Téli Alpok márciusban: Hochwechsel és Preberspitz

Hochwechsel & Preberspitz 

 

 

             Két nap az Alpokban, március végén - ami ugye ott még nyilvánvalóan tél ... de még mennyire! :-)

 

 

Március 21., szombat - Hochwechsel

 

             Ez a nap az utazásé, inkább előjátékként a Wechsel -t tűztük ki  célul mára. Az idő kissé szürke már az induláskor is; és még inkább az lesz mire a Pfaffensattel nyergébe érkezünk - innen indulunk a hegy ostromára. Aránylag hosszú útvonalat választottunk, összességében vagy 15 kilométert teszünk meg (oda és vissza összesen), bár a szint nem túl számottevő. Már a nyereg 1200 m-es magasságában elérjük a hóhatárt, feljebb pedig nekiered a havazás is; kilátás semmi, viszont igazi karácsonyi hangulat így március közepén ... Fent a "csúcson" (1743 méter, így ködösen legalábbis elég laposnak hat) a bezárt menedékház pince? helységébe lehet behúzódni, itt pihenünk röviden mielőtt megtesszük az ugyanott vezető visszautunkat. Aznap más érdemleges nem is történik, csak a szállás említendő - kemping kis négyágyas bungalókkal -és az évszaknak/időjárásnak megfelelő sötétséggel és elhagyatottsággal - mindenesetre jó alváshoz teljesen megfelelő volt.

 

 

Hochwechsel "csúcs", 1734 m

 

 

Március 22., vasárnap - Preberspitz

 

              Kora reggel még vagy egy órás utazás, és már az Alacsony-Tauern déli völgyeiben járunk: megérkezünk a Preberspitz lábához (parkoló, a Prebersee tótól pár km-re keletre). Pontosabban a parkolótól odébb állunk kicsivel, mert ott lavinaveszélyre figyelmeztet egy tábla! (mondjuk ehhez alighanem kevés most az "alapanyag").

 

 

Még az erdőben ...

 

             Az időjárás azonban kevés jóval kecsegtet: bár mára javulás ígérkezik, ideúton csepegett az eső; a parkolónál (1500 méteren) szállingózik a hó ... majd vidáman havazik alighogy elindultunk ... és mire a Grazer Hütte menedékház (zárva) 1800- as magasságába érünk (Satteleben nyereg),  már vagy öt centi friss hónál tartunk ... Nem nagy reménnyel, de megyünk tovább. Itt érkeztünk el az erdő határára, és egyúttal elértük a hegy hosszan elnyúló déli gerincét, amely nyílegyenesen vezet a csúcsra, jó három kilométer hosszú, szinte töretlen, egyenes úton. 

 

 

 

... már a felhők között (~2500 m) 

 

 

           Elöl taposom a havat - nyom ugyan semmi, de a hó aránylag biztonságosnak tűnik, így hát előre!Egyelőre még látni valamennyit, és mire ez is megszűnik, kerítés bukkan fel mellettünk - nyilván jobb időkben a jószágot hivatott távol tartani a szakadékos keleti oldaltól - most viszont kitűnő (bár enyhén kiábrándító) útjelzőkánt szolgál; elképzelem hogy nyáron tehenek kérődznek ott ahol most az elemekkel küzdünk ... Mert bizony kezd küzdelmessé válni, esik a hó és hátunk mögül fúj a szél, füstölög körülöttünk a táj; már amennyi látszik belőle. 

 

 

 

A szél sem látszik ...

 

 

          2400 méter körül tartunk egy nagyobb pihenőt (értsd: több mint 3 perc, addig még nem fagyunk meg); - és itt törik meg a lendület ... sajnos nem mindenki kívánja folytatni. Belőlem (úgy is mint túravezetőből) pedig csak egy van, tehát nehéz a  döntés ... A többség azonban gyakorlott és menne tovább -tehát úgy döntök, hadd menjenek-nélkülem.  A túravezető felelőssége elsősorban a gyengébbekkel szemben áll, és amúgy sem tudok senkit megakadályozni a továbbmenésben, így ezt látom a kisebb rossznak . Persze vegyes érzésekkel, mert most kezdett olyan igazi "Kárpát-túrás" kaland jellege lenni a dolognak; és egy pillanatra felfelé is kilátást engedtek a felhők ... meg persze jó néhány óra aggodalom, hogy odafenn minden rendben van-e, és a helyes döntéseket hozták-e ... de mindegy, irány most már lefelé.

           Szembe kapjuk a szelet és a havat lefelé, a hátszeles felmenet wellness volt ehhez képest ... kezd derengeni miért is vagyunk egyedül a hegyen ezen a szép tavaszi vasárnapon ... Sietünk, míg a Grazer Hütte környékén alábbhagy a szél, sőt a nap is kisüt - tavasz lesz egy pillanat alatt , olvadozik a hó, hatalmas koloncokban tapad a hágóvasba. Innen már nem sürgős, hiszen a parkolóban csak az autó vár, semmi komfortra avagy fűtött helyre nincs kilátás míg társaink meg nem érkeznek. Időközben elered ismét a hó, nagy pelyhekben, kissé megbékélve élvezem eddigre a búcsúzó telet, amíg lesétálunk a parkolóba. Itt aztán várakozás következik; elsétálok a befagyott Prebersee tóig időtöltés gyanánt; és kiszámolom mikorra kell visszaérniük a csúcshódítóknak ... és mire eljön az ideje úgy is történik, "percre pontosan" bukkannak elő az erdőből :-)

 

 

 

Preberspitz 2741 m

 

 

             És mindeközben mi történt odafenn? Jó tempóban haladt a csapat a csúcs alatti nyeregig, innen némileg meredekebben és tájékozódási nehézségek mellett (itt már véget ér  a több kilométernyi kerítés...) de felértek a 2741 méteren álló kereszthez. Kilátás nem volt, de nagy az öröm - részemről pedig, vegyes érzésekkel, mert ami szép volt az szép volt; a csúcs az igen, az hiányzik... és hogy jól döntöttem-e, hát úgy tűnik igen - de ebben sem vagyok biztos ...

 

 

A túra, számokban:

• 2 nap 
• szállás: kemping/bungalow
• 1. nap 16 km, 520 m szint fel / le
• 2. nap 12 km, 1220 m szint fel / le 

Abszolút magasság: 1288 - 2741 m

 

Ennyibe került a kaland: 25.000-Ft (utazás, szállás, túravezetés)

 

 

 

A fotókat Farkas Melinda, Szilágyi Lenke és Hunyadi László készítették

 

> További képek