Torockói-hegység és Gyalui-havasok

Tavaly, a mostanihoz képest egy héttel korábban a horvátországi Velebit hegységben 
tavaszi túra helyett téli túránk volt. Most pedig tavaszi a tavaszi túrából nyári lett, kellemes napsütéssel
 és meleggel. Úgy látszik így változik az időjárásunk.

Első nap, odautazásunk után a Remete-szurdokot kerestük fel. Sokszor a vízben gázolva, máskor az
 oldalfalakon kiépített úton lehetett haladni. A szurdok végében egy hangulatos móc tanyát néztünk 
meg. Vissza felé a szurdok feletti, drótkötelekkel biztosított látványos úton tértünk vissza autóinkhoz.

Egy óra múlva már torockói vendéglátóinknál vacsorázhattunk.

Másnap a Torockói hegység nyugati felét jártunk be. Ordaskő, Vidálykő gerincét végigjárva a
 torockószentgyörgyi várat megnézve több mint 30 kilométert és 1.600 m szintet teljesítettünk. 
Gyönyörű, sokszor járatlan utakat jártunk be.

Harmadik nap a Gyalui-havasok közelébe autóztunk, és körtúrára indultunk a Bélavár körül.
 Ez nem emberkéz építette vár, a természet alkotta mészkőszirtekből álló csodaszép hely.

Utána elautóztunk megnézni szolcsvai búvópatak barlangbejáratát.

 Negyedik, utolsó napunkat a Székelykő bejárására szántuk. Torockóról meredeken a csúcs
 alatti nyeregbe másztunk. Majd a jobb oldali Székelyvárról csodáltuk meg Torockót és az előző túráink
 csúcsait. A reggeli fényben ott hullámzott az egész Torockói-hegység; a Gyalui havasokban bejárt 
Bélavár és a hófoltos Öregkő-havas nagy lapos háta.

Visszatérve a nyeregbe délre a Székelykő csúcsán folytattuk a gyönyörködést. 

Dél felé végigjártuk a gerincet, majd a sziklafal alatt visszatértünk Torockóra. Elbúcsúztunk
 vendéglátóinktól, és négy napunk végére érve hazaautóztunk.

A fotókat Győrfi Károly készítette.

> További képek