Kárpát-Túra: Túra Szlovéniában: Kamniki-Alpok

Többedik nekifutásra ugyan, de csak összejött ez az út is! Első körben még tavalyelőtt, majd ez év szeptemberében mosta el az időjárás (idén ez szó szerint értendő, útközben magunk is láthattuk a szlovéniai árvizek nyomát ...) Végül októberre többé-kevésbé sikerült az újratervezés; nem ugyanazzal a csapattal; sajnáljuk akinek nem volt jó az új időpont :-( és örülünk hogy más tudott csatlakozni :-) Íme, egy rövid beszámoló, újabb lapok a túranaplóban, a Kamniki-Alpokból!

Október 6., péntek

Délután tudunk indulni, ami még mindig jobb mint ha csak két napunk lenne. Persze ez a nap az utazásé, ma csak a völgy lehet a cél. Szállásunk a Bistrica folyócska völgyében, van, egészen közel másnapi kiindulópontunkhoz. Este kilenc van mire megérkezünk. Hálásan tapasztaljuk hogy a konyha még nyitva, néhány egyszerűbb falatot rendelhetünk még. Az este kellemesen enyhe, amíg lehet a teraszon töltjük az időt, mert a szobák viszont igen szűkösek... de a célnak ez is megfelel, a sebtében újratervezett túránkhoz jobbat nem kívánhatunk.

Október 7., szombat

Még alig kel fel a nap (igen, láthatóan felkelt, vagyis végre szép idő ígérkezik :-) mire - íz perces autózás után - megérkezünk a parkolóhoz. Innen gyalog indul a túra, irány a Cojzova Koca menedékház! Eleinte autóval járható úton baktatunk ... aztán megint ... kissé csalódás hogy még hosszú kilométereken át kocsival lehet a házhoz közelíteni. Ilyenkor kicsit elgondolkodom, most sportszerűek vagyunk, ahogy kell, vagy amíg lehet közelítsünk mi is, végtére nem azért jöttünk hogy autók közt sétáljunk... mindenesetre most már gyalogolunk, elérve az utolsó parkolót (reggel van még, de már tele); és nekivágunk a meredeknek. Eleinte erdőben majd feljebb már keskeny, törmelékes-füves lejtőn kanyargunk felfelé, nagyobb megállások nélkül az 1792 méteren, a keskeny Kokra-nyeregben fekvő menedékházig.

Izzasztó a menet, nyárias idő, és máris alattunk ezerkétszáz méternyi szint! A ház teraszán megérdemelt ebéd következik, de a napnak (és a kapaszkodónak) nincs vége: mivel mára ígérkezik szebb idő, irány a 2558 méterese Grintavec-csúcs, a hegység legmagasabb pontja!

A déli pihenő után lepakoljuk felesleges holminkat (itt lesz szállásunk ma este), tovább kapaszkodunk hát. A köves-sziklás-füves terepet (a kétezer méter leküzdött szinthez közeledve) lélekölő, széles törmeléklejtő követi egészen a csúcsig. Odafenn jókora antenna díszlik, mint megtudjuk ez szerencsére csak rádióamatőrök ideiglenes installációja. Csúcsfotó, csúcscsoki, aztán indulunk vissza. Most már igazán kényelmesen; pihenőkkel, kiélvezve a szélcsendes, napos, csoda csendes délutánt. Közel vacsoraidő van mire visszaérünk a házhoz. Elfoglaljuk a szállást, némi sorbanállás, nyüzsgés, ami kevéssé hiányzott a nyugodt , odakint töltött nap után - de végül kényelemben térünk nyugovóra.

Október 8., vasárnap

Mára nincs semmi világmegváltó terv. A tegnapi kiadós emelkedés, illetve a várhatóan kevésbé jó idő miatt csak kisebb utat terveztem mára. Célunk a nyereg déli oldalán magas fallal emelkedő Kalska gora: kevéssel kétezer méter felett, de szép kilátással a környékre. Lehetne kicsivel nehezebb opció is, az utána következő Kalski greben biztosított ösvényen elérhető orma - de erre a hétvégére gyalogtúra volt tervbe véve, így maradunk a könnyebb és közelebbi célnál.

Az idő valóban felhős és szeles reggelre, de köd nincs szerencsére. Nekiindulunk a hegynek, eleinte törmeléken, a csúcs keleti fala mentén; majd hamarosan megérintjük a sziklát is: rövid négykézlábas szakaszon, néhány vaskapocs és sodrony segítségével érjük el a gerincet, majd a 2056 méteres csúcsot. Valóban szép a panoráma; és jó volt egy kis érintés a hegység vad sziklavilágából ezen az alig két órás kis túrán! Leereszkedünk a házhoz, majd összepakolás és feljöveteli utunkat visszafelé is megtesszük, az emlékek mellé további bőséges szintet is begyűjtve.

Ennyi fért hát a három napos Kamniki-Alpok utunkba! Szép volt, nekem (legalábbis) új is. De talán legközelebb lehetne több! Ami tanulság volt:

A hegységet ( hasonlóan a Júliai-Alpokhoz) jellemző hatalmas szintkülönbségek több időt és kreatívabb útvonaltervezést kívánnak. Szóval, ha még erre járunk egyszer, alighanem több túranap, más fel-és lemenet, esetleg több különböző szálláshely és ferrata-felszerelés lesz betervezve ...

Mindenesetre most ennyi tellett, legközelebb beletesszük ami ezúttal kimaradt :-)