Íme, idei , már-már hagyományos "nagy erdélyi túránk"! Kezdődött volna a Fogarassal, nomád gerinctúrával a nyugati részen, ami korábbi túránkról kimaradt - a monszun ezúttal ismét közbeszólt. Maradt tehát négy hegység, a Kárpátok legtávolabbi sarkában,csillagtúra-szerűen.
Négyfalusi szállásunkról még érkezésünk napján rövid kirándulás adott ízelítőt az elkövetkező napokról - meredek kaptatók, sár, szinte érintetlen vadon - jöhetnek hát az igazi túrák!
Nagykőhavas
Első célunk a Nagykő-havas, a Brassó feletti Malomdomboktól indulva.Szép völgyi séta után hamarosan elérjük a Hétlétrás-vízesés szurdokának bejáratát. Fizetős útszakasz, és mivel korán érkeztünk nemcsak a pénztár de a fémlétrákon vezető út is zárva van. Várni nem kívánunk, megkerüljük hát a kaput (utunk legnehezebb része...) és felkapaszkodunk a létrákon és pallókon. Mellettünk dübörög a víz az alig méter széles kanyonban; kicsit a Rám-szakadékra emlékeztet a hely-persze nagy hegyekhez illő méretekben.
 |
| Hétlétrás-vízesés |
A szurdok után hosszasan emelkedünk, míg elérjük az 1620 méteren álló menedékházat. Ritkul az erdő, de sűrűsödik a köd, ahogy a csúcs felé emelkedünk. Nemsokára fenn is vagyunk , és míg a csúccsokikkal vagyunk elfoglalava, nagy örömünkre oszlik a homály, és végre a magasból körülpillanthatunk a tájon. Lefelé menet már ragyogó az idő, így kis kerülővel, meglátogatva a jégbarlangot (inkább sziklahasadék, de kétségtelen hogy hideg) és néhány kilátóhelyet útbaejtve térünk vissza kiindulópontunkra.
 |
| Nagykőhavas |
Csukás
 |
| Reggel a Törcsvári-hágó felett |
A Törcsvári-hágónál parkolunk le, majd irány a hegy. Eleinte reggeli napfény, majd feljebb sejtelmes ritka köd vesz körül ahogy emelkedünk a főcsúcs felé. Nemsokára előtűnnek az első különös, legömbölyített sziklák - Csukás különlegességei. Anyaguk konglomerátum (egyfajta összecementálódott kavics), mintha emberkéz betonból készítette volna. A legmagasabb ponton, közel a 2000 méterhez a felhők féltékenyen őrzik a panorámát, de sebaj, a lentebb következő sziklavilág kárpótol érte, Különös tornyok, meredek csúcsocskák követik egymást, míg leérünk a Csukás-menedékházhoz. Kis pihenő után ismét hosszabbítunk: a rövidebb lemenet helyett tovább a Gropsoare-csúcsig. Itt már egész más a táj, szelíd tetőkön vándorlunk, fehér felhős kék ég alatt, zöld gyepen az 1883 méteres csúcsig, majd lefelé menet még zöldebb fenyvesekben sétálunk a völgybe - talán a legszebb Kárpát-kanyar-beli túránk végén.
 |
| A Csukás szirtjei között |
Bucsecs
 |
| Nyáj és őre a Bucsecsben |
Ezúttal - számunkra szokatlan luxusként- 1900 méterig autózunk a a Sinaia felől a Bucsecs fennsíkjára. Meglepő a táj, lentről nem sejthető a tágas, füves térség, kicsit Közép-Ázsia pusztáit idézi. innen indulunk egyenesen a környék legmagasabb pontja felé, útba ejtve természetesen a Szfinx és a Babele ("öregasszonyok") sziklaképződményeit. Jó két óra alatt érünk fel a csúcsra, hol köd jár körülöttünk,hol kitárulkozik a táj, míg felérünk az Omu 2505 méteres tetejére. A csúcson menedékház, felette a névadó sziklával - lehet hát pihenni és mászni tetszés szerint...
Utunkat délnyugat felé folytatjuk. Hosszan túrázunk a gyephavason, érintjük a Doamnele- és a Batrana-csúcsokat, majd egy idilli patakvölgyben ereszkedünk a Jalomica völgyéig. Innen még jó 350 méter emelkedéssel nyerjük vissza a parkoló szintjét, eképpen "büntetve" magunkat tehát a felmenet kényelméért :o)
 |
| Bucsecs |
Keresztényhavas
Levezető jellegű túra az utolsó napra. Alsótömösön vesszük be magunkat az erdőbe, és a "levezetés" máris idézőjelbe kerül, hiszen alig pár kilométeren küzdjük le az 1100 méter szintet. De kiadós kaptató után fenn állunk a korláttal övezett mészkősziklás csúcson. A környezet az eddiginél valamivel urbánusabb, a közelben felvonó (hozzánk képest kevésbé leizzadt közönséggel), lent Brassó házai és a vonat is felhallatszik a Tömösi-szorosból; a látvány azért itt is nagyszerű. Lefelé útba ejtjük a Julius Römer-hüttét, majd erdőn-patakmedren át jutunk vissza az országúthoz.
Ennyi volt hát dióhéjban a Kárpát-kanyar- túra. Persze azért alighanem kimaradt pár apróság, a szűkszavú leírásból: a virágos hegyi rétek, a kárpáti vadon öles fenyőfái, a temérdek gomba, a legelőkön vonuló nyáj, a pásztorok kiáltásai, a kolomp hangja ... Meg persze a jó kis összeszokott csapat... szóval a lényeg, mindaz, amiért évről évre Erdélyben járunk ...
A fotókat
Hunyadi László készítette
