Már-már elmúlt a tél anélkül, hogy igazi, stabil téli időben túrázhattunk volna! Végre, február második felére néhány napra felragyogott az ég - kihasználva ezt, íme két szép téli nap a Felvidékről!
 |
| Úton a Májer-sziklához |
Nagy-Fátra, február 16.
Tavaly is terveztük ezt az utat, akkor az időjárás okán a Mátráig jutottunk. Kis szerencsével kisebb, nagyobb szerencsével nagyobb hegyek között - így hirdettük a túrát, és ezúttal a nagyobb szerencsében volt részünk!
Óhegyről vágunk neki a túrának, a még fagyos de tiszta reggelen. A hó hatalmas, de szerencsére ezúttal kijárt nyomon haladunk. Alig egy óra után, még bőven az erdőben lavinanyomot keresztezünk - kb.950 méteres magasságban járunk, és bár azóta megülepedett a hó, a minimális óvatosság nem árt!
 |
| A középhegységi erdőben is járt a lavina! |
Még egy órát kapaszkodunk felfelé, amíg elérjük a Májer-szikla fényben fürdő teraszát. Ez az első pihenő, innen - egy kis erdei ereszkedés után - már nyílt terepen haladunk, még mindig felfelé. Megnyílik a kilátás Észak felé is, jobb felől előbukkan a Tátra. Nemsokára, a gerincet követve elérjük az 1574 méteres Krizna csúcsát, majd (távolodva a csúcson díszelgő objektumtól és a népes sítúrázó közösségtől) folytatjuk utunkat az Ostredok felé. Hosszas séta a Fátra-gerinc behavazott hullámain, míg elérjük a legmagasabb, 1596 m magas csúcsot (már ha ez a szó alkalmas az ilyen lapos hegytető megjelölésére). Innen ismét a Krizna tornyai mutatják az irányt, visszaballagunk ahol jöttünk, majd - mivel az eredetileg tervezett, a Királykúton át Török faluba vezető út hava még nem biztonságos - a szebb időket látott, de így felvonó nélkül is népszerű sípályán ereszkedünk a már árnyékba borult völgybe, ahol rövid közúti gyaloglással érkezünk vissza az óhegyi parkolóba.
 |
| A Fátra-gerinc szelíd hullámai |
Alacsony-Tátra, február 19.
A bevezetőben már dicsőített szép idő újabb tettekre sarkall, így harmadnap, egy szép keddi reggelen ismét úton vagyunk. Hétköznap lévén kisebb csapat, új útitársakkal, ezúttal az Alacsony-Tátra klasszikus Gyömbér- Chopok útvonalán.
 |
| A Stefanik menedékház felé |
Árnyékos a völgy, hideg a reggel ezúttal is, mikor a Chopok alatti parkolóból elindulunk. Bár szokásom szerint nemigen nézem az órát útközben, de a bőséges verítékezés és szapora légzés jó köridőt ígér! Nem is csalódom, jó óra múlva már a Stefanik menedékháznál járunk, ahová be sem térünk, hisz most indultunk... Pedig talán jó lett volna, mert most jön a szél. Dél felől érkezik, bal kezünket, bal arcfelünket fagyasztva. Elérve a 2043 méteres csúcsot, gyorsan készítünk pár képet (a fő attrakció a Tátra északi láthatárt záró vonulata), majd sietősen vonulunk tovább a Chopok felé. Mindent a szemnek, semmit a szájnak - orrig becipzározva-kendőbe csavarva, a pompás téli tájat csodálva de gyakorlatilag egy szó nélkül tesszük meg az egyórás gerincvándorlást a menedékházig, ahol szélcsendre, pihenőre és némi frissítőre teszünk szert. Ezután még felkapaszkodunk a Chopok-csúcs sziklahalmára (szerintem szebb mint a Gyömbér), azután már lefelé vezet az út, a sípályán, itt-ott mély hóba szakadva, néhol fenéken csúszva. Még alig hajlik délutánra a nap, mikor - minden idők egyik leggyorsabb Gyömbér-körünk végén - megérkezünk a hegy lábához.
 |
| Ez a látvány kíséri a gerinctúrát ... |
A fotókat
Hunyadi László készítette.
> További képek
