A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Volovec. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Volovec. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. október 5., kedd

Augusztusi Tátra

                 Nem mindennapos, hogy augusztusban, több napra a Tátrába mennénk! Nem mintha nem lenne szép, vagy éppen nem ekkor lenne a legfőbb szezon - sőt, túlságosan is. Annyira, hogy ilyenkor inkább a távolabbi, még magasabb hegyeket vesszük célba, "átlépve" a máskor is elérhető távolságokon. Ezúttal nem így alakult, a rögtönzés ezt adta - ha hosszú hétvége szabadnak adódik( aki szokott velünk tartani tudja hogy ez is ritkaság nálunk), akkor oda megyünk lakni, ahol helyet kapni az utolsó pillanatban is - és ez most a Tátra lett.
                   Nem is csak Tátra, de első nap, bemelegítésképpen, rövid kirándulással ellensúlyozandó a hosszú utazást a Szulyói-hegyekben túráztunk. Szerényebb táv és szint (nálunk a 10 kilométer körüli túra a legkíméletesebbek közé tartozik :-) ; de annál szebb táj: romantika és vadregény kicsiben, fenyők, sziklák, várrom és megannyi kilátópont - mindez a középhegység méreteiben. Sajnos az idő némileg szürke arcát mutatta ezúttal; de végül is ez csak nyitánya volt a nagyobb hegyeknek - bíztunk hát a napsütéses folytatásban, amíg a Liptói-havasokban, a Bölényfalu (Zuberec)feletti Zverovka-ház melletti faházunkat elfoglaltuk.
                    Második napunk a Liptói -havasokban telt. Reggeli napsütésben, a Zverovka ház felől indult a kör; kiadós kaptatóval a Zábrat' -nyeregbe (gyülekező felhőkkel); majd tovább a lenygyel határig, át a Rakon hegyvállán,a Volovec kétezer feletti magasságában elérve a Tátra főgerincét (sűrűsödő köddel...).  Innen kezdődik pedig az izgalmas rész! Leereszkedve a határ beszögellésénél őrködő, mégy szelíd formájú Volovec mögötti nyeregbe, előttünk tornyosul a Hegyes-Rohács meredek sziklakolosszusa. Igazából nehézség csak a legutolsó szakaszon akad, láncok mentén, némileg kitett sziklákon át érjük el a csúcsot. Nem marad el a jutalom sem: oszlik a köd; egyre többször pillanthatunk le az árvai oldal kopár katlanaiba, vagy Dél felé, a liptói medence síksága felé. 
Végül, kis pihenő után még egy csúcs vár ránk: a Placlivo (aznapi kétezreseink legmagasabbika, 2125 méterrel). Felfelé "nehézség nélküli" gyaloglás (eltekintve az eddig megtett ezerötszáz+ méter szintemelkedéstől, aminek hatása itt már érezhetően mérsékli a sebességet...) Lefelé az utolsó láncos kihívás, 8-10 m magas bevágás,ezúttal lefelé irányban. Szombat kora délután van, sokan vagyunk; és itt úgy tűnik, ez a hely az "üveg nyaka" - némi sorbanállás után jutunk csak át, és lentől már jól látható hogy megkerülhető lett volna ... jó tudni mindenesetre. Ezután már csak a lemenet vár, hosszasan ereszkedve a Smutná-völgybe, majd legvégül az utolsó órát aszfalton sétálva érünk vissza kis faházunk kényelmébe.
                Harmadnap ismét utazunk. Nagy ívben megkerülve a liptói hegyeket, most a Magas-Tátra került sorra. A Poprádi-tó villamosmegállótól indultunk, cél a Koprova-csúcs - ha nem is a legmagasabbak közül való, de mindenképp a legszebbek egyike! Már csak az útvonal miatt is: a Poprádi-tó is szép, de utána, jóval feljebb a Kis- és Nagy-Hincó-tó talán a legszebb a Tátra számtalan tengerszeme közül. A Felső-Koprova-hágó felé kanyargó ösvény mesés háttere a Menguszfalvi-völgy sziklás katlana és a z emelkedéssel egyre mélyebb azúrszínű víztükör ... Végül még egy rövid, szaggatottabb gerinc, és fent is vagyunk. További tengerszemek alattunk, további szép számú túrázó körülöttünk; kék ég, fehér felhők, nyár, és Tátra - ilyen volt 2021 augusztusában:

Szulyói-hegyek

Szulyói-hegyek - a "gótikus" sziklakapu


Fecsketárnics

A nyár színei a Liptói-havasokban

Látkép a Zábrat'-nyeregből

A határgerincen felsorakoznak a felhők ...

A Hegyes-Rohács szikláin

Szemtől szemben a Hegyekkel

A Sátán tükörképe (Kis-Hincó-tó)

Nagy-Hincó-tó a Menduszfalvi-csúcsokkal

A Koprova-csúcs déli orma



Fotók: Konyári Ágnes, Lénárt Marianna, Vándor Rita, Hunyadi László


2019. október 21., hétfő

Hétköznapi Tátra

                  

             "Az erdőben mindig vasárnap van"- olvastam egyszer valahol ilyesmit (talán Fekete Istvántól?). Ugyanígy igaz ez fenn a hegyen is. Hétköznap talán még inkább ünnepi a hangulat, minthogy kevesebben járunk ott emberek ilyenkor. A csapat is kisebb, ennek is vannak előnyei, csendesebb a szállás is .. egyszóval aki teheti, érdemes ilyenkor járni a hegyi ösvényeket. És persze jó időben.

            

                Éppen mint hét évvel ezelőtt, most is ragyogott a nap a Liptói-Tátrában. Az útvonal is hasonló az akkorihoz, gerinctúra a Brestova-tól a Baníkov-ig az első napon. Csak a szél,  amiből több volt ezúttal a kelleténél! A néhány, rövid négykézlábas szakasz az erős-viharos szélben némi odafigyelést követelt ...



                   ... De mindez semmi ahhoz képest ami másnap várt ránk: ekkor a Volovec felé indultunk, de bizony beletört a bicskánk: itt már százhúsz kilométeres orkán állta utunkat (szó szerint), a puszta előrejutás is komoly erőfeszítésbe került; a később következő kitettebb szakaszok már veszélyesek is lettek volna ilyen körülmények között. Ráadásul idővel a felhők is megszállták a csúcsokat, így letettünk a Hegyes-Rohács meghódításáról - a csapat másik része, akik a Rohácsi-tavakhoz kirándultak, jól választott, ott lent a völgyben kellemes szélárnyékban lehetett túrázni.



              
            És hogy megérte-e? Természetesen. Kedd volt, vagy szerda ...de  nekünk ünnepnapok voltak mindenképpen, a Hegyek között ...

A fotókat Hunyadi László készítette.
>További képek

2012. október 8., hétfő

Liptói - Tátra

 





A Liptói-Tátra (= Liptói-Havasok vagy Nyugati-Tátra) a Magas-Tátra nyugati irányú folytatása - annál valamivel alcsonyabb, de kevésbé feltárt és ennek megfelelően jóval természetesebb állapotú hegyvidék. Tájai leginkább a Déli-Kárpátok magasabb vidékeit (Fogaras, Retyezát) idézik. 2000 m körüli főgerincének keleti szakasza a történelmi Magyarország határát képezte, míg a nyugati rész a déli Liptó és az északi Árva tájait választja el egymástól. Hosszú völgyeiben kiterjedt fenyveseket találunk, míg a hegytetők havasi gyepekkel és törmelékkel borítottak. Csupán a főgerinc középső szakaszán találkozunk meredek, sziklás szakaszokkal (legismertebb a Hegyes-Rohács), itt néhol drótkötelek segítik a haladást.









A hegységben bőven találunk turistautakat, szinte minden gerincen vagy völgyben fut jelzett ösvény. Mégis, mivel szálláslehetőség alig van és  - szerencsére - a sílétesítmények és a velük járó infrastruktúra is hiányoznak, a túrák nem lebecsülendő hosszúságúak. Hosszú völgyi gyaloglást követő 1000 m- es kapaszkodó a hegytetőkig...ez is az erdélyi hegyekhez teszi hasonlóvá az Északi -Kárpátoknak ezt a jellegzetes táját.
Októberre tervezett útvonalunkat úgy terveztem hogy a főgerinc minél hosszabb, egybefüggő szakaszát járhassuk végig, miközben a szállás miatt szükséges útismétlést és fel - le mászást igyekeztem a lehető legkisebbre szorítani. A Brestovától a Volovecig útbaejtjük a többek közt a Baníkov és a Hegyes-Rohács  csúcsait és lepillanthatunk a Rohácsi-tavakra is. Lefelé egy szakaszon a szlovák-lengyel határt hordozó mellékgerincen haladunk. Túlnyomó részben gyaloglás vár ránk de néhány helyen szellős, biztosított szakaszokkal is találkozunk.
A túrák  hosszúak, a napok rövidek és a késői évszakra tekintettel az időjárás is komoly ellenfél lehet... A nyári szezont záró túrából lehet első téli túra is :o)
Ha kedvet kaptál várunk szeretettel októberben!  Részleteket lásd  a Túranaptárban.