2024. november 7., csütörtök

Nyári Hochschwab

             


            Egy réges-régi utunk ismétlése lett ez az idei nyári túra. Még a Kárpát-Túra megszületése előtt, egyik első szervezésem emlékével jártam újra a Hochschwab mészkősziklás-zöld gyepes-töbrös-kőszáli kecskés klasszikus útvonalát július közepén, az alpesi nyár legszebb idején. Most is az akkorihoz hasonló ragyogó idő fogadott; a hegyek ugyanott vannak mint egykor, szóval megnyugtató a változatlanság :-) - de mit tesz az idő -  csak az utak lettek talán hosszabbak, és az emelkedők meredekebbek mint közel két évtizeddel ezelőtt ?!  :-))

 

A nyár virágai: havasi mák

Július 13.

            Kisebb eltévedések után mindenki együtt a kiindulóponton!Autóinkkal a Seeberg-hágó tetején parkolunk le. Van előnye is, hogy visszaúton itt fent várnak majd a járművek; és hátránya is, hogy túránkat rögtön háromszáz méteres szintvesztéssel kezdjük.  Először tehát leereszkedünk Seeberg településre. Árnyas erdő, pára, az otthoni (azóta is emlékezetes) forró nyár után igazi felüdülés! (Lefelé legalábbis; felfelé menetben, az erdőt elhagyva azért a nap és a fülledtség megteszi hatását később). 
Elhagyva a falut, a hossza nyújtózó Dullwitz-völgyet követjük. Eleinte zöldellő rétek, tehenek, alpesi idill; majd fenyvesek, és száraz  patakmeder kísér. A közelmúlt kiadós esőinek pedig van nyoma: sáros,korábban víz járta szakaszokon is járunk. Most azonban még tiszta az idő, tűző napsütésben kaptatunk egyre feljebb; egy kisebb nyergen (Höllkampl) is átkelünk, azután keresztül a Voistalergasse ("utca")  sziklás szorosán,  mielőtt felérünk a 1...m magasan álló Voistalerhütte menedékházba. A ház már nem ugyanaz mint annakidején mikor itt jártam; némileg tájidegen kocka formájú épület vár ránk. Belülről persze modern és funkcionális minden, - de azért (ez sem) olyan már mint régen...
          Miután birtokba vettük szállásunkat, kisebb kirándulásra indulunk még délután. A cél az Ochsensteig; az az ösvény melyet eredendően terveztem megközelítés gyanánt, de végül a késői indulás és az estére jelzett időromlás miatt az egyszerűbb verziónál maradtunk. Mostanra gyűlnek már valóban a felhők, de nem tűnik vészesnek, így elindulunk a rövid oda-vissza útra, hogy lássuk miről maradtunk le :-) Annak ellenére is hogy tábla figyelmeztet: az út lezárva, nem járható! Kérdésünkre elmondják hogy a korábbi felhőszakadások vize vitte el az utat egy szakaszon. Szentül megígérjük hogy csak addig megyünk el, tudva hogy errefelé komolyan veszik az efféle figyelmeztetéseket...
 
Ochsensteig

 
           Kellemes és szép ösvényt követünk, amely alig emelkedve de annál szebb kilátással kanyarog a völgy oldalában, kissé visszafelé tartva eddigi utunkhoz képest, Nehézség semmi egyelőre, majd egy pár méteres szakaszon valóban vízmosások szabdalják az utat, (egy helyütt talán kezünkkel is támaszkodnunk kell); majd átjutva mindezen  a túloldalán lévő "Lebensgefahr" tábla jelzi hogy ez volt az életveszélyes szakasz. Ha már itt vagyunk, akkor kicsit még továbbmegyünk, a .nyereg után egy kis sziklaormot jelölünk ki célként. Kis pihenés, csúcsélmény (bár neve nincs a magaslatnak, de mégis :-) ; fénykép magunkról, hegyekről, felhőkről ... majd visszaút veszélyen át, és vacsora a teraszon az első esőcseppekig; a folytatás és sör már odabenn, az új ház hatalmas ablakain át nézve a beálló sötétséget, leereszkedő ködöt és immár zuhogó esőt ...
 
Gyűlnek a felhők ...

 

Július 14.

 
            Reggel fényes az ég, semmi akadálya a folytatásnak! Irány a Hochschwab csúcs, a háztól eleinte kényelmesen, majd egy forrást elhagyva kiadós emelkedővel kapaszkodunk a kétezres magasságba. Itt találkozunk először kőszáli kecskékkel, nagy a meglepetés, de sokan vannak, úgyhogy egy idő után már szinte  megszokjuk őket :-)  
 
 
 
Táj kőszáli kecskével

 
 
 
Hochschwab 2277 m

 
 
          A Schiestlhaus menedékháznál tartunk pihenőt, (ide vissza kell még jöjjünk); majd innen szűk fél óra a 2277 méteres csúcs, a hegység legmagasabb pontja. Odafent nem időzünk sokat, mert hosszú még az út vissza; a háznál sem állunk még egyszer. Visszaút gyanánt hosszan követjük az Aflenzer Staritzen gerincét- már amennyiben annak nevezhetjük, mert inkább fennsík vagy széles hegyhátak sorozata vár, kaptatókkal, lejtőkkel, zöld nyári réteken át, de néhol az igazi alpesi sziklavilágot is láthatjuk, a Ringkamp katlanában; és utunkat víznyelők, zsombolyok kísérik több helyen is.  
 
 
Ringkamp

 
 
A kevés sziklás útszakasz egyike

 
           Tűz a nap, az út végtelennek tűnik; és előkerülnek a régi emlékek is; amelyek szerint ez a szakasz is gyorsabban ment anno ...  De egyszer minden véget ér, így a hosszas lankákról egyszer csak lefordulunk dél felé. Innen meredek, köves-lépcsőzetes út veszi igénybe a combizmokat, az utolsó kb ezer métere ereszkedés a Seeberg nyergéig bizony nem esik jól - de megjártuk, és szép volt mint mindig, ezúttal is, a Hochschwab nyári világa! 
 
A fotókat Sczepanik Vivien, Galiba Imre és Hunyadi László készítették

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése