2021. október 5., kedd

Augusztusi Tátra

                 Nem mindennapos, hogy augusztusban, több napra a Tátrába mennénk! Nem mintha nem lenne szép, vagy éppen nem ekkor lenne a legfőbb szezon - sőt, túlságosan is. Annyira, hogy ilyenkor inkább a távolabbi, még magasabb hegyeket vesszük célba, "átlépve" a máskor is elérhető távolságokon. Ezúttal nem így alakult, a rögtönzés ezt adta - ha hosszú hétvége szabadnak adódik( aki szokott velünk tartani tudja hogy ez is ritkaság nálunk), akkor oda megyünk lakni, ahol helyet kapni az utolsó pillanatban is - és ez most a Tátra lett.
                   Nem is csak Tátra, de első nap, bemelegítésképpen, rövid kirándulással ellensúlyozandó a hosszú utazást a Szulyói-hegyekben túráztunk. Szerényebb táv és szint (nálunk a 10 kilométer körüli túra a legkíméletesebbek közé tartozik :-) ; de annál szebb táj: romantika és vadregény kicsiben, fenyők, sziklák, várrom és megannyi kilátópont - mindez a középhegység méreteiben. Sajnos az idő némileg szürke arcát mutatta ezúttal; de végül is ez csak nyitánya volt a nagyobb hegyeknek - bíztunk hát a napsütéses folytatásban, amíg a Liptói-havasokban, a Bölényfalu (Zuberec)feletti Zverovka-ház melletti faházunkat elfoglaltuk.
                    Második napunk a Liptói -havasokban telt. Reggeli napsütésben, a Zverovka ház felől indult a kör; kiadós kaptatóval a Zábrat' -nyeregbe (gyülekező felhőkkel); majd tovább a lenygyel határig, át a Rakon hegyvállán,a Volovec kétezer feletti magasságában elérve a Tátra főgerincét (sűrűsödő köddel...).  Innen kezdődik pedig az izgalmas rész! Leereszkedve a határ beszögellésénél őrködő, mégy szelíd formájú Volovec mögötti nyeregbe, előttünk tornyosul a Hegyes-Rohács meredek sziklakolosszusa. Igazából nehézség csak a legutolsó szakaszon akad, láncok mentén, némileg kitett sziklákon át érjük el a csúcsot. Nem marad el a jutalom sem: oszlik a köd; egyre többször pillanthatunk le az árvai oldal kopár katlanaiba, vagy Dél felé, a liptói medence síksága felé. 
Végül, kis pihenő után még egy csúcs vár ránk: a Placlivo (aznapi kétezreseink legmagasabbika, 2125 méterrel). Felfelé "nehézség nélküli" gyaloglás (eltekintve az eddig megtett ezerötszáz+ méter szintemelkedéstől, aminek hatása itt már érezhetően mérsékli a sebességet...) Lefelé az utolsó láncos kihívás, 8-10 m magas bevágás,ezúttal lefelé irányban. Szombat kora délután van, sokan vagyunk; és itt úgy tűnik, ez a hely az "üveg nyaka" - némi sorbanállás után jutunk csak át, és lentől már jól látható hogy megkerülhető lett volna ... jó tudni mindenesetre. Ezután már csak a lemenet vár, hosszasan ereszkedve a Smutná-völgybe, majd legvégül az utolsó órát aszfalton sétálva érünk vissza kis faházunk kényelmébe.
                Harmadnap ismét utazunk. Nagy ívben megkerülve a liptói hegyeket, most a Magas-Tátra került sorra. A Poprádi-tó villamosmegállótól indultunk, cél a Koprova-csúcs - ha nem is a legmagasabbak közül való, de mindenképp a legszebbek egyike! Már csak az útvonal miatt is: a Poprádi-tó is szép, de utána, jóval feljebb a Kis- és Nagy-Hincó-tó talán a legszebb a Tátra számtalan tengerszeme közül. A Felső-Koprova-hágó felé kanyargó ösvény mesés háttere a Menguszfalvi-völgy sziklás katlana és a z emelkedéssel egyre mélyebb azúrszínű víztükör ... Végül még egy rövid, szaggatottabb gerinc, és fent is vagyunk. További tengerszemek alattunk, további szép számú túrázó körülöttünk; kék ég, fehér felhők, nyár, és Tátra - ilyen volt 2021 augusztusában:

Szulyói-hegyek

Szulyói-hegyek - a "gótikus" sziklakapu


Fecsketárnics

A nyár színei a Liptói-havasokban

Látkép a Zábrat'-nyeregből

A határgerincen felsorakoznak a felhők ...

A Hegyes-Rohács szikláin

Szemtől szemben a Hegyekkel

A Sátán tükörképe (Kis-Hincó-tó)

Nagy-Hincó-tó a Menduszfalvi-csúcsokkal

A Koprova-csúcs déli orma



 
A fotókat Hunyadi László készítette


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése