Dolomitok & Grossvenediger

               Itt a nyár, a "nagy túrák" ideje - ezúttal Nyugat felé indultunk, hogy már-már hagyományosan, az Alpok két különböző vidékén kiránduljunk: a Dolomitok sziklatornyai közt, majd ennek ellentéteként,a központi vonulat gleccservidékén tegyünk látogatást.

A Pala-csoport legnagyobbjai: balra Cima Vezzana, jobbra Cimon della Pala

Pale di San Martino

 A San Martino di Castrozza környéki hegyvidék a Dolomitok nálunk kevésbé ismert, tőlünk  távolabbi sarka. A "szokásos" mesés sziklavilág, kevesebb vassal felszerelve, de kellőképp izgalmas  utakkal és háromezres csúcsokkal.

           ... Egyszerre érkezünk a Rolle-hágóhoz a délutáni záporral. Némi várakozás után útnak indulunk, később még egy esőszünetet tartunk a Segantini-háznál, aztán irány a menedékház a legrövidebb úton. Ennek az útnak azonban nyoma sincs (pontosabban csak nyomai vannak), hamarosan alig járható  sáros-görgeteges vízmosások közt találjuk magunkat. Haladni alig lehet, veszedelmesen gurulnak a kövek,ismét dörögni kezd az ég és közel a pánik. Szerencsére a csapat kitartása korrigálja  a túravezető hibáját és már sötétben, villámok fényénél, de még időben érkezünk meg a Volpi menedékházba.

Reggel a Dolomitokban (Monte Mulaz)

         
   Másnap kifogástalan időben, rövid bemelegítő túrával indítunk a Monte Mulaz csúcsra (2906 m). Ragyogó a körpanoráma, de sietünk tovább, előttünk áll az átkelés a Rosetta menedékházba. Könnyű biztosított szakaszokat érintve átkelünk a Farangole- hágón, majd hosszan gyalogolva, itt-ott kapaszkodva a hasonló nevű ösvényen érjük el aznapi szállásunkat.

Passo delle Farangole - a kevés mászós hely egyike

             Harmadik napunk célja a hegycsoport legmagasabbika, a Cima Vezzana (3192m). Némi szintvesztéssel megkerüljük a Cima Corona tömbjét majd befordulunk a zord kopárságában is szép Val Cantoni-völgybe. Rövid négykézlábas szakasz töri meg a törmeléktúra egyhangúságát, majd a Travignolo-hágónál máris közel járunk a háromezer méterhez. Jó fél óra kell hogy a hegycsoport legmagasabb csúcsán álljunk. Lefelé menet útba ejtjük még a Nuvolo 3075 méteres könnyen elérhető kis csúcsát is.

Cima Vezzana 3192 m

               Negyednap aztán búcsút veszünk a Dolomitok szirtjeitől. A Rosetta-csúcs oldalában ereszkedünk, alattunk a falu, felettünk égbenyúló dolomitfalak. hosszan harántolunk  törmeléklejtőkön, majd zöld legelőkön, míg jó két óra múlva elérjük a hágóban várakozó járműveinket. De ez még nem az igazi búcsú, hiszen Ausztria felé autózva sorra pillantást vethetünk a Dolomitok hírességeire: Civetta, Tofana, Cristallo, Tre Cime, Dreischusterspitzen ...hogy a többit ne is említsem; mire megérkezünk a

Grossvenediger

birodalmába. Változik a táj, hosszabbak a völgyek, lágyabbak a formák, távolabbiak a csúcsok, a fehérlő omladékok helyett zöldellő legelők kúsznak a magasba; a hegyoldalakról lépten-nyomon vízesések zuhognak - ez az Alpok másik arca.
      Közel 1700 méterről, a Venedigerhaustól indulunk.Fél órát követjük a patakot, majd nekiindulunk az 1100 méteres kapaszkodónak. Egykor (vagy százötven éve) itt végződött a Schlatenkees gleccser, amelyre az út felsőbb szakaszáról nagyszerű kilátás nyílik (illetve ennek felső részén vezet majd utunk a hegy tetejére.) Nagy szenvedések árán érjük el a 2796 méteren álló Neue Pragerhüttét, amely szállásunk lesz a csúcstámadás előtt.

Schlatenkees

  
     ...És eljött a reggel. Hajnali öt óra; a völgyben felhők gomolyognak, még alig dereng mikor nekiindulunk; omladékon és hófoltok között botorkálunk a jég széléig. (egykor a ház alighanem az egykor kiterjedtebb gleccser szélére épült, akkoriban egyszerűbb lehetett ...) Meredek, csupasz jégen indul a gleccsertúra, majd hamarosan hóra érkezünk. Nemsokára felbukkannak az első akadályok is: tágas hasadékok olvadozó hóhidakkal ... Az előttünk járók nyomai több helyütt is korrekcióra szorulnak, gyorsan nyilvánvalóvá válik hogy ebben a melegben az amúgy könnyű terep nem sétatér. De végül átóvakodunk az utolsó, legnagyobb szakadékon, és jön a jutalom: a ragyogó, végső gerincszakasz, végén a csúcskereszttel!
             Lemenetben ismét keresztezzük a gleccser hasadékait, és  - lám, az óvatosság nem volt hiábavaló! - még tanúi vagyunk egy mentésnek is (szerencsésen végződött), mielőtt "partra szállunk" a jégmező végénél. Innen már pár óra ereszkedés után, a Venedigerhaus-nál értünk végére kalandos alpesi túránknak.

Grossvenediger - az utolsó méterek ...

... és fent vagyunk!

A fotókat Győrfi Boglárka és Győrfi Károly készítették.
> További képek

Az ötödik év végére

         Öt éve már, hogy először írtam ide pár gondolatot a távozó év végére. Leszámítva az elsőt, amikor még csak megszületésünknek és puszta létünknek örülhettem, eltelt öt teljes év; van hát mit számbavenni. De kezdjük visszafelé, kis válogatással  a teljesség igénye nélkül, mit is  hozott a 2017-es esztendő?

2017 kemény januárja a Zemplénben

           Mindjárt egy ragyogó téli túrával kezdtük az évet a Zemplénben, szintén télen jártunk a Madaras-hegységben, majd később a Fátrában is, kiterjesztve egynapos megmozdulásainkat a határon túlra. Tavasszal kétszer is ellátogattunk az Adria környékére     ( Velebit és Gorski Kotar); túráztunk Erdélyben Pádis vidékén és a Fogarasi- havasokban. Nem maradt el a négyezres csúcshódítás sem, ezúttal a Castor-on jártunk. Ősszel pedig ellátogattunk (már többedik alkalommal) az Alacsony-Tátrába és az ausztriai Hochschwab hegységbe.

Naplemente a Velebitben (április)

 És - bár nem volt meghirdetett esemény - de említsük meg itt az iráni Damavand-túrát is, hiszen csapatunk tagjai jutottak fel ezúttal ötezer
méter fölé. Mindez a teljesség igénye nélkül; annál is inkább mert ezúttal sikerült valamelyest növelni kirándulásaink számát is.
De, mint említettem, ez már a hatodik ilyen beszámoló. Hogy mi történt azóta?

Pünkösdkor a Pádis szurdokaiban

         Összesen 76 túraeseményen határainkon belül és azokon túl túl kilenc országban 165 napon át jártuk a hegyeket. Kétezer méter feletti trófeáink listája hetvenhez közelít (köztük jóval magasabbak is);  - hogy az összes kilométert már ne számoljam össze... de persze nem csak csúcsokon jártunk, volt egy- és többnapos középhegységi vándorlás; sima gyalogtúrák, via ferrata-utak és gleccserjárás; néhány klasszikus célpont mellett eljutottunk sok kevéssé ismert helyre is.

Fogaras gerinctúra (június)

          És, maradva még a számoknál, mindeközben nem kevesebb mint 167 útitársunkat ismertünk meg. Van aki egyszer volt csak túratársunk, és van aki szinte minden utunkon ott van. Van aki velünk túrázott először életében; van aki a magas hegyekben a mi csapatunkkal tette első lépéseit, sokan velünk jutottak fel első két-, három - négy - vagy akár ötezres csúcsukra. Ami még fontosabb, nem egy közülük került a hegyek bűvkörébe, lett rendszeres túrázó. És van aki lassan túllép rajtunk és még nagyobb csúcsokra tart; útitársaink közül új túracsapatok formálódnak; pozitív mellékhatásként barátságok sőt szerelmek  szövődnek :o). Útitársainknál még többen követik eseményeinket a "távolból"( honlapunkon és Facebook-oldalunkon - talán egyszer ők is velünk tartanak majd. Mindez öröm és siker, hiszen az elvetett mag szárba szökkent, és választott küldetésünk teljesülni látszik.

Enns-völgyi Alpok (június)

         De  van még pár dolog aminek örülhetünk. Mindenekelőtt  hogy minden útitársunk épségben, balesetmentesen ért le a hegyről, ugyanakkor a kitűzött túracélokat nagy többségben sikeresen elértük. Az is hogy mindeddig elkerültek a "problémás" túratársak; hogy a hangulat nem romlott meg senki miatt, és remélhetőleg mindenki jó emlékeket őriz a "kárpátos" túrákról. Talán nem tévedek ha azt állítom hogy mindez pedig nem kis részben a gondos tervezés-szervezés-vezetés eredménye is. Túrakiírásaink, útiterveink talán kicsit szögletesnek tűnnek, vannak szabályaink, amikhez tartjuk magunkat - létszámról, kötelező biztosításról, felszerelésről és hasonlókról - mintha kereskedelmi túraszervezők lennénk - ettől lesz a dolog biztonságos és hatékony.
De  nem vagyunk azok, amit teszünk saját örömünkre tesszük mindennemű anyagi - piaci kényszer nélkül - és ettől lesz a dolog igazán jó. Örömömre szolgál hogy nem kellett munkává lenni annak ami lehet szórakozás is; hogy amit szívből teszünk azt szívünk szerint  is tudjuk csinálni.

Augusztusban a Castor csúcsán

          És végül, ennyi öröm után hogyan tovább? Kell-e változtatni valamin?
Néhány dolgon igen. Az egyik a biztonság, amiért nem lehet eleget tenni. Ennek érdekében egyes  eseményeink csak  könnyebb túrákról ismerős útitársak számára lesznek nyitottak, és értelemszerűen visszautasítás is előfordulhat. A fokozatosság elve mellett nem sérül a nyitottság sem, aki a későbbiekben nagyobb célokra  aspirál, szánjon időt egy-két napos megmozdulásainkra, várunk szeretettel!

Ősz A Hochschwab-hegységben

A másik kevéssé megoldott kérdés a tervezhetőség. Az idén, több hónapra előre hirdetett célokat és /vagy időpontokat nem egyszer változtatnunk kellett. Ugyanakkor a jelentkezők névsora is kicserélődik a hosszú idő alatt,  nem kímélve meg bennünket az utolsó napokban való szervezkedéstől; az időjárásban rejlő bizonytalanságról még nem is beszélve. Mindezek okán - igazodva a munka és családi élet kiszámíthatatlan fordulataihoz - legalább rövidebb lélegzetű kirándulásainkat rövidebb távra fogjuk tervezni, illetve "last minute"-jellegű túrákkal is próbálkozunk, egy-egy szabad és jó időjárású napot kihasználandó.
Ugyanennél fogva nem is vállalkozom a jövő évi események előrejelzésére (néhány téli túra azért hamarosan felkerül a túranaptárba). Ötlet természetesen van bőven, a bakancslista nem fogy csak bővül, amiből remélhetőleg minél több álom válik valóra 2018-ban.

Kedves Útitársak,
végül köszönet Mindenkinek, akik az elmúlt jó öt évben velünk tartottatok! Köszönet a  társaságért, vidámságért, sok közös élményért - amiért érdemes együtt járni a hegyek mesevilágát az elkövetkező esztendőkben is.

Minden régi és leendő Útitársunknak

boldog Karácsonyt és közös kirándulásokban bővelkedő Új Évet kívánunk!

                     a Kárpát-Túra csapat

Bejegyezte: Hunyadi László
Fotók: Győrfi Károly, Hunyadi László

Túra az Ötz-völgyi Alpokban-ilyen volt

           Ausztria délnyugati sarkában, az olasz határ mentén jóval háromezer méter fölé emelkedő, havas-jeges hegyek sorakoznak az Alpok főgerincén: az Ötz-völgyi Alpok vonulata.
Innsbruck felől közelítve nem sok látszik nagyságukból: előhegyeik mögött, mélyen az Ötz folyócska völgyébe hatolva látszanak csak igazán roppant méretek: a hófödte csúcsok alatt kígyózó gleccserek, a hosszú, kopár völgyek teszik a Himalájához hasonlatossá a Keleti-Alpoknak ezt a vidékét.

Wildspitze - az Ötz-völgyi Alpok fejedelme

        Minden zordsága ellenére ez a vidék valójában a szelíd óriások hazája. Kedvező körülmények esetén a Similaun, a Kreuzspitze, a Fineilspitze, sőt Ausztria második legmagasabb csúcsa, a Wildspitze sem támasztanak nagy nehézséget ostromlóik előtt - leszámítva a szintkülönbséget és a relatív nagy magassággal járó fáradalmakat. Itt az alkalom tehát, hogy háromezres trófeákra aspirálva ellátogassunk a nagy havas hegyek közé - irány az Ötz-völgy!

Similaun

               Júliusi túránkon - miután a havazások miatt egy héttel toltuk az akciót - immár kifogástalan idő fogadott. Első éjszakánkat már 3000 m felett töltöttük: másnapi célpontunk a 3606 m-es Similaun. 

Esti fények 3000 méteren (Similaunhütte)

             A Similaunhütte menedékházból könnyű gleccsertúrával elérhető, tekintélyes hóborította piramis első háromezresnek is alkalmas, jó előjáték nehezebb csúcsok előtt. Másnap, még a sikeres csúcstámadás után átkeltünk a Hauslab Joch-on (3280 m, érintve a Tisenjoch-ot, Ötzi lelőhelyét), majd leereszkedtünk a Hochjoch Hospiz menedékházba, sőt kalandvágyóbb útitársak a 3514m-es Fineilspitze csúcskeresztjét is útbaejtették :o)

A Similaun csúcsgerincén...

...és a csúcson

   

Az obeliszk Ötzi lelőhelyét jelzi

              Következő nap átköltöztünk a Breslauerhüttébe, majd utolsó napunkra jutott a szó szoros értelmében a túra csúcspontja: a Wildspitze (3772 m) megmászása - gleccsertúrával, meredek hólejtővel, sziklával, kiadós tolongással, de összességében mérsékelt nehézségek mellett. A jól megérdemelt "szabad délután" után utolsó napunkra csak a lejövetel és hazautazás maradt - ismét egy jól sikerült túra élményével!

Wildspitze - az utolsó méterek

A fotókat Hunyadi László és Győrfi Károly készítették.

2013 karácsonyára

   

 
         Lassan végére jár a 2013-as esztendő; itt az ideje hát  mérlegre tenni első teljes szezonunkat!
        Jártunk a hazai erdőkben az év tizenkét hónapjában; voltak többnapos gyalogtúrák itthon és a környező országokban; a hazai tájakon kívül jártunk az Alpokban, Kárpátokban, a Dinári-hegységben és a Kaukázusban is. Útjaink között szerepelt via ferrata és gleccsertúra; és nem utolsósorban, ötezer méter felett is lobogott a Kárpát-Túra zászlója :o) Ha a számok tükrében nézzük: huszonegy eseményünkön harminckilenc napot töltöttünk az erdőben, a hegyekben - összesen közel nyolcvan útitársunkkal.
         Mindez persze nem a legfontosabb. A lényeg az, hogy megmérettünk és létezésre érdemesnek találtattunk. Hogy kinőttük a létszámhiány miatt elmaradó események gyermekbetegségét; és hogy formálódik egyfajta közösség. Közösség, ahol mindig vannak új útitársak, akik ismerkednek a hegyek csodáival; és bizonyára lesznek, akik túllépnek majd rajtunk, még nagyobb célok felé véve az irányt. Az általunk szervezett események új ismeretségeket, új terveket és új túrákat szülnek - és ez így van jól. Ez maga küldetés, ezért csináljuk.

        És hogyan tovább?
Természetesen vannak nehézségek is. Mivel túráinkat szabadidőnkben, család és munkahely mellett szervezzük, ami a minőségnek nem, de a mennyiségnek annál inkább korlátokat szab -  eseményeink száma kevesebb mint szeretnénk. 2014-ben várhatóan más szervezőkkel koprodukcióban meghirdetett utakk is felkerülnek a Túranaptárba; mindazonáltal igyekszünk saját eseményeink eddigiekhez hasonló széles skáláját és non-profit jellegét megtartani.
Az eddigiekhez hasonló, bel- és külföldi gyalogtúrák, magashegyi túrák mellett terveink szerint  a paletta félnapos, természetfigyelő, ökotúra-jellegű kirándulásokkal bővül a következő szezonban. Szándékunk még a Kárpát-Túra oldal blog jellegét is  minél több informatív bejegyzéssel erősíteni.

        Végül, az ünnep közeledtével ezúton is köszönet minden Útitársunknak a hegyen-völgyön, erdőn-mezőn együtt töltött ünnepnapokért, amelyek emlékezetessé tették az idei esztendőt!