A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dolomitok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dolomitok. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. október 26., szerda

Kárpát-Túra 10!

              Tíz évvel ezelőtti kép van előttem. Mintha megváltoztunk volna azóta kissé...de a hegyek ugyanott állnak most is, mint akkor .... Ez azért megnyugtató. Nekik egy szempillantás az az idő, ami - nekem legalábbis -  az élet ötöde. Tíz év, erdőn-mezőn, hegyek közt, kedves útitársakkal: tíz éves lett a Kárpát-Túra csapat!
 
               ... Volt egyszer egy álom. Nagy hegyekről, utazásról, kalandról; távoli vidékekről, sokezres csúcsokról ... Lehet, nem a legfontosabb dolgok életben,. Vagy éppen csak az álmok a fontosak? Nem tudom. De a lényeg hogy mindez megvalósult. Jártam messzi országokban, feljutottam nagy havas hegyekre. Persze nem minden sikerült nem értem fel mindenhová , de annyi kell is, hogy maradjon valami elérhetetlen, amire felnézhetünk ...
            ... Később aztán jött egy másik álom. Nevezhetjük "B tervnek"; gondolhatjuk hogy bizony eljárt az idő ... de nem, ez is egy álom. Társakkal menni, vezetni, szervezni, megmutatni hegyet, erdőt, növényt, állatot; útvonalat, logisztikát kiötleni és örömmel látni hogy íme működik! És látni azt hogy ez jó; nemcsak nekem, hanem másoknak is. Még egy álom hát amely valóra vált - pontosabban válik, nap mint nap, nem múlt idő - csak éppen a kezdet volt kereken tíz évvel ezelőtt!
              Nehéz összefoglalni egy évtizedet pár sorban. De ha már kerek évfordulót ünneplünk, essünk túl a számokon (azt is csak úgy csak hozzávetőlegesen: tíz év alatt körülbelül 150 esemény, 250 túranap, ami kilométerben kitesz vagy háromezret; 12 országban túráztunk közép-és magashegységekben; jártunk több mint száz 2000 m feletti csúcson, és a Kárpát-Túrás zászló fent lobogott három., négy-, sőt ötezer méteren is!
              De ami a számoknál lényegesebb: a Csapat! Több mint háromszázan tartottatok velünk a legkülönfélébb eseményeinken; kezdve a gyerekeknek szánt rövid kirándulásoktól a nagy magasságokig - ha nem is mindenki ugyanott és ugyanakkor, de remélem megtalálta mindenki a kedvére valót! Az erdő csendjét az, aki önmagával szeretett volna találkozni; kedves társakat (vagy éppen Társat) aki arra vágyott. Kalandot, erőpróbát; kellemes izgalmat útközben és örömet ott fenn a csúcson ...   néha talán egy csepp könnyet is, amikor arra volt szükség; de mindenekelőtt sok mosolyt és nevetést ... Remélem Nektek is megvalósult közöttünk álmaitok egy-egy kis szelete! Mert igen, ha nem is mindig a legelsők, de ezek a legfontosabbak az életben.
              Ha így érzitek Ti is, nem volt hiábavaló. És szót sem érdemel többet, hiszen csak az első tíz év volt ... A hegyek ott lesznek még egy évtized múltán is - úgy tervezzük mi is -, és amíg így van, minden Útitársat, régieket és újakat egyaránt vár szeretettel a Kárpát-Túra - csapat!


Az első csoportkép 2012-ből





Tél az Árvai-Beszkidekben (2013 március)


Ferrata-kaland a Dolomitokban ... (2013 július)


... és egy hónappal később a Kazbek csúcsán álltunk (2013 augusztus)


Ismét vasalt utakon: Brentai-Dolomitok, 2014 augusztus


Gran Paradiso, 2014 augusztus


Alacsony-Tauern, 2014 október


Ez is lehet egy túra vége! :-) Velebit, 2015 május


Reggel a felhők felett (Monte Rosa, 2015 augusztus)


Nomád túra a Radnai-havasokban (2016)


Pádis csodái között (2017 június)



Őszi Hochschwab (2017 október)


Grossvenediger, 2018 augusztus



A Csukás szirtjei között (Kárpát-kanyar, 2018 július)



Túra Afrikában! (Atlasz-hegység, 2018)



Máramaros havasain is jártunk (2018 július)



A hazai tájak sem maradtak ki (Bükk, 2018)



Kölyöktúra a visegrádi hegyekben (2019)



Kamniki-Alpok, 2021 szeptember



2021-es évzáró túra a Schneebergen



2022 október- tíz év után ismét Liptói-havasok!

A képeket Győrfi Boglárka, Győrfi Károly és Hunyadi László készítette

2018. december 23., vasárnap

Ide vezettünk

                 Ismét végére jár egy esztendő. Odakint korán érkezik az alkony; köd borul az erdőre, rövidebbek ilyenkor a kirándulások és hosszabbak az otthoni decemberi esték. Közeleg az ünnep is, gyűlnek az ajándékok és ilyenkor itt az ideje visszanézni, tettünk-e valami hasznosat ebben az esztendőben? Mérlegre kerül hát az idei év is, a túravezető szemével: lapozzuk fel a képzeletbeli 2018-as túranaptárt, merre jártunk, hová vezettük útitársainkat ebben az évben?


Schneeberg (február)
             Nehezen indult az év, januári-februári magashegyi útjaink a mostoha időjárás okán csak többedik nekifutásra sikerültek - igaz akkor annál szebb volt a Schneeberg és a Liptói-Tátra! Természetesen közben a hazai tájakon "pótoltunk: a Börzsönyben, a Bükkben; ezeket az egynapos túrákat tavasszal Tihanyban és a Vértesben folytattuk. A tavasz egyik legszebb útja volt a pünkösdi hétvége Erdélyben, Torockó vidékén és a Gyalui-havasokban, majd ismét egy újratervezés következett: az esők áztatta erdélyi Páreng hegység helyett, jól sikerült úticél-módosítással a Kamniki-Alpokban jóval kellemesebb körülmények között túráztunk.


A Liptói-Tátrában márciusban

       

   2018 akár a Tátra éve is lehetett volna, hiszen többször is jártunk itt: télen a Liptói-havasokban, júniusban szintén itt és a Krivánon, majd ősszel mégegyszer ellátogattunk a Magas-Tátrába. De, még a nyárnál maradva, két nagyobb túrán jártunk: júliusban Erdélyben  a Kárpát-kanyar hegységeiben; majd augusztusban a Dolomitok sziklái és a Tauern gleccserei között. Ősz végére pedig maradt még egy "nagy dobás": a marokkói kaland a Magas-Atlaszban; így ez az év sem maradt négyezres csúcsmászás nélkül. az év vége pedig hozott még néhány egynapos kirándulást,  és legvégül, ősi (2013-as...) hagyományainkhoz visszanyúlva átgyalogoltunk egy decemberi éjszakát a visegrádi hegyekben.


Május a Gyalui-havasokban

               

 Ezzel végére is értünk a túravezető naplójának, de egy gondolat nem hagy nyugodni: vezettünk-e egyáltalán? Kellünk-e mi,veztők ahhoz hogy eljussunk valahová?
Mert, legtöbbször igazából nem kell vezetnünk a szó szoros értelmében legalábbis. Az erdő fáin díszlő színes jelek követése nem ördöngösség, a tájékozódáshoz elég elővenni az okostelefont; ráadásul ugyanezen kis eszközzel a legapróbb részletekig meg is tervezhetjük utunkat. A világhálóról minden tudnivaló beszerezhető, temérdek képen és videón nézhetjük meg előre, hol is fogunk járni. Másrészt pedig útitársaink nagy része elég gyakorlott, nehezebb terepen is önálló, ráadásul a szabadidővel bővebben rendelkező szerencséseknek a helyismerete is versenyképes... van-e hát szükség még túravezetőre, szervezőre egyáltalán?


Kamniki-Alpok (június)
             Nem mintha nem lenne igény. A túrák betelnek, és általánosságban is a vezetett, szervezett utak reneszánszukat élik - talán az internet világában egyszerűbb a kommunikáció, könnyebb az egymásra találás, talán több a pénz, talán lassan ez a dolog is a profik (tetszés szerint  idézőjellel vagy anélkül ...) kiváltsága lesz? Mindez megérne egy hosszabb eszmefuttatást, de inkább oszlassuk el a kételyt, hátha mégsem vagyunk hiábavalóak ...   Nyissuk ki hát ezúttal a még inkább képzeletbeli utaslistánkat! Kik, miért tartottak éppen velünk?


A Csukás-hegység júliusban

            

         Voltak elsősorban a kezdők. Elsősorban, hiszen ez lenne küldetésünk lényege, a hegyek világába kalauzolni azokat akiknek sok év tapasztalatával tudtunk biztonságot és ezzel együtt jó eséllyel kellemes élményt nyújtani. Voltak még az újrakezdők, akik gyermekkori családi kirándulásokon kapták útravalóul a túrázás szeretetét, majd hosszabb kihagyás és a család, baráti kör "cserélődése" miatt magukra maradtak ezzel az időtöltéssel. És voltak akik később (de sose későn!) kezdtek bele: a gyerekek kirepülése után, sőt akár a nyugdíjas korral többeknek még kitűnő erőnlétben nyílik ki világ: új társakkal,de szervezett csapattal... Meg persze akik alkalomszerűen csatlakoztak hozzánk, akiknek éppenséggel túraötlettel, társasággal, összeszervezett telekocsival tudtunk segíteni.


A Dolomitokban, augusztusban

            

              És közülük sokan továbbléptek. Hazai kirándulások után kipróbálták magukat magasabb hegyekben, többen velünk együtt örvendhettek első két-,három vagy négyezres csúcshódításuknak. Vannak akik önállósodtak: saját szervezésben, saját álmaikat megvalósítva járnak akár a Himalája hatezres magasságaiban! És akad aki gyerekeit is hozza útjainkra.

A Tengerszem-csúcson, októberben

             De van egy dolog ami talán még fontosabb: mindezek az útitársak találkoztak. Találkoztak, ismerkedtek, barátkoztak, társaságra (netán társra) találtak. Kialakultak társaságok, a csapatból új csapatok születnek ...
             Úgy tűnik nem volt hiábavaló a fáradozás! Sőt, talán ez az igazi értelme a szervezésnek-vezetésnek. Ide vezettünk, hiszen ez a cél maga. Ez a küldetés, hogy minél többen megismerjék, megszeressék a hegyek világát; és hogy biztonságban járják a csúcsokra vezető ösvényeket. Nem mindig és nem feltétlenül velünk, de új társakkal, új generációkkal, idővel esetleg másokat vezetve, hogy mindig legyen majd aki a mi útjainkat járja.

        

Az Atlasz legmagasabb csúcsán (november)

            

 

 

 

 
 
 
 
            
 
             Hová fogunk vezetni 2019-ben?
Konkrét úticélokkal nem is próbálkozom, sajnos a hosszú távra való tervezés úgy tűnik továbbra sem lesz erősségünk. Mindenesetre a fentieket szem előtt tartva megpróbáljuk a legkisebbeket is beszervezni, külön nekik szóló kölyöktúrákkal vezetve az első lépéseket, illetve meghirdetünk néhány olyan kirándulást amivel a teljesen kezdőket is ki tudjuk csalogatni a természetbe. Ugyanakkor a másik irányba is próbáljuk kiterjeszteni a kínálatot: nehezebb utakkal, kevésbé ismert célokkal azok számára akik erre készen állnak.

           Kedves Útitársak, akik eddig velünk jártatok, és akik ezután jöttök! Köszönjük az idén együtt töltött napokat, és reméljük jövőre új  tagokkal bővül a csapat!Tartsatok velünk az elkövetkező esztendőben is, vezettünk és fogunk is vezetni, hiszen emberi kötelességünk hogy vezessünk valahová ...




 
  
 
 

 

 

 Minden Útitársunknak

boldog Karácsonyt és közös kirándulásokban bővelkedő Új Évet kívánunk!

                     a Kárpát-Túra csapat





Bejegyezte: Hunyadi László
Fotók: Győrfi Károly, Hunyadi László


2018. augusztus 22., szerda

Dolomitok & Grossvenediger

               Itt a nyár, a "nagy túrák" ideje - ezúttal Nyugat felé indultunk, hogy már-már hagyományosan, az Alpok két különböző vidékén kiránduljunk: a Dolomitok sziklatornyai közt, majd ennek ellentéteként,a központi vonulat gleccservidékén tegyünk látogatást.

A Pala-csoport legnagyobbjai: balra Cima Vezzana, jobbra Cimon della Pala

Pale di San Martino


 A San Martino di Castrozza környéki hegyvidék a Dolomitok nálunk kevésbé ismert, tőlünk  távolabbi sarka. A "szokásos" mesés sziklavilág, kevesebb vassal felszerelve, de kellőképp izgalmas  utakkal és háromezres csúcsokkal.

           ... Egyszerre érkezünk a Rolle-hágóhoz a délutáni záporral. Némi várakozás után útnak indulunk, később még egy esőszünetet tartunk a Segantini-háznál, aztán irány a menedékház a legrövidebb úton. Ennek az útnak azonban nyoma sincs (pontosabban csak nyomai vannak), hamarosan alig járható  sáros-görgeteges vízmosások közt találjuk magunkat. Haladni alig lehet, veszedelmesen gurulnak a kövek,ismét dörögni kezd az ég és közel a pánik. Szerencsére a csapat kitartása korrigálja  a túravezető hibáját és már sötétben, villámok fényénél, de még időben érkezünk meg a Volpi menedékházba.

Reggel a Dolomitokban (Monte Mulaz)
         
   Másnap kifogástalan időben, rövid bemelegítő túrával indítunk a Monte Mulaz csúcsra (2906 m). Ragyogó a körpanoráma, de sietünk tovább, előttünk áll az átkelés a Rosetta menedékházba. Könnyű biztosított szakaszokat érintve átkelünk a Farangole- hágón, majd hosszan gyalogolva, itt-ott kapaszkodva a hasonló nevű ösvényen érjük el aznapi szállásunkat.


Passo delle Farangole - a kevés mászós hely egyike



             Harmadik napunk célja a hegycsoport legmagasabbika, a Cima Vezzana (3192m). Némi szintvesztéssel megkerüljük a Cima Corona tömbjét majd befordulunk a zord kopárságában is szép Val Cantoni-völgybe. Rövid négykézlábas szakasz töri meg a törmeléktúra egyhangúságát, majd a Travignolo-hágónál máris közel járunk a háromezer méterhez. Jó fél óra kell hogy a hegycsoport legmagasabb csúcsán álljunk. Lefelé menet útba ejtjük még a Nuvolo 3075 méteres könnyen elérhető kis csúcsát is.


Cima Vezzana 3192 m

               Negyednap aztán búcsút veszünk a Dolomitok szirtjeitől. A Rosetta-csúcs oldalában ereszkedünk, alattunk a falu, felettünk égbenyúló dolomitfalak. hosszan harántolunk  törmeléklejtőkön, majd zöld legelőkön, míg jó két óra múlva elérjük a hágóban várakozó járműveinket. De ez még nem az igazi búcsú, hiszen Ausztria felé autózva sorra pillantást vethetünk a Dolomitok hírességeire: Civetta, Tofana, Cristallo, Tre Cime, Dreischusterspitzen ...hogy a többit ne is említsem; mire megérkezünk a

Grossvenediger

birodalmába. Változik a táj, hosszabbak a völgyek, lágyabbak a formák, távolabbiak a csúcsok, a fehérlő omladékok helyett zöldellő legelők kúsznak a magasba; a hegyoldalakról lépten-nyomon vízesések zuhognak - ez az Alpok másik arca.
      Közel 1700 méterről, a Venedigerhaustól indulunk.Fél órát követjük a patakot, majd nekiindulunk az 1100 méteres kapaszkodónak. Egykor (vagy százötven éve) itt végződött a Schlatenkees gleccser, amelyre az út felsőbb szakaszáról nagyszerű kilátás nyílik (illetve ennek felső részén vezet majd utunk a hegy tetejére.) Nagy szenvedések árán érjük el a 2796 méteren álló Neue Pragerhüttét, amely szállásunk lesz a csúcstámadás előtt.

Schlatenkees
  
     ...És eljött a reggel. Hajnali öt óra; a völgyben felhők gomolyognak, még alig dereng mikor nekiindulunk; omladékon és hófoltok között botorkálunk a jég széléig. (egykor a ház alighanem az egykor kiterjedtebb gleccser szélére épült, akkoriban egyszerűbb lehetett ...) Meredek, csupasz jégen indul a gleccsertúra, majd hamarosan hóra érkezünk. Nemsokára felbukkannak az első akadályok is: tágas hasadékok olvadozó hóhidakkal ... Az előttünk járók nyomai több helyütt is korrekcióra szorulnak, gyorsan nyilvánvalóvá válik hogy ebben a melegben az amúgy könnyű terep nem sétatér. De végül átóvakodunk az utolsó, legnagyobb szakadékon, és jön a jutalom: a ragyogó, végső gerincszakasz, végén a csúcskereszttel!
             Lemenetben ismét keresztezzük a gleccser hasadékait, és  - lám, az óvatosság nem volt hiábavaló! - még tanúi vagyunk egy mentésnek is (szerencsésen végződött), mielőtt "partra szállunk" a jégmező végénél. Innen már pár óra ereszkedés után, a Venedigerhaus-nál értünk végére kalandos alpesi túránknak.

Grossvenediger - az utolsó méterek ...



... és fent vagyunk!


A fotókat Győrfi Boglárka és Győrfi Károly készítették.
> További képek



2017. október 19., csütörtök

Dolomitok 2017. október

Gyönyörű időben, a gyönyörű Dolomitokban


              Hetek óta nézem a hegyek időjárását. Schladminger-Tauern túránkat halasztottuk, sőt az úticélt a Hochschwabra módósítottuk, mert a szeptemberi komoly hóesés és a változékony idő miatt csak- egy-egy nap volt tiszta a hegyekben. Aztán elérkezett október második hete, és megérkezett a stabil, hosszan tartó őszi jó idő. Most kell menni, ki kell használni! Mindegy hogy hová, csak a hegyekbe. Kapóra jött egy túracsapat, akik a Dolomitokba készültek, és velük tartottam.
             Péntek délután irány  Cortina d’ Ampezzo. Este már a sátrakat állítjuk a hegy lábánál.
Reggel kicsit deres az idő, de a nap felkeltével gyönyörű, felhőmentes nap lett, ami a három nap alatt végig ismétlődött.
Első nap a Lipella via ferrátán keresztül, a Tofana  di Rozes-t  (3.225 m) másztuk. 2.900 métertől sajnos a hó azért megnehezítette a mászást, de csak sikerült feljutnunk a csúcsra.
Másnap a Tofana diMezzo felé az Olivieri és Anglio via ferratán keresztül a Punta Anna ( 2.731 m)  és a Torre Anglio tövéig másztunk, majd egy gyors ereszkedéssel a völgyi napozással fejeztük be a napot.
Harmadik napon  elautóztunk a Tre Cime di Lavaredo-hoz és eltúráztunk a Drei Zinnen házhoz, ahol befejezésképpen a Toblinger csúcsot (2.617 m) másztuk meg, ahonnan gyönyörű kilátásban gyönyörködhettünk.

IMG_4434-3.jpg


IMG_4559-56.jpg

IMG_4461-10.jpg

IMG_4499-29.jpg



 
IMG_4646-96.jpg

 Kép és szöveg: Győrfi Károly

További képek:
Videók:

2016. december 19., hétfő

A túravezető ajándékai

    
Mátrai évnyitó
               Itt a december, előttünk a karácsony - és az ajándékozás ideje. Ilyenkor, az év utolsó heteiben a várakozás helyett kétségbeesett igyekezettel tolongunk, hogy beszerezzük  a szeretteink számára nélkülözhetetlennek tűnő földi javakat. Mintha nem adhatnánk, ajándékozhatnánk  az év bármely napján.
              Adni persze jó, és mi, a "Kárpátos" túrák szervezői-vezetői sem szeretnénk kimaradni belőle. De talán már meg is történt?  Lássuk hát, tudtunk-e adni valamit a távozó esztendőben, ezért - kevésbé kézzelfogható dolgokra gondolva - fellapozom  a végére járó 2016-os túranaptárat.

Árvai-Beszkidek (március)
            A Mátrában kezdtük az évet, februárban megnéztük a Bükk forrásait, másodszor is ragyogó télben túráztunk az Árvai-Beszkidekben. Ezután sorra következett a Nagy-Fátra, a Hochschwab, a horvátországi Kapela-hegység. Hosszabb lélegzetű, nyári utaink a Radnai-havasokba és a Gutinba, majd a Wallisi-Alpokba vezettek. Szeptemberben Dolomitok helyett, némi rögtönzéssel a Kamniki-Alpok került sorra, az év vége felé pedig a  közelebbi tájakat, a Pilist, a visegrádi hegyeket és a Börzsönyt jártuk.


És ha már előttünk a túranaptár, lapozzunk előre is képzeletben, a még megíratlan oldalakra:
 
Hochschwab (május)
         Jövőre szándékaink szerint több alkalommal lesz  módunk együtt túrázni, egy-kétnapos     utakkal kissé tágítva a kört, elsősorban a Felvidék  felé. A tervek közt szerepel Kárpátalja, Bihar-hegység, Alacsony-Tauern,  lesz ismét via ferrata (a tavaly kútba esett Dolomitok-túra?), lesz erdélyi trekking (Fogaras?, Bucsecs?) és természetesen nem maradhatnak ki a nagy havas hegyek sem. A régi utak közül - idő és alkalom függvényében -előbb utóbb ismétlésre kerülnek a legjobban sikerültek: Velebit, Schladminger Tauern, a Királykő, Liptói-Tátra...de nem sorolom tovább a vágyakat mert alighanem már a 2018-as lapon tartok....

Magas-Tátra (június)



Júliusban a Radnai-havasok gerincén
      ... Ajándékot azonban nem csak adunk, de ha minden kötél szakad, kapunk is. Persze ajándék volt valamennyi szép út, minden szabadban töltött nap, a vidám társaság. De ami a legkedvesebb, azért a nem létező vendégkönyvünkbe kell belenézzek: "...Nagyon-nagyon köszönöm ezt a mai túrát, jól éreztem magam..."- és ehhez hasonló üzeneteket gyűjthetnék bele. De nem is kell vendégkönyv, ott a galéria: sok fénykép, rajtuk sok mosoly. Büszke mosoly, talán egy kis megilletődéssel a csúcson, amilyen magasan még sosem jártunk; ha eljutottunk oda, ahova nem gondoltuk volna hogy sikerül. Vidám mosoly, mert jó a társaság és gondjaink nem tudtak követni minket a hegyre.... Sok mosoly és sok öröm. Ha sikerült szereznünk egy-egy vidám ( boldog?) napot, mosolyban és örömben kaptuk vissza Tőletek. Nem kellhet ennél több - ajándékozás tehát letudva. És ha így folytatjuk, remélhetőleg jó úton járunk a 2017. esztendő felé.
Kedves Útitársak, remélem Ti is így gondoljátok?


Wallisi-Alpok: Weissmies (július)















Kamniki-Alpok (szeptember)



Minden régi és leendő Útitársunknak
boldog Karácsonyt és közös élményekben gazdag Új Évet kívánunk


                            a Kárpát-Túra csapat





2016. október 8., szombat

Dolomitok újratervezve: Kamniki-Alpok

Szlovénia, 2016.09.01.-03.

           … Mivel sajnos az egyik autó meghibásodása miatt csak a fél csapat tudott volna elmenni, hogy senki ne maradjon ki a szeptember elejére hirdetett Dolomitok-túrából, azt egy későbbi időpontra halasztottuk.
               De  hogy fél csapat se maradjon hegyek nélkül, az előző héten a figyelmembe került hegység: a Kamniki-Alpok lett az úticél.
Csütörtök dél körül indultunk, és pont időben fel értünk a két napra szállásunkra szolgáló Cojzova koca ( 1.793 m) menedékházhoz. Mivel hétköznap volt, az ígért jó idő ellenére is csak két vendége volt a háznak, így nagyon családias viszonyok között vacsorázhattunk és pihenhettünk éjszaka.
Pénteki túránk a Korska Kocna ( 2.520m ) és a Jezerska Kocna ( 2.540m ) megmászásával kezdtük. Nagyon szép “dolomitos” vidéken jártunk. Kezet is gyakran használva, néha izgalmas mászások is voltak az útban. Leereszkedtünk a Dolska skrbina nyeregbe, majd a hegység legmagasabb csúcsát a Grintovec-et (2.558m ) céloztuk meg. A csúcsról már egy könnyebb normál úton ereszkedtünk le. Befejezve körtúránkat kellőképpen elfáradva értünk vissza a turistaházhoz, ahol péntek lévén már jóval többen voltak.
                Másnap is időben kezdtük a túrát, aminek a célja a másik nagy csúcs, a  Skuta ( 2.532m) volt a célja. Fent megint gyönyörű látvány fogadott minket. Visszaúton már egyre több felhő takarta a kilátást. Visszaérve a házhoz kicsit megpihentünk és összepakoltunk, majd irány a völgy, ahol autónk várt.
               Jó volt felfedezni ezt az új helyet. Ide érdemes visszatérni!

Irány a hegy!
A nyeregben a szállásunk

A főgerinc a Grintoveccel


Csapat a csúcson

Selfie



A fotókat Győrfi Károly készítette.