Eljött ismét az év vége. Egyre rövidülnek a napok, fogy a fény; a nagyobb utak már megvoltak mostanra; vagy éppen tavaszig várunk velük ... Ilyenkor jó már odabent lenni, a szó szoros értelmében is, de meg önmagunkba is ideje elmélyedni; rendszerezni, számba venni mindazt amit év közben adtunk és kaptunk - lássuk, hol, mennyit voltunk; milyen kalandokat, élményeket hozott a 2025. esztendő?
 |
| Madaras-hegység, januárban |
Mindjárt év elején, egy szép téli napon jártunk a felvidéki Madaras (Vtácnik-)-hegységben - nem először és nem utoljára, de talán a legszebb téli időben! :-) Szintén januárban, szintén sokadik börzsönyi Kaldera-körünkön is varázsos időjárást fogtunk ki.
 |
| Börzsöny, január |
Még mindig ugyanebben a hónapban a legészakibb Kárpátok vidékén, az Árvai-Beszkidekben a Babia Gora csúcsát is újra meghódítottuk; ezúttal - újításképen - egy Polica-túrával egybekötve.
Nem maradt ki a téli túrák sorából az Alacsony-Tátra sem, Gyömbér-Chopok nélkül nem múlhat el az év eleje :-)
 |
| Árvai-Beszkidek; még mindig január ... |
Új célpont volt februárban, Erdély határán, a Bihar-hegység, azon belül is a Nagy-Bihar csúcsa, két napos túrával sikerült végre ide is eljutni. És, a havas kalandok végén (már márciusban); de távolról sem utolsósorban a Liptói-Tátrában a téli Baranec-kört is újra, kitűnő körülmények között végigjártuk.
A tavasz hozott néhány szép belföldi kirándulást, a Börzsönyben, a Gerecsében; és két napig jártuk a kék jelzések mentén a Cserhát dombjait - ez utóbbi történetesen kétszázadik eseményünk és e sorok írójának a Kéktúra befejező szakasza is volt egyben! :-)
 |
| Itt először jártunk - a Nagy-Bihar és környéke februárban |
 |
| Liptói-Tátra (Baranec északi gerinc) februárban |
Eljött a nyár is, a nagyobb kalandok ideje! Júniusban mindjárt két nagyobb "dobás" volt: Pünkösdkor a Velebit és a Kapela-hegység, az Adria-parti sziklák mesevilágában; továbbá megvalósult egy rég tervezett nomád, sátoros túra Erdélyben, a Kelemen-havasok gerincén! A nyár elejébe még belefért egy egynapos Fátra-túra is, ahogy az már lassan hagyománnyá vált nálunk, az évnek ebben a részében.
 |
| Tavasz a Velebitben |
 |
| Kelemen-havasok, június |
Erdélybe visszatértünk júliusban is; több helyen, a Déli-Kárpátok eszenciájaként különféle tájakon jártunk (volt benne Fogaras, Csukás és Királykő is ...!)
 |
| Királykő ... |
 |
| ... és Fogaras, júliusban |
Júliusra tervezett háromezres túránkat (Dolomitok, Ziller-völgyi Alpok lett volna a cél) sajnos az időjárás (vagy az előrejelzés ...) ellehetetlenítette; helyette, vagy ezer méterrel lejjebb de csodaszép hegyekben túráztunk az ausztriai Alacsony-Tauern vidékén.
 |
| Augusztusban, a Hochwildstelle gerincén (Alacsony-Tauern) |
A szeptember mindjárt túrával kezdődött, nem is akármilyennel: Kirgizisztánban jártunk -bár ez az utunk nem volt nyilvános, de említtessék meg azért itt, részint minthogy régebbi, a Kárpát-túrákon résztvevő útitársainkkal jártunk itt is; részint meg hátha lesz ez mégegyszer...!?. Voltak azután egynapos túrák ősszel is, a visegrádi hegyektől egészen a Magas-Tátráig; és két napot Ausztriában, a Totes Gebirge csúcsai között töltöttünk októberben. És volt ismét egy újratervezés: az októberi hosszú hétvégén, ismét az időjárás okán, egy mászósabb, horvátországi túrát cseréltünk az immár behavazott Hochschwab hegységre - egyértelműen jó választás volt!
 |
| Ősz Ausztriában (Totes Gebirge) ... |
 |
| ... és a Magas-Tátrában ... |
 |
| ... és ismét az Alpokban (Hochschwab) |
... A tél érkeztével pedig volt idén is hagyományos Hegyek Napja a Mátrában és szintén volt téli napfordulós, fejlámpás kirándulás; és végül de távolról sem utolsósorban, e sorok írásakor még következik egy ausztriai előszilveszteri túra is!
 |
| Első hó a Börzsönyben! (november) |
Ez volt hát az idei mérleg! Összesen 46 túranap, hozzávetőlegesen 800 kilométer annak aki minden utunkon ott lett volna; a több tíz kilométernyi szintkülönbséget nem is számolva még ... Összességében pedig, hogy mindent számon tartsunk, ez (nekünk a tizennegyedik) év végéig a 217. eseményünknél tartunk (jövőre itt is összesítem a kilométereket ...); eddigi útitársaink száma pedig a négyszázhoz közelít! Íme, kiszámolva. összeadva minden,táv, szint, napok, sőt túratársak száma is ... a jó gazda gondosságával számontartva minden, ami mérhető.
De mérhető-e minden egyáltalán?
Lehet-e mindent táblázatban vezetni? Feljegyez-e mindent az okosóra, elment-e mindent valamely alkalmazás? És a túrabeszámolókba bele tudok-e írni mindent ami odakint történik? És mi minden van még, ami a közös túrák után, -között; -eredményeképpen alakul, születik, formálódik?
Mert egy szervezett túrát tekinthetünk sporteseménynek. Győztes (és főleg vesztes) sincs persze; de van táv, szint idő, csúcs, teljesítmény ... mely dolgok valóban mérhetőek. Vagy lehet a kirándulás természetjárás inkább; ahol jó levegőn vagyunk, szép a kilátás, növények, állatok is szemünk elé kerülnek ( sajnos efféle túra ritkábban van mint szeretném, de erről még szó lesz a végén!) Ilyenkor ha már nem is annyira számokban, de fotókon "naplózza" legtöbbünk az élményeket. De - legtöbbször; vagy éppen elsősorban - a túra társasági esemény is. Véletlenszerűen érkező útitársakból ismeretségek lesznek, amolyan régifajta, kipróbált, valódi, nem online ismerősök ... Van köztük aki várja, hová készülünk; mert csak velünk jár túrázni. Van akinek szinte minden szabadidejét a mi túráink jelentik. Van aki először velünk járt magas hegyeken, velünk volt az első két-három-négyezres hegyén ... így vagy úgy, része lett a csapatnak.
Nos, ezek azok a dolgok amik meghatóak, és örömmel gondolok minderre.
De van jobb ennél is.
Mert a csapatból közösség lesz. A közösségből lesznek barátságok. Összejövünk, születésnapokat ünneplünk ... vannak köztünk egyedülállók akik együtt töltik a karácsonyt ... vannak akik egymásra találtak a kis társaságban. Találtak barátságot, szerelmet, szeretetet, talán boldogságot is a közösségben!
És persze akadnak olyanok is, akik akik már ritkábban tartanak velünk - de sokszor éppen azért, mert a közösségből másik közösség születik; kisebb csapat, a még inkább összetartozóknak. Bármennyire is hiányolunk mindenkit aki így "leválik" közülünk - de alighanem ez a legjobb ami lehetséges!
Ezek a nagy dolgok, amire igazán büszkék lehetünk. Vagy inkább hálásak érte. Mert jó a sok kilométer, a szint, a számok, amelyek megkérdőjelezhetetlenül bizonyítják a teljesítményt - de az igaziak ezek az utóbbiak! Nem mérhetők, néha nem is láthatók, hiszen nem ott és akkor történnek - de mindenek felett állóak. A legfontosabbak amit a szervező visszakaphat; íme a "munka(sosem éreztem annak) gyümölcse"; és így év végén, a legnagyobb ajándék- és ez lesz talán az ,amiben leginkább maradandót tudtunk alkotni!
Kívánhatunk-e bármit még ezután?
Igen, lenne kívánság. Talán hogy még jobban csináljuk azt amit teszünk. Ez itt most a tervek helye, csak óvatosan fogalmazva; mert inkább álmok ezek mindaddig amíg néha a saját túráimra is nehezen jutok el ...)
Jó lenne kiszámíthatóbbnak lenni és előre látni. Sok minden így is bizonytalan, de legalább tervekkel kijelölni az utat előre, egy-két havi távon túl is. És jó lenne tematikusan tervezni, sorozatokat, pl. egy-egy belföldi kirándulás minden hónapban, mint volt már egykor ... ehhez persze kell több esemény (ez év végén már próbáltam ebbe az irányba indulni) - ezt szintén szeretném. Öröm lenne új útitársakat bevonni, akiknek a jól bevált és méltán ismételt útvonalak új élményeket adnának; és jó lenne akár rövidebb kirándulásokat is szervezni, ahol több az idő és alkalom mesélni hegyről, erdőről, mindarról amit látunk magunk körül. És végül, de nem utolsósorban, jó lenne segíteni - legyen az jótékonyság, szemétszedés, valamiféle önkéntesség vagy bármi hasonló - visszaadni valamit a természetnek, közvetlen környezetünknek, amint mindennap "használunk" túráink során; és/vagy segíteni azoknak akiknek mindaz az öröm és szépség nem adatik meg amit nap mint nap átélünk odakint.
Ezek lennének hát, amit az új évre kívánnék magunknak. Ha csak valami teljesül belőlük, az is nagy öröm lesz! Ami biztosabb: ismét lesz sok túra; találkozunk régi Útitársakkal, és bizonyosan lesznek új csatlakozók az új évben is. Gyűlik majd táv és szint; sokasodnak az élmények, növekszik és alakul a közösség. Kívánom minden velünk tartónak, hogy a 2026-os esztendőben is bőven legyen részünk mindabban ami mérhető - de még inkább, hogy legyünk része annak, ami bár mérhetetlen és megfoghatatlan - mégis mindennél fontosabb!
Minden eddigi és leendő Útitársunknak boldog Karácsonyt és szebbnél szebb túrákban, élményekben bővelkedő új évet kívánunk
A Kárpát-Túra csapat
Bejegyezte Hunyadi László
A fotókat Győrfi Károly és Hunyadi László készítette
