Az ötödik év végére

         Öt éve már, hogy először írtam ide pár gondolatot a távozó év végére. Leszámítva az elsőt, amikor még csak megszületésünknek és puszta létünknek örülhettem, eltelt öt teljes év; van hát mit számbavenni. De kezdjük visszafelé, kis válogatással  a teljesség igénye nélkül, mit is  hozott a 2017-es esztendő?

2017 kemény januárja a Zemplénben

           Mindjárt egy ragyogó téli túrával kezdtük az évet a Zemplénben, szintén télen jártunk a Madaras-hegységben, majd később a Fátrában is, kiterjesztve egynapos megmozdulásainkat a határon túlra. Tavasszal kétszer is ellátogattunk az Adria környékére     ( Velebit és Gorski Kotar); túráztunk Erdélyben Pádis vidékén és a Fogarasi- havasokban. Nem maradt el a négyezres csúcshódítás sem, ezúttal a Castor-on jártunk. Ősszel pedig ellátogattunk (már többedik alkalommal) az Alacsony-Tátrába és az ausztriai Hochschwab hegységbe.

Naplemente a Velebitben (április)

 És - bár nem volt meghirdetett esemény - de említsük meg itt az iráni Damavand-túrát is, hiszen csapatunk tagjai jutottak fel ezúttal ötezer
méter fölé. Mindez a teljesség igénye nélkül; annál is inkább mert ezúttal sikerült valamelyest növelni kirándulásaink számát is.
De, mint említettem, ez már a hatodik ilyen beszámoló. Hogy mi történt azóta?

Pünkösdkor a Pádis szurdokaiban

         Összesen 76 túraeseményen határainkon belül és azokon túl túl kilenc országban 165 napon át jártuk a hegyeket. Kétezer méter feletti trófeáink listája hetvenhez közelít (köztük jóval magasabbak is);  - hogy az összes kilométert már ne számoljam össze... de persze nem csak csúcsokon jártunk, volt egy- és többnapos középhegységi vándorlás; sima gyalogtúrák, via ferrata-utak és gleccserjárás; néhány klasszikus célpont mellett eljutottunk sok kevéssé ismert helyre is.

Fogaras gerinctúra (június)

          És, maradva még a számoknál, mindeközben nem kevesebb mint 167 útitársunkat ismertünk meg. Van aki egyszer volt csak túratársunk, és van aki szinte minden utunkon ott van. Van aki velünk túrázott először életében; van aki a magas hegyekben a mi csapatunkkal tette első lépéseit, sokan velünk jutottak fel első két-, három - négy - vagy akár ötezres csúcsukra. Ami még fontosabb, nem egy közülük került a hegyek bűvkörébe, lett rendszeres túrázó. És van aki lassan túllép rajtunk és még nagyobb csúcsokra tart; útitársaink közül új túracsapatok formálódnak; pozitív mellékhatásként barátságok sőt szerelmek  szövődnek :o). Útitársainknál még többen követik eseményeinket a "távolból"( honlapunkon és Facebook-oldalunkon - talán egyszer ők is velünk tartanak majd. Mindez öröm és siker, hiszen az elvetett mag szárba szökkent, és választott küldetésünk teljesülni látszik.

Enns-völgyi Alpok (június)

         De  van még pár dolog aminek örülhetünk. Mindenekelőtt  hogy minden útitársunk épségben, balesetmentesen ért le a hegyről, ugyanakkor a kitűzött túracélokat nagy többségben sikeresen elértük. Az is hogy mindeddig elkerültek a "problémás" túratársak; hogy a hangulat nem romlott meg senki miatt, és remélhetőleg mindenki jó emlékeket őriz a "kárpátos" túrákról. Talán nem tévedek ha azt állítom hogy mindez pedig nem kis részben a gondos tervezés-szervezés-vezetés eredménye is. Túrakiírásaink, útiterveink talán kicsit szögletesnek tűnnek, vannak szabályaink, amikhez tartjuk magunkat - létszámról, kötelező biztosításról, felszerelésről és hasonlókról - mintha kereskedelmi túraszervezők lennénk - ettől lesz a dolog biztonságos és hatékony.
De  nem vagyunk azok, amit teszünk saját örömünkre tesszük mindennemű anyagi - piaci kényszer nélkül - és ettől lesz a dolog igazán jó. Örömömre szolgál hogy nem kellett munkává lenni annak ami lehet szórakozás is; hogy amit szívből teszünk azt szívünk szerint  is tudjuk csinálni.

Augusztusban a Castor csúcsán

          És végül, ennyi öröm után hogyan tovább? Kell-e változtatni valamin?
Néhány dolgon igen. Az egyik a biztonság, amiért nem lehet eleget tenni. Ennek érdekében egyes  eseményeink csak  könnyebb túrákról ismerős útitársak számára lesznek nyitottak, és értelemszerűen visszautasítás is előfordulhat. A fokozatosság elve mellett nem sérül a nyitottság sem, aki a későbbiekben nagyobb célokra  aspirál, szánjon időt egy-két napos megmozdulásainkra, várunk szeretettel!

Ősz A Hochschwab-hegységben

A másik kevéssé megoldott kérdés a tervezhetőség. Az idén, több hónapra előre hirdetett célokat és /vagy időpontokat nem egyszer változtatnunk kellett. Ugyanakkor a jelentkezők névsora is kicserélődik a hosszú idő alatt,  nem kímélve meg bennünket az utolsó napokban való szervezkedéstől; az időjárásban rejlő bizonytalanságról még nem is beszélve. Mindezek okán - igazodva a munka és családi élet kiszámíthatatlan fordulataihoz - legalább rövidebb lélegzetű kirándulásainkat rövidebb távra fogjuk tervezni, illetve "last minute"-jellegű túrákkal is próbálkozunk, egy-egy szabad és jó időjárású napot kihasználandó.
Ugyanennél fogva nem is vállalkozom a jövő évi események előrejelzésére (néhány téli túra azért hamarosan felkerül a túranaptárba). Ötlet természetesen van bőven, a bakancslista nem fogy csak bővül, amiből remélhetőleg minél több álom válik valóra 2018-ban.

Kedves Útitársak,
végül köszönet Mindenkinek, akik az elmúlt jó öt évben velünk tartottatok! Köszönet a  társaságért, vidámságért, sok közös élményért - amiért érdemes együtt járni a hegyek mesevilágát az elkövetkező esztendőkben is.

Minden régi és leendő Útitársunknak

boldog Karácsonyt és közös kirándulásokban bővelkedő Új Évet kívánunk!

                     a Kárpát-Túra csapat

Bejegyezte: Hunyadi László
Fotók: Győrfi Károly, Hunyadi László