A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magas -Tátra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magas -Tátra. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. december 22., szerda

Fel is út, le is út

  avagy évértékelő, tizedik alkalommal

            
 ( ... Szövegből ez a tizedik ugyan, de a csapat jubileumáig még van majd' egy évünk! Az lesz az igazi!! :-)
 
 
Januári ragyogás a Börzsönyben

 
               Egy esztendő telt el ismét. Újabb kört tett meg Földünk, rezzenéstelenül róva a sokmilliárdodik kört - amely sztendő azonban nekünk, túrák és utak szervezőinek (és alighanem másoknak is) sokkal inkább valamiféle hullámvasutazásnak tűnt ... Még egy év azután, amely bizony nem az aratás éve volt, mint írtam akkor. És hogyan tovább?- kérdeztük valószínűleg sokan akkor.  Kaptunk-e választ azóta? Úgy tűnik még nem. Vagy legfeljebb csak részben. 
 
 
Tavasz a Balaton-felvidéken

 
               Mert aratásról még nem beszélnék ebben az évben sem. Hónapok teltek még el a tavaly ilyenkori bizakodó soraim óta, amikor szabályosan csak családilag lehetett odakint járni; este nyolckor otthon volt a helye mindenkinek; a határon túli nagy hegyek pedig olyan elérhetetlenek voltak mint réges-régen, talán csak sok évtizeddel ezelőtt ...
 

Pilis, áprilisban



                Tavasz vége - nyár eleje volt, mire - legalábbis időlegesen is, de úrrá lettünk a ragályon. Lehetett ismét túrát szervezni, és lassan megnyíltak a határok is. Mindenesetre történt mindez lassan és bizonytalanul. 
                Velünk maradt elsősorban, és minden jel szerint hosszú távon a bizonytalanág. Kialakulatlan szabályokkal, változó lehetőségekkel szemben maradt a rögtönzés - így hát oda utaztunk és oda mentünk lakni, ahol helyet kapni ... Ezen túl többünknek megváltozott az élete; más munkarend, más anyagi körülmények, más társaság, más szabadidős elfoglaltság alakult ki az elmúlt jó másfél évben. Nem is beszélve a kórság más jellegű, hosszútávú válságtüneteiről; gondolva itt többek közt az elszabadult árakra és árfolyamokra, amelyek szintén nem könnyítik meg az életünket.

Kora nyár a Zemplénben ...



... a Bükkben ...



... és a Fátrában



                És velünk van továbbra is a félelem. Félelem  vírustól, oltástól, nem oltástól, kötelező oltástól, másik embertől ... Sokan továbbra sem kívánnak utazni, közös szálláson aludni másokkal; és van aki nem kíván alkalmazkodni az új szabályokhoz - mindezek, mondanom sem kell, megtizedelték a csapatot. (azért reméljük jól vagytok, kedves rég nem látott Útitársak? :-)
Ugyanakkor soha nem látott tömegek járnak odakint! ( Isten hozta az először velünk tartókat!) Nyilván köszönhető ez is többek között a már említett változásoknak, átrendeződésének ... mindenesetre a jelenség, okaival és jobb-rosszabb következményeivel  megér majd még egy gondolatfuttatást a későbbiekben!
               Ilyen volt hát a 2021-es év - volt fel, és volt le - de vegyük számba hát részletesebben merre jártunk, hogyan lovagoltuk meg a hullám(völgyeket) !
 

 
 
Újra nagy hegyek között! (Erdély, Páreng augusztusban)

 
Páreng

 
                 
              Mint tudjuk, május végéig csak magánszervezésben járhattunk, legfeljebb néhányad magunkkal - ha tehát valakinek ismerős valamely kép ezekből a hónapokból, az csak a véletlen műve lehet ... ;-)
               Első meghirdetett utunk a tavaszi Bükkbe vezetett; majd a Zemplénben töltöttünk  két szép kora nyári napot. A határok nyílásával ismét jártunk a Felvidéken: egy  nyári Fátra-beli kirándulás volt idei első magashegyi túránk. A lehetőségek nyíltával ismét terveztünk egy nyári, horvátországi Velebit-túrát - ezúttal azonban régi ellenfelünk, az időjárás szólt közbe - de szeptemberben, tökéletes körülmények között ezt is sikerült pótolnunk.
               A nagy magasságok, a már-már hagyományos három-négyezres túrák idén is elmaradtak (persze nem a hegyek mérete hanem a vele járó nagy utazás, szabadság, szállás hiánya volt az akadály); helyette a Tátrában jártunk (ahová ilyenkor, főszezonban, bizony ritkán szánunk több napot - de megérte, mondanom sem kell!)
 
Liptói-havasok augusztusban

 
 
Liptói-havasok

 
 
A Magas-Tátra sem maradt ki

 
Velebit ősz elején - talán ilyenkor legkékebb a tenger ...

 
              Az őszi szezon hozott még két nagy sikerű utat a Kamniki-Alpokban és az Enns-völgyi Alpok csúcsain - mindkettő ismétlésre méltó hely és útvonal!
 
 
Kamniki-Alpok - hegyek és felhők mesevilága

 
 
Kamniki-Alpok

 
Enns-völgyi Alpok, október

 
               Ezeken kívül, hétvégén és hétköznapokon is jártunk egy-egy napot belföldön , nemegyszer "felekék" útvonalakon: egy-egy Kéktúra-szakaszt kombinálva a kör bezárásával, természetesen más jelzések vagy jelzetlen ösvények hátrányos megkülönböztetése nélkül  :-)
Végül, de távolról sem utolsó sorban, az évet a Schneebergen búcsúztattuk - lezárás után (és talán előtt?) - aki ott volt, tudja, a szervezés izgalmaival mintegy összefoglalva a fent elpanaszoltakat ...
               Ennyi fért tehát a 2021-es esztendőbe. Annyi amennyi; egyszer fent és egyszer lent. Értékelje mindenki ahogy érzi,  félig tele vagy félig üres volt-e ez az év? ... De ahol jártunk, amit láttunk, az szép volt, mint mindig - ez nem kérdés. 
             És jövőre?
             Tervezni nekünk (nem csak a fentiekben elsoroltak miatt) eddig sem volt könnyű, most szinte lehetetlen; így nem is próbálkozom. De - ahogy a bevezetőben említett sárgolyó is biztosan járja tovább a pályáját (alig észrevehetően de ezekben a napokban "vesszük a kanyart" a nyár felé! :-) - remélem hogy hullámok és hullámvölgyek után lesz fordulat; és jövő ilyenkor, amikor tizenegyedik alkalommal írhatok erre az oldalra, már felhőtlen ünnep lesz a Kárpát-Túra közelgő tizedik évfordulója!
            Kedves Útitársak,
            végül, de elsősorban, kívánunk Mindannyiótoknak boldog Karácsonyt! Lehetőség szerint gondoljatok szép emlékként erre a 2021. esztendőre is; és kívánunk az új Évre sok sikeres, szebbnél szebb utat - immár egyértelműen  felfelé !
 
 
Évzáró csoportkép a Schneebergen


***

Az elmúlt évekhez hasonlóan, fizetős túráinkra fordított pénzetek egy része ezúttal is jótékony célokat szolgál! 2021-ben túravezetésből befolyt jövedelmünk 10%-a a 
került.

2021. október 5., kedd

Augusztusi Tátra

                 Nem mindennapos, hogy augusztusban, több napra a Tátrába mennénk! Nem mintha nem lenne szép, vagy éppen nem ekkor lenne a legfőbb szezon - sőt, túlságosan is. Annyira, hogy ilyenkor inkább a távolabbi, még magasabb hegyeket vesszük célba, "átlépve" a máskor is elérhető távolságokon. Ezúttal nem így alakult, a rögtönzés ezt adta - ha hosszú hétvége szabadnak adódik( aki szokott velünk tartani tudja hogy ez is ritkaság nálunk), akkor oda megyünk lakni, ahol helyet kapni az utolsó pillanatban is - és ez most a Tátra lett.
                   Nem is csak Tátra, de első nap, bemelegítésképpen, rövid kirándulással ellensúlyozandó a hosszú utazást a Szulyói-hegyekben túráztunk. Szerényebb táv és szint (nálunk a 10 kilométer körüli túra a legkíméletesebbek közé tartozik :-) ; de annál szebb táj: romantika és vadregény kicsiben, fenyők, sziklák, várrom és megannyi kilátópont - mindez a középhegység méreteiben. Sajnos az idő némileg szürke arcát mutatta ezúttal; de végül is ez csak nyitánya volt a nagyobb hegyeknek - bíztunk hát a napsütéses folytatásban, amíg a Liptói-havasokban, a Bölényfalu (Zuberec)feletti Zverovka-ház melletti faházunkat elfoglaltuk.
                    Második napunk a Liptói -havasokban telt. Reggeli napsütésben, a Zverovka ház felől indult a kör; kiadós kaptatóval a Zábrat' -nyeregbe (gyülekező felhőkkel); majd tovább a lenygyel határig, át a Rakon hegyvállán,a Volovec kétezer feletti magasságában elérve a Tátra főgerincét (sűrűsödő köddel...).  Innen kezdődik pedig az izgalmas rész! Leereszkedve a határ beszögellésénél őrködő, mégy szelíd formájú Volovec mögötti nyeregbe, előttünk tornyosul a Hegyes-Rohács meredek sziklakolosszusa. Igazából nehézség csak a legutolsó szakaszon akad, láncok mentén, némileg kitett sziklákon át érjük el a csúcsot. Nem marad el a jutalom sem: oszlik a köd; egyre többször pillanthatunk le az árvai oldal kopár katlanaiba, vagy Dél felé, a liptói medence síksága felé. 
Végül, kis pihenő után még egy csúcs vár ránk: a Placlivo (aznapi kétezreseink legmagasabbika, 2125 méterrel). Felfelé "nehézség nélküli" gyaloglás (eltekintve az eddig megtett ezerötszáz+ méter szintemelkedéstől, aminek hatása itt már érezhetően mérsékli a sebességet...) Lefelé az utolsó láncos kihívás, 8-10 m magas bevágás,ezúttal lefelé irányban. Szombat kora délután van, sokan vagyunk; és itt úgy tűnik, ez a hely az "üveg nyaka" - némi sorbanállás után jutunk csak át, és lentől már jól látható hogy megkerülhető lett volna ... jó tudni mindenesetre. Ezután már csak a lemenet vár, hosszasan ereszkedve a Smutná-völgybe, majd legvégül az utolsó órát aszfalton sétálva érünk vissza kis faházunk kényelmébe.
                Harmadnap ismét utazunk. Nagy ívben megkerülve a liptói hegyeket, most a Magas-Tátra került sorra. A Poprádi-tó villamosmegállótól indultunk, cél a Koprova-csúcs - ha nem is a legmagasabbak közül való, de mindenképp a legszebbek egyike! Már csak az útvonal miatt is: a Poprádi-tó is szép, de utána, jóval feljebb a Kis- és Nagy-Hincó-tó talán a legszebb a Tátra számtalan tengerszeme közül. A Felső-Koprova-hágó felé kanyargó ösvény mesés háttere a Menguszfalvi-völgy sziklás katlana és a z emelkedéssel egyre mélyebb azúrszínű víztükör ... Végül még egy rövid, szaggatottabb gerinc, és fent is vagyunk. További tengerszemek alattunk, további szép számú túrázó körülöttünk; kék ég, fehér felhők, nyár, és Tátra - ilyen volt 2021 augusztusában:

Szulyói-hegyek

Szulyói-hegyek - a "gótikus" sziklakapu


Fecsketárnics

A nyár színei a Liptói-havasokban

Látkép a Zábrat'-nyeregből

A határgerincen felsorakoznak a felhők ...

A Hegyes-Rohács szikláin

Szemtől szemben a Hegyekkel

A Sátán tükörképe (Kis-Hincó-tó)

Nagy-Hincó-tó a Menduszfalvi-csúcsokkal

A Koprova-csúcs déli orma



Fotók: Konyári Ágnes, Lénárt Marianna, Vándor Rita, Hunyadi László


2020. február 17., hétfő

Gyömbér, Chopok, Deres - a visszavágó

          Alacsony-Tátra, a klasszikus Gyömbér-Chopok körtúra, immár sokadszorra - ezúttal mintegy visszavágóként is felfoghatjuk, utolsó, novemberi utunk után, amikor is fagy, szél, és köd várt a Gyömbér csúcsán, ahonnan nem is mentünk tovább. A fagy ezúttal is kitartott, és az elmúlt hetek viharainak utolsó lehellete it fenn még mindig nagy port kavart a szó szoros értelmében; de mennyire más minden ha ragyog a nap, szikrázik a hó, és a hegy túloldalán ott a vár Magas-Tátra látványa?! A visszavágás így tökéletes volt, ráadásként bevettük még a harmadik, (épphogy) kétezres csúcsot , a Derest is!
A szép téli napról pedig beszéljenek a képek alább!

Nincs sok hó, de a szél építkezik

Csapat a Gyömbér csúcsán

Uzsonnaidő a Deresn

Rivaldafényben a Kriván

A Gyömbér, hózászlókkal




A fotókat Hunyadi László készítette.

2016. június 21., kedd

Ismét Magas-Tátra





Hegyek ölelésében a Zöld-tó


         
               Magas-Tátra - immár harmadszor. De, mint mindig, most is megunhatatlan, változatos, különleges szépségű táj.
              Ezúttal északról, Zár felől közelítettünk. Első napunk a Bélai-Tátra keresztezése volt a Siroké sedlo-n át. Zöld gyepek, tarka virágok, fehér sziklák - éles ellentétben a szemben tornyosuló sötét, komor gránithegyekkel. A Kopa-hágónál  elérve az "igazi" Magas-Tátrát, a Fehér-tótól rátérve a Magistrála piros jelzésére, Zöld-tó völgyébe tértünk.


Portré

               Másnap reggel eljött az első csúcstámadás ideje: a Fehér-tavi csúcsra (2229 m) itt-ott lánccal díszített, érdekes, sziklás- négykézlábas ösvényen jutottunk fel. Visszatérve a menedékházhoz, ismét a piros jelzést követve felkapaszkodtunk a Morgás-hágó nyergébe, útközben rövid de  kiadós záporral.Fent a nyeregben pedig ismét napsütés, de döbbenetes erejű, orkánszerű szél fogadott, úgyhogy néhol leguggolva-kapaszkodva haladtunk a Tátra déli lejtőjét átszelő ösvényen aznapi szállásunkig, a Zamkovsky-menedékházig.
              Harmadik, utolsó napunk a Nagyszalóki- csúcs ostromával telt. A végtelennek tűnő omladéklejtő jutalma a kilátás 2452 m magasból a Tátraaljára, illetve túloldalt a Nagy-Tarpataki völgy felé - a csúcsot egyre inkább elborító felhők játékával némileg korlátozva - vagy inkább még szebbé téve azt.

 Közép-orom


> További képek

A fotókat Hunyadi László készítette.

2014. december 22., hétfő

Ünnepnapok

              Itt a 2014-es év vége; eljött a mérlegelés, az évértékelő beszédek ideje...
De mindenekelőtt ideje az ünnepnek: köszönet a csapatnak, vagyis Nektek, akik (persze nem mindig ugyanazok, nyilván ki-ki ízlése és lehetősége szerint) ebben az évben (is) velünk jártatok hegyen-völgyön - társaságotok teszi eseményeinket ünnepnapokká, amelyet együtt töltünk a szabadban.

             És mindez valóban nem túlzás. Mi, a Kárpát-Túra útjainak szervezői és vezetői valóban ünnepnapjainkat töltjük az erdőben vagy a magas hegyek között. "Csak" az ünnepnapokat, hiszen nem ez a munkahelyünk, nem ebből keressük a kenyerünket - aminek megvan a maga előnye és hátránya is.
              Hátránya a mennyiség: szívünk szerint, mondanom sem kell, több időt töltenénk odafenn a hegyekben. Korlátokat szab azonban a
 szabadidő, mely értelemszerűen tovább oszlik a család és a túraszervezés között. Látjuk azt is, hogy kevéssé tudunk hosszabb távra előre tervezni - idén sajnos többször kellett terveinket módosítani, vagy éppen elvetni ilyen vagy olyan okból (...meg persze az időjárás is közbeszólt nemegyszer) - megértéseteket ezúton is köszönjük.
             Előny viszont a minőség: megengedhetjük magunknak hogy azt  tegyük, amit szeretünk, és nem azt amire piaci igény van. Nem szorulunk rá, hogy busznyi útitársat toborozzunk; arra hogy egy-egy eseményt bármilyen körülmények közt véghezvigyünk; és csak annyiszor megyünk egy adott helyre, amíg magunknak is örömet okoz - hisszük, hogy mindez eseményeink hangulatán is meglátszik.


              Visszatekintve pedig az elmúlt esztendőre: gyalogtúráztunk a Zemplén erdeiben, a Felvidék hegyei között; ismét jártunk a Magas-Tátrában, túráztunk az Alacsony-Tauernben, havas-jeges hegyeket másztunk az Ötz-völgyi Alpokban; ferratáztunk a Brenta-Dolomitok sziklavilágában és felkapaszkodtunk a Gran Paradiso négyezres csúcsára - hogy csak a több napos megmozdulásokat említsem. Azt hiszem, joggal lehetünk elégedettek; ha nem is annyit amennyit szerettünk volna, de idén is pirosbetűs napokat írtunk az emlékek képzeletbeli kalendáriumába.

            De nézzünk előre is, hogy mit várunk a 2015-ös esztendőtől!
  Reméljük, hogy eseményeink száma elérte a mélypontot, és az ideihez hasonló számú, vagy inkább több eseményre tudjuk hívni útitársainkat. Igyekszünk majd előre tervezni minél messzebbre, bár ezen a téren nem ígérhetek gyors javulást. Ami a konkrét terveket illeti: várhatóan a februári évnyitó túra környékén előállunk egy 2015-ös előzetessel - legalábbis úticélok és hozzávetőleges időpontok tekintetében. A szavak terén pedig szeretnénk a Kárpát-Túra honlapot túraszervező funkcióján túl is "életre kelteni"; útibeszámolók, képek, ismeretterjesztő jellegű bejegyzésekkel - nyitottan más forrásokra is. Szándékunk továbbá szélesebb körben ismertté tenni oldalunkat, hiszen küldetésünknek tekintjük hogy minél többeket avathassunk be a természet és különösen a magas hegyek világába.

          ...És legfőképpen várjuk az új esztendő ünnepnapjait! Erdőn-mezőn, hegyen-völgyön; régi barátokkal és még ismeretlen útitársakkal - 2015-ben is!


Bejegyezte: Hunyadi László
Fotók: Győrfi Károly, Győrfi Boglárka, Hunyadi László

2014. június 26., csütörtök

Völgyek, hágók, tengerszemek - újra a Tátrában jártunk




            Tavaly szeptemberi túránk után ismét a Magas-Tátra volt az úticél - ezúttal a hegyek kora nyári színeivel, virágokkal és hómezőkkel; gomolyfelhőkkel és ragyogó napsütéssel. A Kis-Tarpataki-völgy - Vöröstorony-hágó - Rovátka - Lengyel-nyereg - Felkai-völgy klasszikus útvonalán túráztunk a völgyekben, megcsodáltuk a türkizkéken csillogó tengerszemeket; átkeltünk  még télies hágókon és még egy csúcshódítás ( a Kis- Viszoka) is belefért a két napba - alább néhány kép, ízelítőül!

Vöröstorony-hágó


A Nagy-Tarpataki-völgy egyik ékköve: a Fuchs-tó


Útban a Rovátkára az északi oldalról

> További képek
A fotókat Hunyadi László készítette.