A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Keleti-Beszkidek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Keleti-Beszkidek. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. december 21., csütörtök

Régi utak, új utak

 Gondolatok a 2023. év végére



             Korán érkezik a tél végi este; odakinn sötétség és köd borul az erdőre; és ha szerencsénk van, mint volt most december elején, vastag hóbunda is takarja a tájat! Nem marad más szín, fekete-fehér a táj, puha körvonalakat rajzol a hó; eltakarja ami volt, csakúgy mint azt ami van és lesz. Eltűnnek lassan a régi Utak, és még nem láthatjuk még merre vezetnek majd az újak ... Ideje hát megállni kicsit, emlékezni, és a ismét elővenni azt a bizonyos, képzeletbeli túranaptárat, visszalapozva a végére járó 2023. év emlékeit!
 
 
Alacsony-Tátra januárban

 
            Mindjárt januárban, biztató kezdetként sorra került egyike a régi utaknak, egy napfényes téli Gyömbér-Chopok - túra; majd februárban szintén mesés időben, szintén ismerős ösvényeken, a Polyána erdeiben túráztunk. 
 
 
Még mindig tél - februárban, a Polyána-hegységben

 
          Utolsó téli hegyi túránk célja a Hochschwab-hegység volt, márciusban; majd - már az igazi tavaszi időben, hazai tájakon járva, egy-egy napot töltöttünk a Gerecse, Börzsöny és a Bükk hegyei között. Szintén tavasszal, ismét eljutottunk a horvátországi Gorski Kotar-ba, a kék tenger és a fehér sziklák birodalmába. 
 
 
Egy a tavaszi "egynaposok" közül: Gerecse, márciusban

 
 
Ismét a fehér sziklák között - Gorski Kotar, április

 
               Eljött a nyár is, szintén egy bejáratott (de méltán ismételt) Fátra-túrával; majd júliusban a Liptói-havasok vidékét jártuk. Az év csúcspontja volt talán a Fogaras-túra (a hegység általunk még nem bejárt részén); nem különben újdonság volt ugyanezen utunkon a jóval kevésbé ismert Kapacina-gerinc is!
 
A Fogarast járó csapat ...

 
... és tájkép a Kapacinából (július)

 
 
                 Az ősz is hozott szép napokat: egy rövid (de annál sportosabb) hétvégén jártunk a szlovéniai Kamniki-Alpokban; majd szintén októberben a lengyelországi Keleti-Beszkidekben tettünk egy (számunkra) felfedező jellegű túrát. Új helyszín volt még a szerény, de szép késő őszi Helembai-hegység is, és szokásos Hegyek-Napja-túránkra (kezdő kép) még a hó is megérkezett a Magas-Börzsönybe! Végül, de  nem utolsósorban, az év "végleges" zárásaként, e sorok írásakor előttünk áll még egy tervezett előszilveszteri kaland is a behavazott osztrák Alpokban!
 
 
Keleti-Beszkidek (október)

 
                 Felidézve a szebbnél szebb kirándulásokat, nem lenne teljes a felsorolás az elmaradt események nélkül! Ebből volt idén nem kevés sajnos! Kútba esett egy Karavankák, egy Velebit-, egy Retyezát- és egy őszi Hochschwab-túra - elsősorban az időjárás miatt, ami - így utólag - volt amikor jó döntés volt és volt amikor nem. Mindig nagy dilemma és nehéz döntés: menni esőben-ködben is hogy "beteljesedjék az írás"; vagy bölcsebb bizonytalan esetben pénzt-szabadságot kímélve itthon maradni?! Főleg ezek miatt, nem állítom hogy történetünk legnagyszerűbb szezonja volt; és kívánok magunknak minél kevesebb ilyen döntéshelyzetet a következő években!
 
 
Októberben, a Kamniki-Alpok csúcsán (Grintovec)


 
                 Igen, a következő útjainkon! Az új Utak, amelyek még nem láthatóak; de ha nem is út még, sőt nem is terv, de álomnak, valaminek lennie kell a köd mögött, hó alatt, ahogy a fák rügye is készen várakozik már ősztől, hiszen nem lenne tavasz különben!
                 Először az Utakról, a szó szoros, fizikai  értelmében. Tervnek valóban nem nevezném még őket, nem olyan amit csak meg kellene hirdetni ... inkább elképzelések. 
                Valószínű hogy sokkal bővebb kínálatra nem lesz módunk jövőre sem - a számszerű növekedést nem tudom ígérni, mert vannak az életnek más, olyan Útjai amiről le nem térhetek és bár álmokban és tervekben hiány nincs, de van hogy a szürke hétköznapoknak előnyt kell adjak ... De elképzelések azért vannak. Elképzelések új utakról, újabb úticélokról - talán kevesebb ismétléssel és több újdonsággal a túracélok tekintetében... Talán többször hétköznapokon is, kihasználva az ezzel járó előnyöket (és cserébe elviselve a hátrányait). Új ötletekkel és legalább részben pótolva az időjárás elmosta túrákat.
 
 
Helembai-hegység, novemberben

 
             És pár szó az Útról, úgy mint célról, küldetésről, álmokról amiből valamennyit meg lehet és kell valósítani. Olyan utak amelyeket eddig nem mentünk végig; utak, amelyek - bár úgy tűnhet néha visszafelé vezetnek, mégis a céljaink felé visznek.
             Egyik ilyen küldetésünk lenne a természetjárás. A nagy hegyekre vezető magashegyi utak, huszon- (- harminc... -) kilométeres hazai túrák nyilvánvalóan inkább sportesemények; távolabbi tájakon, megfelelő fizikai felkészültséggel, "haladós tempóval" "végrehajtott" túrák  mellett érdemes figyelmet fordítani a természet apróbb szépségeire; ösvényekre, állatokra, évszakok változására, időjárás jelenségeire - a korábban már megkezdett Természetfigyelő túrák folytatásaképpen. Ahol a túravezetőnek van alkalma újat mondani, mutatni valamit abból, amit magunk körül látunk.
              Ehhez tartozik az is, hogy mindezt (meg persze a magas hegyek csodáit) minél több új útitárssal megismertessük. Keressük a módját hogy a nem túl gyakori és szűkre szabott létszámú eseményekre, legalább a többedszer járt úticélok esetén, legyen hely még ismeretlen útitársainknak is. Mindezt a létszám növelése nélkül - kérjük ezúton is ,előre, megértéseteket ha valaki nem fér be valamelyik túránkra! Határokat szabunk hogy elkerüljük az osztálykirándulás méretű emberfolyamot, ami meglátásom szerint nem az erdőbe/hegyre való; a a szervezésben pedig olyan munkát jelent amiből az emberi oldalon keveset profitálunk (érthetőbben: a sokadik útitárssal, akinek megszervezzük kivel, hogyan utazzon, levelezünk vele, megvárjuk ha késik ...stb. De a kirándulás során jó eséllyel csak egy bemutatkozásra futja majd ennyi ember között ...
                  És ha már szóba került, végül és utolsósorban a "munkáról" és "profitról": még egy út, amelyen "visszafelé" megyünk! Útjainkat úgy szervezzük-vezetjük mintha a megélhetésünk múlna rajta - ettől működik a dolog. De igazából nem múlik rajta... -és ettől :-) Néhány év után (2019-2023 között voltak részben fizetősek túráink), több dolgot mérlegelve visszatértünk a kezdeti gyakorlathoz ami szerint csak a túrák hirdetésével, szervezésével, vezetésével kapcsolatos költségeinket szeretnénk viszontlátni! Ezzel a persze a bevétel  jótékony célra felajánlott része is megszűnik, amit lehetőség szerint pótolnánk más módon. Régi álom valamiféle közösségi önkéntes tevékenység szervezése, ami talán ebben a formában lenne a leghasznosabb; bár látva hogy túrát szervezni és túrázni menni is szűkös az idő, erre továbbra is kevés az esély. Mindenesetre nem tettem le róla, hogy hogy ha jelképes mértékben is de továbbra is hozzájáruljunk erdőink, hegyeink, környezetünk, társadalmunk fenntarthatóságát és segítsük azokat akiknek nem adatik meg az hogy a mieinkhez hasonló élményeket élhessenek át abban a mesevilágban ahol mi annyiszor járunk.
                ... De talán már túl messzire is kalandoztunk a még nem látható jövőben. Mindezek még épphogy tervek. Halvány ötletek, homályos álmok; odakinn még sötét, köd, sár és hó rejti a hozzájuk vezető ösvényeket. Ez most a befelé fordulás ideje - várjuk hát ki, hogy a vágyak újra éledjenek! És eljön az ideje mindennek; eljön a fény is, a januári ragyogás, vagy legkésőbb a tavasz világossága; és mindenképpen ott lesznek előttünk az Utak, régiek vagy újak - és kívánom, kedves Útitársak, hogy minél többet járjuk együtt őket a 2024. esztendőben is!


Liptói-Tátra (Baranec); július




Minden eddigi és leendő Útitársunknak boldog Karácsonyt és szebbnél szebb túrákban, élményekben bővelkedő új évet kívánunk

                                                                                                                   A Kárpát-Túra csapat

2023. október 31., kedd

Túra a határvidéken - Keleti-Beszkidek

 Keleti-Beszkidek gyalogtúra, 2023. október

 


 

            Keleti-Beszkidek - úgy is mint Besszádok, Poloninák ismert... Vagy épp nem annyira ismert vidék; legalábbis nekünk. Nagyobbrészt a Kárpátok fő vonulatán kívül, valahol messze északkeleten, Közép - és Kelet-Európa határán .Ma Szlovákia, Lengyelország és Ukrajna osztozik ezen az erdőkkel borított,és gyéren lakott tájon, egykor Magyarország határvidéke volt. De határa az ismert és elhagyatott tájaknak, civilizációnak és vadonnak, Keletnek és Nyugatnak is valamennyire. Magasság szerint középhegységi táj (alig éri el a szerény 1300 métert);látványnak viszont szinte magashegyi jellegű, köszönhetően az itt oly jellemző,  kiterjedt gyepes hegygerinceknek (ezek a korábbi erdőirtások a "poloninák"). Eljöttünk hát ide, látni "új eget és új földet" - fogadjátok szeretettel ezt a pár sort az északkeleti végekről! 
 

Október 13., péntek

 
            Az utazás gyors, egészen Kassáig, azután végeérhetetlen kanyargás a Kárpátok szelíd hegyei között. Kis falvak, hagymakupolás ortodox templomok maradnak el az erdők között, majd egy nagyobb emelkedővel elérjük a Palotai-hágót - ez a lengyel határ. A nyeregből pár lépés csak a néhány fennmaradt határkő egyike, mely az egykori Magyarország jelölte ( jelenleg lengyel területen van, enne köszönheti megmenekülését).
            Innen Lengyelországban utazunk tovább (a határokhoz visszatérünk még gyalogosan); egészen  a Wiznianske nyeregig, ahol letesszük járműveinket, és minden holminkkal gyalogosan indulunk a negyed órányira lévő, Mala Rawka alatti menedékházhoz.Gyorsan elfoglaljuk a szállást (páran közülünk sátrat verünk a ház mellett), majd cskentett teherre túra indul a Rawka csúcsok felé!
Keredek kapaszkodó indul az erdőben, fakorláttal falépcsővel, és -sajnos- lassan elboruló idővel. Eleinte még dereng a völgy odalenn, de a Mala Rawka  1271 méteres magasságában már körbevesz a köd. Innentől nincs is kilátás, csak sejtelem, a hegytetőn ízelítőt kapunk a "poloninák" gyephavas-jellegű tájából ( már amennyit húsz méteren belül látni lehet ...); nem különben az odalenn alig sejtett szélből is.
         Elérjük a Wielka Rawka csúcsát is (romos beton-obeliszk, a hegyvonulat (egykor 'Ungi-határhegység') legmagasabb pontja); 1304 méteren járunk. De van még tovább is: a túloldali kis nyeregbe ereszkedve, ismét szélcsendes és továbbra is ködös erdőben egy sor figyelmeztető tábla és kék.sárga oszlop jelzi az ukrán határt. Néhány kilométert  teszünk meg a kék-sárga és fehér-piros oszlopoktól kísérve a Kremenec csúcsig - itt még egy országot "érintünk":  a lengyel-ukrán-szlovák hármashatáron vagyunk.
          Uzsonna, fénykép a különleges helyről, majd irány vissza, a már ismert úton. A kopár Rawka-csúcson még időzök kicsit, mert valamelyest mintha fény derengene a ködön át, de hiába, ma nincs itt semmi látnivaló; és a szél is indulásra ösztökél. A házban már meleg a vacsora, a sátorban még hideg a hálózsák... de hamarosan nyugovóra térünk a hosszas utazás és rövid de szintes túra után.

Október 12.. szombat


          Reggel lefelé kelünk útra: ma Wolosate településre utazunk, ahonnan körtúrával célozzuk meg a Beszkidek legmagasabb és alighanem legjellegzetesebb részét.
          Az idő kezdetnek nem rossz, kissé szeles, és bár a felhők vannak többségben, kéket is látunk, vagyis szép őszi nap ígérkezik. 
Bő tíz perces autózással érünk Wolosate-ba, ahol a gyalogtúra indul (fizetős parkoló, fizetős nemzeti park, ma is és tegnap is...)
Napsütésben indulunk első célunk, a Tarnica ködbe borult csúcsa felé. Körülöttünk vegyes erdők, rétek, és sok-sok nyírfa mindenütt; Északkelet-Európa hírnökeként. És nem különben sok-sok turista is; a tátrai gyalogutakkal vetélkedő népsűrűség vesz körül az ösvényen.
Amint az sejthető volt, odafenn a köd megvár minket .Ezerkétszáz métertől belemerülünk a sötét szitálós felhőbe, ami kitart az 1346 méteres csúcsig, ahol viszont jókora szél is jön még hozzá. Gyors csúcsfotó a Keleti-Beszkidek legmagasabb pontján, azután folytatjuk utunkat. 
             Innentől folyamatosan az "erdőhatár" felett járunk, a táj talán az Alacsony-Tátrához hasonló leginkább, bár jó pár száz méterrel lejjebb vagyunk. Mindebből azonban most még kevés látszik, bár az első széles, füves nyeregben alákerülünk a ködnek. Sőt, mintha emelkedne is, szemben sziklás gerinc (Kopa Bukowska) bukkan elő lassan. Egy szó mint száz, emelkedik a felhő, jön a fény - és fokozódik a szél!
Már jól látjuk a csúcsokat, sajnos az út oldalazva kikerüli a legtöbbet. Ettől is, meg a nagy forgalomtól, illetve a korláttal, kordonnal  kísért ösvénytől valahogy tényleg parkban érzem magam ... Persze tudom, mások szintén most szeretnének itt lenni, az eróziótól óvni kell a tájat... azért kacérkodom a gondolattal hogy valahol fel kellene nézni a jóképű kis hegyek tetejére, de se titkos ösvény, se egyetlen tilosban járó útitárs nem bátorít - úgyhogy marad a 'séta a Parkban'. 
             A vadon érzetéről azonban  a szélesen kibontakozó táj és viharossá fokozódó szél mégis gondoskodik. Most már időnként száz kilométer körüli szél fésüli hullámokba a sárgult szőrfűgyepet a lejtőkön és erélyesen taszigál minket is, miközben a Halicz csúcs felé emelkedünk. Ezt végre nem kerüli ki az út (igaz minden csúcs amolyan piknikhelyre hajaz); a széllel és emelkedővel küzdve elgondolkozom vajon  a tágabb környék történelmi Halics nevéhez? Mindenesetre a kilátás csodás, bár a viharos körülmények nem marasztalnak, így megállás nélkül haladunk át ezen a hegytetőn és a következő, utolsó ezerkétszázas kopár ormon is. 
            Ettől kezdve már végig lefelé visz az út.Egy rövid kitérő után (szép kilátópont; itt ismét az ukrán határon járunk) erdőbe érünk. Innen csend van, megszűnik a szél, és a hosszú, lankásan ereszkedő úton mesés őszi délutánt élvezhetünk még vagy két órán keresztül amíg a faluba érünk. 
            Visszatérünk előző napi szállásunkra, és mivel a fél órás autózás ég gyaloglás után sincs este, nem hagy nyugodni a tegnapi köd - így magamban még felsietek a tegnapi kilátópontra, naplemente reményében :-) Versenyfutás az idővel, egy órám van, de jól kilépve negyven perc is elég a Rawka csúcsáig. Küldetés teljesítve, de Nyugatról felhők gyülekeznek, a napot alig látni,a meleg fény kihunyt már sajnos.

Október 15., vasárnap


            Még éjjel megérkezik a várt (vagyis inkább előre jelzett..) eső. Nem is akármilyen; a kint alvók számára emlékezetes elázással, esőben való sátorbontással ... Mára nem is marad más terv, irány haza! Útközben a Beszkidek ködökkel füstölgő, őszi színekbe öltözött erdei búcsúztatnak; majd ( ha a víz nem lett volna elég) a hoszú utat még megszakítjuk az egerszalóki fürdőben kis időre, mielőtt hétvégi kalandunk végén Budapestre érünk.

            És még pár gondolat a végére, tanulságképp ha úgy tetszik:
Útvonalunkat kissé átterveztük a vasárnap előre láthatóan érkező eső/köd miatt; így ez a szállás  már nem volt nekünk ideális helyen (amúgy  rendben volt vele minden). Kis szervezéssel lehet több szállással, nagyobb kört is tervezni ha több idő van rá. Helyet lehet találni bőven, mert bár Európa egyik legritkábban lakott vidékén jártunk, ha igazi település alig van is, az út mentén lépten-nyomon szállás, pisztrángsütő, fizető parkoló, stb ... A zsúfoltság figyelemreméltó; alighanem errefelé is érdemes hétköznapot rászánni  és/vagy kissé letérni a főbb csapásról, ha ismét erre járnánk. 
            De mindenekelőtt: a táj csodás, és valóban más mint az eddig megismert felvidéki tájak! Akinek van szeme hozzá, észreveszi a nyírfákat a réten, a tajgára hasonlító patakvölgyeket; az erdők közt megbújó fatemplomokat; és ha körülpillant a széljárta tetőkről is, az bizonyosan elmondhatja: "láttam új eget és új földet"! 


Egykori határkő a Palotai-hágón



A hármashatáron



Őszi reggel


Sugarak ...


... és reggeli színek


Úton a felhők közé


A Keleti-Beszkidek legmagasabb hegyén: Tarnica 1346 m


Oszlik a köd! (Kopa Bukowska)


Erdei láp


A Tarnica, teljes szépségében

 
 
Naplemente a Wielka Rawka tetejéről

 
 
A fotókat Győrfi Károly és Hunyadi László készítették