Kárpát-Túra: Túra a Murányi-fennsíkon

A Felvidék nekem sokáig egyet jelentett a legközelebbi magashegységgel, a Tátrával. Ha már elindultunk, miért is állnánk meg előbb, az ezer métert alig meghaladó középhegységi tájakon?!

... Idővel azután változik a dolog. A korral jár talán, mondják, de erről persze szó sem lehet : -) Nem, távolról sem csökkent a nagy hegyek vonzása, de egyúttal érdekesebbé vált az ismeretlen. Az erdők, sziklák, várak fenyvesek, bükkösök, rétek; egy napba beleférő utazások. Nem utolsósorban azok a helyek ahová tavasszal is jó menni;ahol már zöld a táj akkor is, amikor a Kárpátok nagyobb hegyein még térdig érő olvadós hó (és nem utolsósorban téli zárlat) uralkodik.

Ezek közül a szelídebb tájak közül még "fehér foltnak" számított nekünk a Murányi-fennsík.

A vidék leginkább talán a Bükk hegységünk testvére - kissé nagyobb magassággal; itt 1000-1400 méter között hullámzik a tetők szintje; ennek megfelelően több a fenyves, "kárpátibb" a hangulat. Szintén megtaláljuk a kiterjedt hegyi réteket, barlangokat, és a fennsíkot itt is meredek sziklafalak övezik. Mindez jó kétszáz kilométerre fővárosunktól, vagyis egy napba is belefér - íme hát amit láttunk:

Kezdésnek Murányaljára autóztunk (jó két és fél óra); innen vettük célba immár gyalogosan Murány várának romjait. A történelmi Magyarország legmagasabban, közel ezer méteren fekvő erősségéből, Széchy Mária (a "murányi Vénusz") egykori birtokából több legenda maradt mint fal ... lehet a mese és emlékezet időtállóbb a kőnél? ... De a kilátás mindenesetre mesés! Murány település felől a romokat a Cigánka sziklaorma rejti; másik irányban azonban körbevesznek a Felvidék hegyei; szemben velünk a fennsík; és távolabbról a még hófoltokkal tarkázott Király-hegy is előbukkan!

Leereszkedve a várat hordozó oromról, elhaladunk az egykori Szász-Coburg földesúr vadászháza mellett (jelenleg menedékház; hangulatos épület, nagyszerű helyen - sajnos zárva); majd a környék egyik forgalmas útkereszteződésébe, a Poludnica-rétre érkezünk. A "forgalom" alatt persze gyalogosok és bringások értendők; utóbbiak előnyben, mint megtapasztaltuk, mert a távolságok bizony nagyok!

Egy óra gyaloglás után, széles murvás úton érkezünk a Dél-hegyhez (Poludnica) vezető leágazást. Innen már kellenes, keskeny ösvény vezet a kilátópontot, mely nem igazán hegycsúcs, de sziklának szikla ! Dél van, ebédszünetet tartunk. Alattunk a falu ahonnét indultunk; onnan nézve épp felettünk áll a nap; innen a név is alighanem.

Visszatérve a széles útra, újabb óra múlva újabb szép rétre érünk, mely forrással is kényezteti a vándort (Studna na muránskej planine). Itt található a Murányi-jégbarlang - sajnos nem látogatható, el is van kerítve, így távolabbról nem látunk többet mint némi öreg havat a zsombolyforma szakadék alján.

Folytatva utunkat, a murányi hegyvidék legmagasabb csúcsa, az 1409 méter magas Kl'ak alatt haladunk el (a tetőre nem vezet út, de a zárt fenyvesből valószínű különösebb kilátásunk sem lenne. Emelkedő, lejtő, hullámok után az utolsó nagyobb tisztás az utóbbi hegy alatti Nízná Kl'aková . Innen is van kilátás; alattunk utunk utolsó szakasza, a Hrdzava-patak völgye - lassan már délutáni fényben; a tavaszi zöldek minden árnyalatával.

Innen már lefelé tartunk. A széles szekérút nagy szerpentinekkel kanyarog a völgy felé (csábít a levágás lehetősége, de a terep meredek és az erdő néhol elég sűrű); majd lejjebb szurdokszerű völgyben, zuhatagos kis patakot kísérve ereszkedünk, majd az erdőt is magunk mögött hagyva, zöldellő rétek között érkezünk meg kiindulópontunkra.

... Újabb fehér foltot tüntettünk hát el a térképről; újabb "bejáró túrán" vagyunk túl, összegezzük hát a gyakorlati tapasztalatokat: A túra belefért ugyan egy napba, bár enyhén túltervezett volt (ne tévesszen meg senkit a szűkszavú leírás: az utolsó bekezdés például a valóságban jó két órát jelent ...) - ésa kb harminckét kilométer sem volt elég hogy minden látnivalóhoz eljussunk (talán bringa+gyaloglás kombinációja lenne itt az ideális?) Mindenesetre: itt is voltunk, és nem akármilyen szépet láttunk: alább a képek java!

Kilátás Murányvár romjairól