A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zempléni-hegység. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zempléni-hegység. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. december 22., szerda

Fel is út, le is út

  avagy évértékelő, tizedik alkalommal

            
 ( ... Szövegből ez a tizedik ugyan, de a csapat jubileumáig még van majd' egy évünk! Az lesz az igazi!! :-)
 
 
Januári ragyogás a Börzsönyben

 
               Egy esztendő telt el ismét. Újabb kört tett meg Földünk, rezzenéstelenül róva a sokmilliárdodik kört - amely sztendő azonban nekünk, túrák és utak szervezőinek (és alighanem másoknak is) sokkal inkább valamiféle hullámvasutazásnak tűnt ... Még egy év azután, amely bizony nem az aratás éve volt, mint írtam akkor. És hogyan tovább?- kérdeztük valószínűleg sokan akkor.  Kaptunk-e választ azóta? Úgy tűnik még nem. Vagy legfeljebb csak részben. 
 
 
Tavasz a Balaton-felvidéken

 
               Mert aratásról még nem beszélnék ebben az évben sem. Hónapok teltek még el a tavaly ilyenkori bizakodó soraim óta, amikor szabályosan csak családilag lehetett odakint járni; este nyolckor otthon volt a helye mindenkinek; a határon túli nagy hegyek pedig olyan elérhetetlenek voltak mint réges-régen, talán csak sok évtizeddel ezelőtt ...
 

Pilis, áprilisban



                Tavasz vége - nyár eleje volt, mire - legalábbis időlegesen is, de úrrá lettünk a ragályon. Lehetett ismét túrát szervezni, és lassan megnyíltak a határok is. Mindenesetre történt mindez lassan és bizonytalanul. 
                Velünk maradt elsősorban, és minden jel szerint hosszú távon a bizonytalanág. Kialakulatlan szabályokkal, változó lehetőségekkel szemben maradt a rögtönzés - így hát oda utaztunk és oda mentünk lakni, ahol helyet kapni ... Ezen túl többünknek megváltozott az élete; más munkarend, más anyagi körülmények, más társaság, más szabadidős elfoglaltság alakult ki az elmúlt jó másfél évben. Nem is beszélve a kórság más jellegű, hosszútávú válságtüneteiről; gondolva itt többek közt az elszabadult árakra és árfolyamokra, amelyek szintén nem könnyítik meg az életünket.

Kora nyár a Zemplénben ...



... a Bükkben ...



... és a Fátrában



                És velünk van továbbra is a félelem. Félelem  vírustól, oltástól, nem oltástól, kötelező oltástól, másik embertől ... Sokan továbbra sem kívánnak utazni, közös szálláson aludni másokkal; és van aki nem kíván alkalmazkodni az új szabályokhoz - mindezek, mondanom sem kell, megtizedelték a csapatot. (azért reméljük jól vagytok, kedves rég nem látott Útitársak? :-)
Ugyanakkor soha nem látott tömegek járnak odakint! ( Isten hozta az először velünk tartókat!) Nyilván köszönhető ez is többek között a már említett változásoknak, átrendeződésének ... mindenesetre a jelenség, okaival és jobb-rosszabb következményeivel  megér majd még egy gondolatfuttatást a későbbiekben!
               Ilyen volt hát a 2021-es év - volt fel, és volt le - de vegyük számba hát részletesebben merre jártunk, hogyan lovagoltuk meg a hullám(völgyeket) !
 

 
 
Újra nagy hegyek között! (Erdély, Páreng augusztusban)

 
Páreng

 
                 
              Mint tudjuk, május végéig csak magánszervezésben járhattunk, legfeljebb néhányad magunkkal - ha tehát valakinek ismerős valamely kép ezekből a hónapokból, az csak a véletlen műve lehet ... ;-)
               Első meghirdetett utunk a tavaszi Bükkbe vezetett; majd a Zemplénben töltöttünk  két szép kora nyári napot. A határok nyílásával ismét jártunk a Felvidéken: egy  nyári Fátra-beli kirándulás volt idei első magashegyi túránk. A lehetőségek nyíltával ismét terveztünk egy nyári, horvátországi Velebit-túrát - ezúttal azonban régi ellenfelünk, az időjárás szólt közbe - de szeptemberben, tökéletes körülmények között ezt is sikerült pótolnunk.
               A nagy magasságok, a már-már hagyományos három-négyezres túrák idén is elmaradtak (persze nem a hegyek mérete hanem a vele járó nagy utazás, szabadság, szállás hiánya volt az akadály); helyette a Tátrában jártunk (ahová ilyenkor, főszezonban, bizony ritkán szánunk több napot - de megérte, mondanom sem kell!)
 
Liptói-havasok augusztusban

 
 
Liptói-havasok

 
 
A Magas-Tátra sem maradt ki

 
Velebit ősz elején - talán ilyenkor legkékebb a tenger ...

 
              Az őszi szezon hozott még két nagy sikerű utat a Kamniki-Alpokban és az Enns-völgyi Alpok csúcsain - mindkettő ismétlésre méltó hely és útvonal!
 
 
Kamniki-Alpok - hegyek és felhők mesevilága

 
 
Kamniki-Alpok

 
Enns-völgyi Alpok, október

 
               Ezeken kívül, hétvégén és hétköznapokon is jártunk egy-egy napot belföldön , nemegyszer "felekék" útvonalakon: egy-egy Kéktúra-szakaszt kombinálva a kör bezárásával, természetesen más jelzések vagy jelzetlen ösvények hátrányos megkülönböztetése nélkül  :-)
Végül, de távolról sem utolsó sorban, az évet a Schneebergen búcsúztattuk - lezárás után (és talán előtt?) - aki ott volt, tudja, a szervezés izgalmaival mintegy összefoglalva a fent elpanaszoltakat ...
               Ennyi fért tehát a 2021-es esztendőbe. Annyi amennyi; egyszer fent és egyszer lent. Értékelje mindenki ahogy érzi,  félig tele vagy félig üres volt-e ez az év? ... De ahol jártunk, amit láttunk, az szép volt, mint mindig - ez nem kérdés. 
             És jövőre?
             Tervezni nekünk (nem csak a fentiekben elsoroltak miatt) eddig sem volt könnyű, most szinte lehetetlen; így nem is próbálkozom. De - ahogy a bevezetőben említett sárgolyó is biztosan járja tovább a pályáját (alig észrevehetően de ezekben a napokban "vesszük a kanyart" a nyár felé! :-) - remélem hogy hullámok és hullámvölgyek után lesz fordulat; és jövő ilyenkor, amikor tizenegyedik alkalommal írhatok erre az oldalra, már felhőtlen ünnep lesz a Kárpát-Túra közelgő tizedik évfordulója!
            Kedves Útitársak,
            végül, de elsősorban, kívánunk Mindannyiótoknak boldog Karácsonyt! Lehetőség szerint gondoljatok szép emlékként erre a 2021. esztendőre is; és kívánunk az új Évre sok sikeres, szebbnél szebb utat - immár egyértelműen  felfelé !
 
 
Évzáró csoportkép a Schneebergen


***

Az elmúlt évekhez hasonlóan, fizetős túráinkra fordított pénzetek egy része ezúttal is jótékony célokat szolgál! 2021-ben túravezetésből befolyt jövedelmünk 10%-a a 
került.

2021. június 18., péntek

Még mindig itthon!

          ... Egyelőre még itthon. Belföldön, a (szűkebb) hazai tájakon jártunk az elmúlt hetekben. Íme kis képes összefoglaló és egyúttal kedvcsináló is! Mert bár nem titok, hogy akárhányszor magasabb csúcsra, kilátóba kapaszkodtunk, szemünk elsőnek a Tátrát kereste a láthatáron ... , de a határok és a lehetőségek szélesre tárultával se feledjük és értékeljük a közeli szépségeket!

Bükki Kék  

Bő harminc kilométeres átkelés a Fennsíkon, erdőn, (Nagy)-mezőn, töbörből töbörbe, kőről kőre..

Dédesi Kis-Vár

 
Cserepes-kői panoráma

 
Úton a Fennsíkon

> További képek
A fotókat Hunyadi László készítette

Visegrádi Kék-Zöld  (2021. jún. 2.)

Pilisszentlászlóról Visegrádra - le is út (a Kéken), fe is út a zöld jelzésű Spartacus-ösvényen!


A visegrádi hegyek egyik jellegzetes rétje, az elmaradhatatlan vadkörtefával (Vízverés nyerge)

Virágos június (Barát-halom)


A Spartacus-ösvény "klasszikus" látképe


> További képek
A fotókat Hunyadi László készítette

Zempléni hétvége (2021. jún. 12-13.)

          Két nap Zemplén hegyei között - kétszer harminc kilométer; ami akár edzőtúra is lehetett volna, de mint látjátok -  nem az volt!

Sólyom-bérc

A nyírfás rétek Észak hírnökei ...

... akárcsak a szibériai nőszirom pompás virágai

Hegyek és erdők, más semmi (Kerek-kő)


> További képek
Fotók:  Deák Szilvia, Vándor Rita, Hunyadi László

2019. február 5., kedd

Téli Vihorlát

                 Két évvel ezelőtt került először célkeresztbe  a Vihorlát. Akkor a kiadós havazás miatt csak a Zempléni-hegységig jutottunk - most jött el az alkalom, hogy a míg a Tátrában az olvadás és fagyás keményre dolgozza az instabil hótömeget, biztonságos terepre áttervezve a hétvégi programot, ellátogassunk a Felvidék keleti részére.

Előttünk a "Kő"

                  A megközelítés ezen a tavasziasan enyhe hétvégén akadálytalannak tűnik. Azért reménykedem, hogy nem lesz nagy sár ... de az aggodalom feleslegesnek bizonyul. A hegy lábánál már összefüggő a hó, és ez csak fokozódik! A Tengerszem alatti parkolóig már komoly nehézségek árán autózunk fel, és amikor kilépünk az útmenti méteres hófalak közül, szembesülünk a ténnyel, hogy elsőként vehetjük igénybe a turistautat a hóesés óta. Vagy nyolcvan centi olvadós-süppedős hó vesz körül (történik mindez alig 600 méterrel a tengerszint felett, feljebb a métert is bőven meghaladja mint látni fogjuk), miközben hótalpaink az igazak álmát alusszák otthon ... De nem riadunk vissza. Mai célunk a Szinnai-kő; nem a legrövidebb útvonalat választottuk, de a haladás lassú, így több helyen iránymenettel rövidítünk, hiszen az úton sem kisebb a hó ... És előbb-utóbb a szürke bükktörzsek között fel is tűnik a Kő - egy kis hómászás a fel lábáig, ahonnan örömmel látjuk a szikla tetejére vezető meredek lépcsőt. Kis kapaszkodás a csúszós fokokon, és döbbenettel csodálhatjuk a hosszas erdei gyaloglás után váratlan kitettséget és nagyszerű körpanorámát. Alattunk, a völgy ölében a befagyott Tengerszem, ahová leérkezünk majd. Ezúttal kellemes meglepetés, hogy  lecsúszkálva a lépcsőn a túloldalon kijárt ösvényre bukkanunk. Alig egy órába telik hogy elérjük a hó alatt alvó kis tavat, és nem sokkal később járműveinket is viszontlátjuk.

Szinnai-kő
            
Vihorlát-csúcs - szinte a fakoronákig ér a hó
                  Másnap már készülünk az akadályra, így korán indulunk. Ezúttal Remetevasgyár faluból indulunk a Vihorlát-csúcs otromára. Megszervezzük a hatékony haladást, tizenketten húszpercenként váltjuk egymást a nyomtaposásban. Így sem túl sebes az előrejutás amit mi sem bizonyít jobban hogy többen újra sorra kerültünk a kilenc kilométeres felmenet során.  Elérve a csúcs meredeken emelkedő tömbjét, közel embermagasságúra összehordott hóban kell előretörni - a legkülönbözőbb technikák kerülnek kipróbálásra, hason kúszástól a négykézláb kaparásig... de felértünk! Ezúttal is érdemes volt, mint mindig: alattunk a Vihorlát erdei, egyik oldalunkon az Alföld, másik irányban a Kárpátok vonulata, egészen a fehéren derengő Máramarosi-havasokig. Örülünk is, mintha valami nagy csúcsra jutottunk volna fel, holott alig vagyunk a Kékestetőnél magasabban. De erős a szél, és a lemenet is lassú, így hamarosan indulunk. Saját nyomainkat élvezve sötétedésre érkezünk vissza a kiindulópontra, ahonnan négy óra autózás vár még ránk hazáig.

Taplók a kárpáti rengetegből



>További képek
A fotókat Szegedi Erzsébet és Hunyadi László készítették .


2014. május 3., szombat

Sátras túra a Zempléni-hegységben

         
         Középhegységeink talán legvadregényesebb tagja Zempléni-hegység. Fenyvesei a Kárpátokat idézik, erdeiben farkas és hiúz tanyázik; a hegytetőkön pedig legszebb várromjaink őrzik az elmúlt századok emlékeit. Ide túrázunk az év talán legszebb időszakában, mégpedig nomád módon, sátorral, a lehető legközelebb a természethez - Tarts velünk a te is a zempléni erdőkbe!
        Utunk Regécről indul észak felé; a Hosszú-kő gerinc, a növényritkaságokat rejtő Bohó-rét és a Holló-kő után részben jelzetlen ösvényeken kerülünk vissza az Országos Kéktúra útvonalára, ahol az István-kúti táborhely is lesz.
Másnap a Sólyom-bérc és a Kerek-kő mesés kilátópontjaival indul a nap, majd visszafelé vesszük az irányt a Nagy-Körös-bérc felé, érintve az Óhuta melletti pálos kolostor romjait és Regéc várát is, mielőtt visszatérnénk kiindulópontunkra.
Ha csatlakoznál zempléni túránkhoz május 17-18-án, lépj tovább a túrakiíráshoz!