Ide vezettünk

                 Ismét végére jár egy esztendő. Odakint korán érkezik az alkony; köd borul az erdőre, rövidebbek ilyenkor a kirándulások és hosszabbak az otthoni decemberi esték. Közeleg az ünnep is, gyűlnek az ajándékok és ilyenkor itt az ideje visszanézni, tettünk-e valami hasznosat ebben az esztendőben? Mérlegre kerül hát az idei év is, a túravezető szemével: lapozzuk fel a képzeletbeli 2018-as túranaptárt, merre jártunk, hová vezettük útitársainkat ebben az évben?

Schneeberg (február)

             Nehezen indult az év, januári-februári magashegyi útjaink a mostoha időjárás okán csak többedik nekifutásra sikerültek - igaz akkor annál szebb volt a Schneeberg és a Liptói-Tátra! Természetesen közben a hazai tájakon "pótoltunk: a Börzsönyben, a Bükkben; ezeket az egynapos túrákat tavasszal Tihanyban és a Vértesben folytattuk. A tavasz egyik legszebb útja volt a pünkösdi hétvége Erdélyben, Torockó vidékén és a Gyalui-havasokban, majd ismét egy újratervezés következett: az esők áztatta erdélyi Páreng hegység helyett, jól sikerült úticél-módosítással a Kamniki-Alpokban jóval kellemesebb körülmények között túráztunk.

A Liptói-Tátrában márciusban

       

   2018 akár a Tátra éve is lehetett volna, hiszen többször is jártunk itt: télen a Liptói-havasokban, júniusban szintén itt és a Krivánon, majd ősszel mégegyszer ellátogattunk a Magas-Tátrába. De, még a nyárnál maradva, két nagyobb túrán jártunk: júliusban Erdélyben  a Kárpát-kanyar hegységeiben; majd augusztusban a Dolomitok sziklái és a Tauern gleccserei között. Ősz végére pedig maradt még egy "nagy dobás": a marokkói kaland a Magas-Atlaszban; így ez az év sem maradt négyezres csúcsmászás nélkül. az év vége pedig hozott még néhány egynapos kirándulást,  és legvégül, ősi (2013-as...) hagyományainkhoz visszanyúlva átgyalogoltunk egy decemberi éjszakát a visegrádi hegyekben.

Május a Gyalui-havasokban

               

 Ezzel végére is értünk a túravezető naplójának, de egy gondolat nem hagy nyugodni: vezettünk-e egyáltalán? Kellünk-e mi,veztők ahhoz hogy eljussunk valahová?
Mert, legtöbbször igazából nem kell vezetnünk a szó szoros értelmében legalábbis. Az erdő fáin díszlő színes jelek követése nem ördöngösség, a tájékozódáshoz elég elővenni az okostelefont; ráadásul ugyanezen kis eszközzel a legapróbb részletekig meg is tervezhetjük utunkat. A világhálóról minden tudnivaló beszerezhető, temérdek képen és videón nézhetjük meg előre, hol is fogunk járni. Másrészt pedig útitársaink nagy része elég gyakorlott, nehezebb terepen is önálló, ráadásul a szabadidővel bővebben rendelkező szerencséseknek a helyismerete is versenyképes... van-e hát szükség még túravezetőre, szervezőre egyáltalán?

Kamniki-Alpok (június)

             Nem mintha nem lenne igény. A túrák betelnek, és általánosságban is a vezetett, szervezett utak reneszánszukat élik - talán az internet világában egyszerűbb a kommunikáció, könnyebb az egymásra találás, talán több a pénz, talán lassan ez a dolog is a profik (tetszés szerint  idézőjellel vagy anélkül ...) kiváltsága lesz? Mindez megérne egy hosszabb eszmefuttatást, de inkább oszlassuk el a kételyt, hátha mégsem vagyunk hiábavalóak ...   Nyissuk ki hát ezúttal a még inkább képzeletbeli utaslistánkat! Kik, miért tartottak éppen velünk?

A Csukás-hegység júliusban

            

         Voltak elsősorban a kezdők. Elsősorban, hiszen ez lenne küldetésünk lényege, a hegyek világába kalauzolni azokat akiknek sok év tapasztalatával tudtunk biztonságot és ezzel együtt jó eséllyel kellemes élményt nyújtani. Voltak még az újrakezdők, akik gyermekkori családi kirándulásokon kapták útravalóul a túrázás szeretetét, majd hosszabb kihagyás és a család, baráti kör "cserélődése" miatt magukra maradtak ezzel az időtöltéssel. És voltak akik később (de sose későn!) kezdtek bele: a gyerekek kirepülése után, sőt akár a nyugdíjas korral többeknek még kitűnő erőnlétben nyílik ki világ: új társakkal,de szervezett csapattal... Meg persze akik alkalomszerűen csatlakoztak hozzánk, akiknek éppenséggel túraötlettel, társasággal, összeszervezett telekocsival tudtunk segíteni.

A Dolomitokban, augusztusban

            

              És közülük sokan továbbléptek. Hazai kirándulások után kipróbálták magukat magasabb hegyekben, többen velünk együtt örvendhettek első két-,három vagy négyezres csúcshódításuknak. Vannak akik önállósodtak: saját szervezésben, saját álmaikat megvalósítva járnak akár a Himalája hatezres magasságaiban! És akad aki gyerekeit is hozza útjainkra.

A Tengerszem-csúcson, októberben

             De van egy dolog ami talán még fontosabb: mindezek az útitársak találkoztak. Találkoztak, ismerkedtek, barátkoztak, társaságra (netán társra) találtak. Kialakultak társaságok, a csapatból új csapatok születnek ...
             Úgy tűnik nem volt hiábavaló a fáradozás! Sőt, talán ez az igazi értelme a szervezésnek-vezetésnek. Ide vezettünk, hiszen ez a cél maga. Ez a küldetés, hogy minél többen megismerjék, megszeressék a hegyek világát; és hogy biztonságban járják a csúcsokra vezető ösvényeket. Nem mindig és nem feltétlenül velünk, de új társakkal, új generációkkal, idővel esetleg másokat vezetve, hogy mindig legyen majd aki a mi útjainkat járja.

        

Az Atlasz legmagasabb csúcsán (november)

            

 

 

 

 

 

 

 

            

 

             Hová fogunk vezetni 2019-ben?

Konkrét úticélokkal nem is próbálkozom, sajnos a hosszú távra való tervezés úgy tűnik továbbra sem lesz erősségünk. Mindenesetre a fentieket szem előtt tartva megpróbáljuk a legkisebbeket is beszervezni, külön nekik szóló kölyöktúrákkal vezetve az első lépéseket, illetve meghirdetünk néhány olyan kirándulást amivel a teljesen kezdőket is ki tudjuk csalogatni a természetbe. Ugyanakkor a másik irányba is próbáljuk kiterjeszteni a kínálatot: nehezebb utakkal, kevésbé ismert célokkal azok számára akik erre készen állnak.

           Kedves Útitársak, akik eddig velünk jártatok, és akik ezután jöttök! Köszönjük az idén együtt töltött napokat, és reméljük jövőre új  tagokkal bővül a csapat!Tartsatok velünk az elkövetkező esztendőben is, vezettünk és fogunk is vezetni, hiszen emberi kötelességünk hogy vezessünk valahová ...

 

  

 

 

 

 

 Minden Útitársunknak

boldog Karácsonyt és közös kirándulásokban bővelkedő Új Évet kívánunk!

                     a Kárpát-Túra csapat

Bejegyezte: Hunyadi László
Fotók: Győrfi Károly, Hunyadi László

Dolomitok & Grossvenediger

               Itt a nyár, a "nagy túrák" ideje - ezúttal Nyugat felé indultunk, hogy már-már hagyományosan, az Alpok két különböző vidékén kiránduljunk: a Dolomitok sziklatornyai közt, majd ennek ellentéteként,a központi vonulat gleccservidékén tegyünk látogatást.

A Pala-csoport legnagyobbjai: balra Cima Vezzana, jobbra Cimon della Pala

Pale di San Martino

 A San Martino di Castrozza környéki hegyvidék a Dolomitok nálunk kevésbé ismert, tőlünk  távolabbi sarka. A "szokásos" mesés sziklavilág, kevesebb vassal felszerelve, de kellőképp izgalmas  utakkal és háromezres csúcsokkal.

           ... Egyszerre érkezünk a Rolle-hágóhoz a délutáni záporral. Némi várakozás után útnak indulunk, később még egy esőszünetet tartunk a Segantini-háznál, aztán irány a menedékház a legrövidebb úton. Ennek az útnak azonban nyoma sincs (pontosabban csak nyomai vannak), hamarosan alig járható  sáros-görgeteges vízmosások közt találjuk magunkat. Haladni alig lehet, veszedelmesen gurulnak a kövek,ismét dörögni kezd az ég és közel a pánik. Szerencsére a csapat kitartása korrigálja  a túravezető hibáját és már sötétben, villámok fényénél, de még időben érkezünk meg a Volpi menedékházba.

Reggel a Dolomitokban (Monte Mulaz)

         
   Másnap kifogástalan időben, rövid bemelegítő túrával indítunk a Monte Mulaz csúcsra (2906 m). Ragyogó a körpanoráma, de sietünk tovább, előttünk áll az átkelés a Rosetta menedékházba. Könnyű biztosított szakaszokat érintve átkelünk a Farangole- hágón, majd hosszan gyalogolva, itt-ott kapaszkodva a hasonló nevű ösvényen érjük el aznapi szállásunkat.

Passo delle Farangole - a kevés mászós hely egyike

             Harmadik napunk célja a hegycsoport legmagasabbika, a Cima Vezzana (3192m). Némi szintvesztéssel megkerüljük a Cima Corona tömbjét majd befordulunk a zord kopárságában is szép Val Cantoni-völgybe. Rövid négykézlábas szakasz töri meg a törmeléktúra egyhangúságát, majd a Travignolo-hágónál máris közel járunk a háromezer méterhez. Jó fél óra kell hogy a hegycsoport legmagasabb csúcsán álljunk. Lefelé menet útba ejtjük még a Nuvolo 3075 méteres könnyen elérhető kis csúcsát is.

Cima Vezzana 3192 m

               Negyednap aztán búcsút veszünk a Dolomitok szirtjeitől. A Rosetta-csúcs oldalában ereszkedünk, alattunk a falu, felettünk égbenyúló dolomitfalak. hosszan harántolunk  törmeléklejtőkön, majd zöld legelőkön, míg jó két óra múlva elérjük a hágóban várakozó járműveinket. De ez még nem az igazi búcsú, hiszen Ausztria felé autózva sorra pillantást vethetünk a Dolomitok hírességeire: Civetta, Tofana, Cristallo, Tre Cime, Dreischusterspitzen ...hogy a többit ne is említsem; mire megérkezünk a

Grossvenediger

birodalmába. Változik a táj, hosszabbak a völgyek, lágyabbak a formák, távolabbiak a csúcsok, a fehérlő omladékok helyett zöldellő legelők kúsznak a magasba; a hegyoldalakról lépten-nyomon vízesések zuhognak - ez az Alpok másik arca.
      Közel 1700 méterről, a Venedigerhaustól indulunk.Fél órát követjük a patakot, majd nekiindulunk az 1100 méteres kapaszkodónak. Egykor (vagy százötven éve) itt végződött a Schlatenkees gleccser, amelyre az út felsőbb szakaszáról nagyszerű kilátás nyílik (illetve ennek felső részén vezet majd utunk a hegy tetejére.) Nagy szenvedések árán érjük el a 2796 méteren álló Neue Pragerhüttét, amely szállásunk lesz a csúcstámadás előtt.

Schlatenkees

  
     ...És eljött a reggel. Hajnali öt óra; a völgyben felhők gomolyognak, még alig dereng mikor nekiindulunk; omladékon és hófoltok között botorkálunk a jég széléig. (egykor a ház alighanem az egykor kiterjedtebb gleccser szélére épült, akkoriban egyszerűbb lehetett ...) Meredek, csupasz jégen indul a gleccsertúra, majd hamarosan hóra érkezünk. Nemsokára felbukkannak az első akadályok is: tágas hasadékok olvadozó hóhidakkal ... Az előttünk járók nyomai több helyütt is korrekcióra szorulnak, gyorsan nyilvánvalóvá válik hogy ebben a melegben az amúgy könnyű terep nem sétatér. De végül átóvakodunk az utolsó, legnagyobb szakadékon, és jön a jutalom: a ragyogó, végső gerincszakasz, végén a csúcskereszttel!
             Lemenetben ismét keresztezzük a gleccser hasadékait, és  - lám, az óvatosság nem volt hiábavaló! - még tanúi vagyunk egy mentésnek is (szerencsésen végződött), mielőtt "partra szállunk" a jégmező végénél. Innen már pár óra ereszkedés után, a Venedigerhaus-nál értünk végére kalandos alpesi túránknak.

Grossvenediger - az utolsó méterek ...

... és fent vagyunk!

A fotókat Győrfi Boglárka és Győrfi Károly készítették.
> További képek

Túravezetőink - Hunyadi László

            

          A természet szeretete, az erdők, hegyek, növények, állatok iránti lelkesedésem alighanem gyermekkori kirándulásokban gyökerezik. Családi kirándulások vezettek el a hazai hegyekbe, majd egy napon a Magas-Tátrába is - amely élmény örökre elkötelezett a nagy hegyek világával. A későbbiekben a  magashegységek váltak kedvenc céljaimmá;  tátrai és alpesi kirándulások után szerencsém volt eljutni távoli vidékek magasabb csúcsaira is. A magam feje után járva, nemegyszer egyedül, saját szervezésű útjaimon első kézből tapasztaltam meg a hegyjárás szépségét és veszélyeit egyaránt. Bár a munka világában más hivatással jegyeztem el magam, a szerelem megmaradt; idővel kiegészülve a késztetéssel hogy az elmúlt lassan két évtized élményeit és tapasztalatait megosszam a hegyekkel ismerkedő túratársaimmal. 2010 óta vezetek  túrákat, családos kirándulásoktól magashegyi túrákig, hazai tájaktól  Európán kívüli utakig bezárólag.
           Túravezetőként és a 2012-ben útnak indított Kárpát-Túra oldal szerkesztőjeként  szándékom útitársaimat nemcsak biztonságban, de a természetre nyitott szemmel is kalauzolni itthon és a magas hegyek világában egyaránt. Célom megismertetni a kirándulás, túrázás szépségét azokkal akik még nem lettek a természet rajongói; hogy a hazai erdőket járók közül mind többen tegyék meg első lépéseiket a környező magashegységek ösvényein; illetve hogy gyakorlottabbá válva a klasszikus célok mellett kevésbé ismert és távolabbi helyekre is eljussanak.    

  

 

Túranaplómból -  ahol tapasztalatokat szereztem:

 

-1995 - Magas-Tátra: első saját szervezésű magashegyi túrám

-1997 - Magas-Tátra: Gerlachfalvi-csúcs (2655m); Dolomitok: Marmolada (3342m); Ortler (3905m)

-1999 - Magas-Tauern : Grossvenediger (3666m);  Mont Blanc olasz normál út

-2000 - Himalája (Nepál):  Annapurna-trekking; Dhampus peak (6013m) első magyar megmászás

-2001 - Mont Blanc (4808m)

-2003 - Kaukázus: Elbrusz (csúcssiker nélkül)

-2004 - Ortler-csoport: M. Cevedale (3769m)

-2006 - Wallisi-Alpok: Weissmies (4023m)

-2008 - Pamír : Lenin-csúcs (7134m)

-2010 - Himalája (Ladakh) : Stok Kangri (6123m); Yalung Nong (6080m) első magyar megmászás

-2012 - Ötz-völgyi Alpok: Wildspitze (3772m),Weisskugel (3739m); Wallisi-Alpok: Dom (4545m)
-2013 - Kaukázus: Kazbek 5033 m
-2017 - Damavand (Irán; 5671 m)
-2018 - Jbel Toubkal 4167m (Atlasz, Marokkó)

-2021- 2025 -  OKT

-2025 - Aláj-hg. - Pik Skobeleva (csúcssiker nélkül)

> Galéria

Tanfolyamok amelyeket elvégeztem:

•   -Alapfokú sziklamászó tanfolyam (MAHOE 1996)
•   -Téli magashegyi tanfolyam (Kaland-Sport 2012)
•   -EFR elsősegélynyújtó tanfolyam (Kaland-Sport 2012)
•   -MTSz középfokú (bronzjelvényes) túravezetői tanfolyam (TVOSE 2012)