat rajzol a hó; eltakarja ami volt, csakúgy mint azt ami van és lesz. Eltűnnek lassan a régi Utak, és még nem láthatjuk még merre vezetnek majd az újak ... Ideje hát megállni kicsit, emlékezni, és a ismét elővenni azt a bizonyos, képzeletbeli túranaptárat, visszalapozva a végére járó 2023. év emlékeit!

 

 

Alacsony-Tátra januárban

 

            Mindjárt januárban, biztató kezdetként sorra került egyike a régi utaknak, egy napfényes téli Gyömbér-Chopok - túra; majd februárban szintén mesés időben, szintén ismerős ösvényeken, a Polyána erdeiben túráztunk. 

 

 

Még mindig tél - februárban, a Polyána-hegységben

 

          Utolsó téli hegyi túránk célja a Hochschwab-hegység volt, márciusban; majd - már az igazi tavaszi időben, hazai tájakon járva, egy-egy napot töltöttünk a Gerecse, Börzsöny és a Bükk hegyei között. Szintén tavasszal, ismét eljutottunk a horvátországi Gorski Kotar-ba, a kék tenger és a fehér sziklák birodalmába. 

 

 

Egy a tavaszi "egynaposok" közül: Gerecse, márciusban

 

 

Ismét a fehér sziklák között - Gorski Kotar, április

 

               Eljött a nyár is, szintén egy bejáratott (de méltán ismételt) Fátra-túrával; majd júliusban a Liptói-havasok vidékét jártuk. Az év csúcspontja volt talán a Fogaras-túra (a hegység általunk még nem bejárt részén); nem különben újdonság volt ugyanezen utunkon a jóval kevésbé ismert Kapacina-gerinc is!

 

A Fogarast járó csapat ...

 

... és tájkép a Kapacinából (július)

 

 

                 Az ősz is hozott szép napokat: egy rövid (de annál sportosabb) hétvégén jártunk a szlovéniai Kamniki-Alpokban; majd szintén októberben a lengyelországi Keleti-Beszkidekben tettünk egy (számunkra) felfedező jellegű túrát. Új helyszín volt még a szerény, de szép késő őszi Helembai-hegység is, és szokásos Hegyek-Napja-túránkra (kezdő kép) még a hó is megérkezett a Magas-Börzsönybe! Végül, de  nem utolsósorban, az év "végleges" zárásaként, e sorok írásakor előttünk áll még egy tervezett előszilveszteri kaland is a behavazott osztrák Alpokban!

 

 

Keleti-Beszkidek (október)

 

                 Felidézve a szebbnél szebb kirándulásokat, nem lenne teljes a felsorolás az elmaradt események nélkül! Ebből volt idén nem kevés sajnos! Kútba esett egy Karavankák, egy Velebit-, egy Retyezát- és egy őszi Hochschwab-túra - elsősorban az időjárás miatt, ami - így utólag - volt amikor jó döntés volt és volt amikor nem. Mindig nagy dilemma és nehéz döntés: menni esőben-ködben is hogy "beteljesedjék az írás"; vagy bölcsebb bizonytalan esetben pénzt-szabadságot kímélve itthon maradni?! Főleg ezek miatt, nem állítom hogy történetünk legnagyszerűbb szezonja volt; és kívánok magunknak minél kevesebb ilyen döntéshelyzetet a következő években!

 

 

Októberben, a Kamniki-Alpok csúcsán (Grintovec)

 

                 Igen, a következő útjainkon! Az új Utak, amelyek még nem láthatóak; de ha nem is út még, sőt nem is terv, de álomnak, valaminek lennie kell a köd mögött, hó alatt, ahogy a fák rügye is készen várakozik már ősztől, hiszen nem lenne tavasz különben!

                 Először az Utakról, a szó szoros, fizikai  értelmében. Tervnek valóban nem nevezném még őket, nem olyan amit csak meg kellene hirdetni ... inkább elképzelések. 

                Valószínű hogy sokkal bővebb kínálatra nem lesz módunk jövőre sem - a számszerű növekedést nem tudom ígérni, mert vannak az életnek más, olyan Útjai amiről le nem térhetek és bár álmokban és tervekben hiány nincs, de van hogy a szürke hétköznapoknak előnyt kell adjak ... De elképzelések azért vannak. Elképzelések új utakról, újabb úticélokról - talán kevesebb ismétléssel és több újdonsággal a túracélok tekintetében... Talán többször hétköznapokon is, kihasználva az ezzel járó előnyöket (és cserébe elviselve a hátrányait). Új ötletekkel és legalább részben pótolva az időjárás elmosta túrákat.

 

 

Helembai-hegység, novemberben

 

             És pár szó az Útról, úgy mint célról, küldetésről, álmokról amiből valamennyit meg lehet és kell valósítani. Olyan utak amelyeket eddig nem mentünk végig; utak, amelyek - bár úgy tűnhet néha visszafelé vezetnek, mégis a céljaink felé visznek.

             Egyik ilyen küldetésünk lenne a természetjárás. A nagy hegyekre vezető magashegyi utak, huszon- (- harminc... -) kilométeres hazai túrák nyilvánvalóan inkább sportesemények; távolabbi tájakon, megfelelő fizikai felkészültséggel, "haladós tempóval" "végrehajtott" túrák  mellett érdemes figyelmet fordítani a természet apróbb szépségeire; ösvényekre, állatokra, évszakok változására, időjárás jelenségeire - a korábban már megkezdett Természetfigyelő túrák folytatásaképpen. Ahol a túravezetőnek van alkalma újat mondani, mutatni valamit abból, amit magunk körül látunk.

              Ehhez tartozik az is, hogy mindezt (meg persze a magas hegyek csodáit) minél több új útitárssal megismertessük. Keressük a módját hogy a nem túl gyakori és szűkre szabott létszámú eseményekre, legalább a többedszer járt úticélok esetén, legyen hely még ismeretlen útitársainknak is. Mindezt a létszám növelése nélkül - kérjük ezúton is ,előre, megértéseteket ha valaki nem fér be valamelyik túránkra! Határokat szabunk hogy elkerüljük az osztálykirándulás méretű emberfolyamot, ami meglátásom szerint nem az erdőbe/hegyre való; a a szervezésben pedig olyan munkát jelent amiből az emberi oldalon keveset profitálunk (érthetőbben: a sokadik útitárssal, akinek megszervezzük kivel, hogyan utazzon, levelezünk vele, megvárjuk ha késik ...stb. De a kirándulás során jó eséllyel csak egy bemutatkozásra futja majd ennyi ember között ...

                  És ha már szóba került, végül és utolsósorban a "munkáról" és "profitról": még egy út, amelyen "visszafelé" megyünk! Útjainkat úgy szervezzük-vezetjük mintha a megélhetésünk múlna rajta - ettől működik a dolog. De igazából nem múlik rajta... -és ettől jó :-) Néhány év után (2019-2023 között voltak részben fizetősek túráink), több dolgot mérlegelve visszatértünk a kezdeti gyakorlathoz ami szerint csak a túrák hirdetésével, szervezésével, vezetésével kapcsolatos költségeinket szeretnénk viszontlátni! Ezzel a persze a bevétel  jótékony célra felajánlott része is megszűnik, amit lehetőség szerint pótolnánk más módon. Régi álom valamiféle közösségi önkéntes tevékenység szervezése, ami talán ebben a formában lenne a leghasznosabb; bár látva hogy túrát szervezni és túrázni menni is szűkös az idő, erre továbbra is kevés az esély. Mindenesetre nem tettem le róla, hogy hogy ha jelképes mértékben is de továbbra is hozzájáruljunk erdőink, hegyeink, környezetünk, társadalmunk fenntarthatóságát és segítsük azokat akiknek nem adatik meg az hogy a mieinkhez hasonló élményeket élhessenek át abban a mesevilágban ahol mi annyiszor járunk.

                ... De talán már túl messzire is kalandoztunk a még nem látható jövőben. Mindezek még épphogy tervek. Halvány ötletek, homályos álmok; odakinn még sötét, köd, sár és hó rejti a hozzájuk vezető ösvényeket. Ez most a befelé fordulás ideje - várjuk hát ki, hogy a vágyak újra éledjenek! És eljön az ideje mindennek; eljön a fény is, a januári ragyogás, vagy legkésőbb a tavasz világossága; és mindenképpen ott lesznek előttünk az Utak, régiek vagy újak - és kívánom, kedves Útitársak, hogy minél többet járjuk együtt őket a 2024. esztendőben is!

Liptói-Tátra (Baranec); július

Minden eddigi és leendő Útitársunknak boldog Karácsonyt és szebbnél szebb túrákban, élményekben bővelkedő új évet kívánunk

                                                                                                                   A Kárpát-Túra csapat

Téli napok

 Téli egynapos útjaink - 2023

Alacsony-Tátra,  január 29.

Sokadik (10+) utunk volt a klasszikus Gyömbér-Chopok útvonalon; a jól bejáratott téli túra talán a hegy legszebb arcát mutatta ezúttal! Felhőtenger, napfény, kék és fehér - amilyen szép egy nyugodt januári nap lehet a hegyekben! 

Csordultig felhővel a völgy ...

Felhők felett, kék ég alatt

"Túlparton" a Magas-Tátra

Mátra,  február 11.

Éppen sikerült kifognunk egy havas-jeges napot! Sajnos ez már legmagasabb hegyvidékünkön sem magától értetődő :-(  De ma volt hó, hideg, befagyott tó és jéggé dermedt vízesés ... Kedves túraútvonalunk most is sok szépséggel szolgált!

 

Jég függőlegesen ... (Ilona-völgyi vízesés)

... jég vízszintesen (Fekete-tó)

Meleg színek a Disznó-kőn

Polyána-hegység,  február 25.

Itt is jártunk már, és most sem volt csalódás. Ősfenyvesek, hómezők, vízesés és kilátóhelyek. Február, friss mély hó és friss szél; rohanó felhők egy-egy villanásnyi ragyogással majd szürkeséggel és hózáporral - szép és nem elérhetetlenül távoli táj, a tél minden változatosságával!

 

 

Bisztra-vízesés, folyékony halmazállapotban

 

Rohanó felhők között egy kis ragyogás

Ezüst erdő

Hochschwab,  március 4-5.

Igazából nem egy,-de kétnapos túra volt; és talán több tanulsággal mint csúcssikerrel ... de a hegyek, fenyők, a napfényben fürdő behavazott rétek mindenért kárpótoltak minket! 

 

Mindenütt jó, de a csúcson mindig felhő van ...

Kék-fehér-zöld

Ebenstein - a csúcs túl messze van ...

A fotókat Hunyadi László és Pintér Miklós készítették.

Hochschwab 2010

( Mesék a hegyről -   VII.)

Keveset mondó cím; de ha van túra, amely megváltoztatta az életemet, hát ez az volt.

             Hajnali öt óra. Egyelőre csak én és a sárga Skoda (talán emlékeztek rá, régi útitársak?...) Ahogy ez volt eddig olyan sokszor.

Azután beszáll egy lány. Később egy srác, meg egy pár. Teljes a kihasználtság; elől ez kevésbé érezhető, hátulról azonban utólagos reklamáció érkezik kényelem tekintetében. Mivel azonban Budaörstől kezdve, jó négy órát mélyen aludtak, nem adok hitelt a panasznak ... De csak megérkezünk. Odakint pedig van elég hely, és a hangulat is tökéletes! Csakúgy mint az időjárás; novembert írunk ekkor, de ennek ellenére  hamarosan nyárias öltözékben kaptatunk felfelé a völgyben.

Süt a nap, idilli alpesi táj; az útitársak jól érzik magukat, a lány csinos és kedves... egyszóval minden kitűnő! Jól is haladunk, elérve a Traviessattel nyergét, még egy kiadós lemenet is belefér, meredek törmelékes ösvényen, talán felesleges óvatosságból elkerülendő a környék egyetlen rövid biztosított útszakaszát. Majd még egy emelkedő. Itt azért már kezd elég lenni (közel 1500 méter a mai szint), de a látvány kárpótol: lassan már alkonyodik; körülöttünk a mészkőfennsík változatos formái néhol még a nap utolsó sugaraiban fürdenek; míg a szakadékokban, töbrök alján már az éjszaka közeledik. Távolabb, a hátunk mögött pedig  vörösen izzanak az Alpok legkeletibb hegyei.

             Szerencsére ekkor már előttünk a menedékház. A szállás mindig kritikus pont; vajon olyan lesz-e amilyenre számítunk? Most különösen, mert az év ezen részében itt már nincs személyzet; az úgynevezett Winterraum áll rendelkezésre. Ezen fogalom jelentését igyekeztem részletezni útitársaim számára, felkészítve mindenkit egy hideg, kényelmetlen, padlásszerű helységben való éjszakázásra. Remélem bírni fogjuk.

      
 Kívülről egészen modernnek néz ki a ház! Hát még mikor benyitunk! Első pillanatban megcsap a kellemes trópusi meleg ... itt csak nem fűtenek??
            Mint kiderült, nem. A menedékház (azévi felújítása után) passzív házként lett kialakítva. Vagyis a nap energiáját felfogja, tárolja, hőt keringet stb külső energia felhasználása nélkül. Ennek eredményeképp a (ráadásul új priccsekkel felszerelt) téli szálláson huszonhét fokot mutat a hőmérő ...
Rajtunk kívül még két német tartózkodik a helységben. Hamar megbarátkozunk, egy üveg bor is előkerül; érthető módon a fáradtság ellenére kiválóan érezzük magunkat; a szállás pedig minden várakozást felülmúlt. Megnyugszom most már, mindenki bírta; az útitársak jól érzik magukat, az a lány meg különösen csinos ... Végül azért győz a kimerültség, nyugovóra térünk. Fekvőhely is van elég, de olyan meleg van hogy van aki inkább az előteret választja ...

               Másnapra november azért összeszedte magát. Köd, szél, és mindössze nulla fok van odakint. Sebaj! A háztól jó húsz perc alatt fent vagyunk a Hochschwab 2227 méteres csúcsán. Panoráma semmi, de öröm így is a nagy kereszt tövében --- és innen már inkább vízszintesen vagy lefelé megyünk. Nyugatnak tartunk, jó darabig  még a felhőben járunk, így a közelbe eső csúcsokat kihagyjuk. Lejjebb aztán oszlik a köd (nem baj, ebből is kellett ennyi; a felhők  hozzátartoznak a magas hegyekhez); borongós időben, de már a völgyekbe lelátva érjük el az utunkba eső Häuslalmhüttét. Jó meleg, párás ablakok, forralt bor (sofőrnek tea) ; már szinte télies hangulat ... De innen már végképp csak lefelé van, és néhány óra múlva ismét hazafelé utazunk ...

         Szép, szép, de mi volt ebben a különleges? Talán a kiváló szerző elfelejtett vagy elhallgatott volna valamit?
         Talán nem említette, hogy azon aznap volt először túravezető; és azt a novemberi hétvégét  azóta száznál több hasonló követte ...
         Lehet hogy elhallgatta, hogy az a bizonyos lány azóta a felesége; egy kisfiú és egy kislány anyukája ...
         És végül de nem utolsósorban nem említette meg, hogy az útitársak egyikének elévülhetetlen érdeme van abban hogy e történet szereplői aznap egymásra találtak - csakúgy mint rajtuk kívül alighanem még nagyon sok Túratárs ...