2015. június 20., szombat

Négy nap a paradicsomban

Észak-Velebit, 2015. május


               Vannak szép hegyek. Azokon belül is vannak különleges hegyek. Hegységek, amelyek tájak, kultúrák, különböző éghajlatok  határán állnak.  Ahol találkozik  hegy és tenger, erdő és szikla; hideg és meleg, mediterrán és alpesi táj- ilyen hely a Velebit hegység.  A déli, Paklenica környéki túránk után idén eljutottunk a legalább olyan színes és érdekes északi részre is.

Virágzó mediterrán táj Gornja Klada fölött

Utunk a tenger felől indult és oda is tért vissza. "Alaptáborunk" a kis öbölben megbúvó Jablanac falu volt, amely a legalacsonyabban, mindössze 26 m magasságban található hegyi menedékházzal büszkélkedhet. A gyalogtúra Gornja Klada falucskánál indult, innen  kapaszkodtunk fel karsztos lejtőkön, virágos réteken, majd még hófoltokkal tarkított legelőkön át a Zavizan meteorológiai állomásig, 1580 m magasra.


Vucjak
 
Aznap még rövid körtúrára is futotta (a füves Velika Kosa és a jóval sziklásabb Balinovac tetejére, majd vissza aVelebit botanikus kerten át); de az igazi látnivalók másnap következtek: a reggelt már a Vucjak 1644 méteres csúcsráól köszöntöttük, majd a Premuzic-ösvény következett: önmagában is különleges, épített útvonal; jól járható és kevés szintkülönbséggel kanyarog a meredek sziklák és a víznyelők szakadékai között; szinte percről percre váltakozó kilátással a környező hegyekre.

Részlet a Premuzic-ösvényről - különleges táj, különleges sziklák


Az útvonal átszeli a Rozanski kukovi sziklalabirintusát ( leginkább a régi kínai metszetek tájképeire emlékeztető vidék; fehér sziklák és fenyők minden mennyiségben); az út mentén pedig némi négykézlábas kapaszkodás árán ott sorakoznak a szebbnél szebb kilátópontok, mint a Gromovaca (1675 m) és a Crikvena (1641 m) csúcsa .


Rozanski kukovi

Út a Crikvena csúcsára

Dél felé azután szelídül a táj: széles mezők váltják fel a mészkővel szaggatott hegyeket, itt az utolsó nagy csúcs a lomha formájú, virágos gyep borította Alancic hegy (1611 m) Talán a legszebb kilátás nyílik róla a szinte alattunk nyújtózó Adriára, Cres, Rab és Pag szigetek  kopár hátaira. Aznapi szállásunk az Alan hágó alatti menedékház volt, tengeri naplementével koronázva  utunkat.


Naplemente az Alan-ház közelében

Innen már lefelé vezetett utunk: továbbra is meseszép környezetben, a Turska vrata szoros sziklatornyai között, eleinte sziklai bükkösök, tarka hegyi rétek, majd kietlen és forró mediterrán bozóton át érkeztünk le a tengerpartra, a Zavratnica-öböl legbelső zugához. Elérve a 0 métert azonban nincs még vége a meseszép kirándulásnak: az utolsó másfél kilométer a fjordszerű öböl partján, fehér sziklák és a legkékebb tenger között vezetett vissza a már említett Miroslav Hirtz menedékházhoz.


Az út végén ott a legkékebb tenger (Zavratnica-öböl)

       ... Hogy mi kellhet még ezen kívül? Persze, a bevezetőben említett sokszínűség mellet kellettek még a tavasz virágai, az erdők frissen zsendülő lombja, a Zavizan-ház helyi pálinkája, a mártózás a még erősen hűsítő tengerben, nemkülönben a Velebit ritka ajándéka: a ragyogó jó idő - és mindenekelőtt ti, vidám Útitársak, akik nélkül nem lett volna  Észak-Velebit  túránk talán eddigi legszebb kirándulásunk :o)



> További képek
Képek és szöveg: Hunyadi László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése