...Túl a Retyezát hegyén, de innen a Fogarason, a híresebbek között ott rejtőzik az erdélyi hegyek mesevilágának egyik kincse, a Páreng-havas! Nagyon rejtőznie nem kell, és szerénységre sincs ok, hiszen magasságban második a Déli-Kárpátok hegyei között; különösképpen nem is nehéz a megközelítése sem, mióta a gerinc nyugati végén sípályák díszlenek, túloldalán pedig a Kárpátok legmagasabb autózható átkelője, az Urdele-hágó szeli át. Mégis, népszerűbb szomszédai árnyékában kevésbé ismert, épp ezért csalogató cél a nomád kalandot keresőknek - így nekünk is!
Július 31., szombat
... Mindenesetre mint legtöbbször, szoktuk, most is a nehezebb végén fogtuk meg a dolgot. Kiindulópontunk a Szárazgödör menedékház (Cabana Groapa Seaca) volt, lent a Zsil völgyében. Bő hat órás autózás után innen indultunk a Mija-tó felé. A "felé" helyes kifejezés mert onnan oda út nem vezet, a térkép szerint... de nagyon közel igen; így hát a túravezető megpróbálja a virtuális színes vonalakat összekötni a valóságban - nos nem sikerült! A Páreng-havas domborzata ugyan nem fogható a Magas-Tátra vadságához, de elhagyva az erdőzónát, a törpefenyő itt is épp olyan áthatolhatatlan! Elég az hozzá hogy végül tópart helyett (és némi plusz szint teljesítésével persze) a Mija-csúcs kietlen, 2300-as magasságában kötöttünk ki, alighogy sötétedés előtt. Szerencsére táborhely valamivel a csúcs alatt egész kényelmesen akad, csak az ivóvíz hiányát kell a várhatóan csodás napfelkelte ígéretével pótolni ... de a lelkiismeret nem hagyja ennyiben, kis kitérő és kiadós fáradság árán végül még aznap este ezen is úrrá lettem :-)
 |
Közel az este, közel a csúcs (Vf. Mija)
|
Augusztus 1., vasárnap
Másnap a reggel valóban csodás, de az előző napi tervezés következményei tovább kísérnek. Hogy utunkat folytassuk, szintet alig kellene nyerjünk, de az amúgy viszonylag szelíden szabott hegység egyetlen valamirevaló sziklavonulata választ el a főgerinctől ... Nem mászótúrára készültünk, és zsákjaink tizenöt plusz kilós tömege sem támogatja ezt, de ha már erre vettük tegnap az irányt, hát megpróbálunk végre a jelzett ösvényre érni. Óvatosan billegünk a füves sziklákon, magam részéről pedig hálát adok útitársaim jó természetéért, akik továbbra is zokszó nélkül követnek a rögtönzésben ... És igen, végül megérkezünk a Vf. Carja csúcsra, 2405 méter magasban, ahonnan majd a főgerinc jelzett útját (az egykori határőr-ösvényt) követjük.
A jól megérdemelt pihenő után következik érintőlegesen a Stoienita (2421 m)és Gemenarea -csúcs (2437 m), majd, éppen ebédidőre érünk fel a legmagasabb pontra, a Nagy-Páreng 2519 méteres csúcsára. Ebédszünet, majd kis ideig még követjük az egykori határvonalat, majd északnak térünk le, a Gruiu-nyeregből ereszkedünk a kétezres szint közelébe. Újabb pihenő a Mandra-tó partján - ezt nem lehet kihagyni, és a tegnapi napot is érezzük még ... Végül kevéssel lejjebb, valamivel zöldebb környezetben, a Lacul Lung (Hosszú-tó) partján verjük fel a tábort. Ez már valóban kellemes hely, időben érkeztünk, így kellemes a késő délután és éjjel édes a pihenés ...
 |
| Napfelkelte a táborban |
|
|
|
 |
Reggeli fények
|
 |
| Gyapjúsás |
 |
| Agatat-menedékház |
> További képek
Fotók: Vándor Rita, Hunyadi László
