Tátrai napló, 2020 nyár

 

Alacsony-Tátra 2020 jún. 13.

     Az első nagyobb kimozdulásunk a karantén után! Sokszor jártunk erre, de szinte csak télen és ősszel.  A járványhelyzet hozta úgy, hogy most a kisebb és közelibb hegyeket nyári szépségükben is csodálhatjuk. Így a "szokásos" Gyömbér-Chopok-túrát is. Ahol ezúttal nincs hó (igaz a gyep még nem zöldült ki); de hosszú a nap, van idő mindenre! Belefér a Deres is, sőt erre kezdjük a kört hogy ne legyen ugyanolyan már sokadszorra ... És ezúttal az időjárás is kegyeibe fogadott, nagyrészt ragyogott a nap, és a nyári zivatar morajlását is távolból hallgathattuk ...

 

 

Deres

>További képek

Magas-Tátra, 2020. jún. 20-21

              Alig valamivel a lezárások feloldása után vagyunk. Szinte üres a menedékház, soha nem látott néptelenség a környéken. Erről persze az időjárásnak is nagy szerepe van. Alig érünk fel a Poprádi-tavi menedékházba, nekiered az eső, nem is akárhogy. Ha útközben kap el, talán megyünk tovább, de így száraz mivoltunkban nem akaródzik nekiindulni. Végül délután nem bírjuk tovább, a lassan alábbhagyó esőben felkapaszkodunk az Oszterva csúcsáig, ahonnan még (ha szürkében is) de kilátásban is részünk van. Majd a jelképes temetőben sétálunk még - mindez a Koprova-csúcs helyett. de talán nem is baj; lassabb séta, a nagy cél hajszolása nélkül, helyet hagyva az érzéseknek és  gondolatoknak - talán ilyen is kell néha!

              Másnap nem esik, így nekivágunk a Tengerszem-csúcsra vezető ösvénynek. Még nem esik. De hamarosan igen. Egyre jobban, leszáll a köd, és amikor a Békás-tavak magasságában a szél is feltámad, immár bőrig ázott állapotunkban megelégeljük mindezt. Látjuk még mindezt máskor is, csak idő (és időjárás...) kérdése a visszatérés!

Ez itt a nyár, ez itt a tó ... (Poprádi-tó)

>További képek

Fel a Krivánra! (2020 augusztus 1.)

            Ragyog a nyár, felhő sehol, irány a Kriván 2494 méteres csúcsa! A Háromforrás felől támadunk, ez a szebb és talán kevésbé járt útvonal. Egyelőre nincs is tömeg, amíg a Priehyba hegyhátán átkelünk, csak ahol a Kriván-teknőbe érve csatlakozunk a kék jelzéshez, érzékelhető hogy ez a túra, ilyenkor, bizony társasági esemény lesz ... Szerencsére ahogy eddig eloszlott a tömeg, a legfelső szakaszon, ahol h nem is túl meredeken, de sziklán kell haladnunk, a terep többfelé járható, így dugó nem alakul ki. Fenn a csúcson is sokan vagyunk, a csúcsfotók elkészítése sorbanállást igényel. De fenn vagyunk,és körülöttünk a nyár, a Tátra hegyei, látni minden híres csúcsot - errefelé ez sem mindennapi azért!

 

A Kriván - előttünk a cél!

 

 

Az utolsó szakasz

      

Csapat a Krivánon

 

     Lemenetben már kevesebben vagyunk, előttünk jár a tömeg leginkább. A déli oldalon ereszkedünk le. Délutáni fények, már-már este, mire elsétálunk a Jamszko-tó mellett, és végül az autóhoz érünk. 

>További képek

 

 

Király-hegy, 2020 augusztus 8.

           Új helyszín, egynapos túra ez is: az Alacsony-Tátra keleti bástyája a cél: a toronnyal ékesített, közel kétezer méteres Király-hegy. 

Király-hegy

 

           A felmenet Királyhegyalja községből talán kissé egyhangú; és a napfényes augusztusi szombat délelőttön meglehetősen izzasztó foglalatosság, figyelemreméltó népsűrűség mellett ... Rövid kitérővel a falu feletti, elhagyott görögkatolikus temetőtől visszapillanthatunk a Garam felső völgyére, de azután tovább, szó szerint toronyiránt felfelé. Az erdőhatár felett néhány érdekes sziklaalakzat tarkítja a tájat, majd hamarosan felérünk a hegytetőt ékesítő"objektum tövébe. Szerencsére nyugat felé néhány száz méterre azonos magasságú, természetes állapotú másik csúcs kínál pihenőhelyet - a toronynak hátat fordítva zavartalanul csodálhatjuk az Alacsony-Tátra Nyugat felé hosszan elnyúló vonulatát. 

 

         Lefelé, keleti irányban tartunk, útba ejtve a Király-szikla 1590 méteres szirtjét - valójában itt ér véget az Alacsony-Tátra főgerince. sziklák, törpefenyők - egy kis igazi Tátra-élmény, szerényebb látogatottság mellet; mielőtt  átvágva a hegy délkeleti lejtőjén visszatérünk kiindulópontunkra.

 

 ....Mindezek után, amiről nem írtam: vagy három-négy óra  hazáig. Annyi volt reggel is, idefelé. Hogy megérte-e? Egy napra utazni a Tátrába? Legközelebb talán két napra tervezzük ezeket. Talán nem főszezonban, hétvégén.  De most így adódott; és talán nem is írtam volna róla, ha nem lett volna jó :-)

>További képek

 

Képek és szöveg: Hunyadi László 

Február a Vepor-hegységben

Erdei Esztendő 2020 - február: Vepor-hegység

        

A hegy déli bástyája: a Melich-szikla

              Odalenn a völgyben ha nincs is tavasz még, de a tél véget érni látszik. Gyetva szétszórt házai között már a mogyoróbarkák virágporát hordja a szellő, de mi felfelé indulunk, a Vepor- hegységbe, ahol ilyenkor még a tél az úr! Hamarosan meg is jelenik a hó, első "állomásunknál", a hegy déli lábánál őrt álló Melich-szikla tornyánál már összefüggően fehér a táj. És egyre több van belőle ahogy felfelé kaptatunk a Gyetva-tető borókás-füves déli oldalában; és mire elérjük a sötétlő fenyvest, ezer méter körüli magasságban, az erőre kapó szél már havat szitál ránk az ágakról. Továbbhaladva a jelenleg zárva tartó Polyána-szállóhoz érkezünk, ahol - kellemes meglepetésként - a nagy és elhagyatott épület zugában kellemes kis büfé várja a csekély számú túrázó közönséget. Ki is használjuk rövid melegedés erejéig, majd tovább, a legmagasabb pont irányába!

A Polyána erdeiben, nagy fenyők alatt ...

             Lankás réteken, hangulatos fenyőcsoportok  között tapossuk a havat; a Polyána-csúcs (1458m; a hegy legmagasabb pontja) környékén már igazi kárpáti őserdőben járunk! Kilátás innen nincs, ezért elérve a tetőt, még tovább haladunk kissé északnak, ahol jó egy kilométer után  az észak-déli csapásirányú főgerinc két oldalán két kilátópont is vár: egymástól pár száz méterre kinézhetünk keletre és nyugatra is. Előbbi hely a Katrusa-szikla: alattunk a behavazott fenyves, a távolban keletnek az Érchegység lankás vonulatai, északkeletnek a Királyhegy havas dombja; és ha egészen a sziklaperem széléig merészkedünk, hát ott a Magas-Tátra is!

Egy pillantás a távolba (Katrusa-szikla)

                Kis pihenő, evés-ivás, csoportkép, mert a szélvédett oldalon vagyunk ... Néhány perc múlva kitekintünk a Betyártánc nevű kilátópontról is, most nyugat felé, szép kilátással az Alacsony-Tátrára és szemben a csípős széllel - ennek megfelelően nem is időzünk sokat. Járt utunkat el nem hagyva, visszasétálunk a szállodáig, majd célba vesszük a nap utolsó látnivalóját: a Bystra-vízeséshez ereszkedünk a zöld jelzés mentén.

Bystrá-vízesés

             Jó fél óra míg elérjük a tizenöt-húsz méteres zuhogó tetejét; itt már kevesebb a hó; jeget is csak mutatóban látunk. Mármint a vízesésben, mert a lejtős vaslétrák és az azt követő falépcsők még igencsak csúsznak ... de leküzdjük az útvonal eme kulcshelyét, és hamarosan kiérünk az erdőből is. Itt már nyoma sincs a télnek; a délutáni fényben melegen barnálló rétek, legelők között tesszük meg az utolsó szakaszt, Gyetva és Herencsvölgy tanyái között. Igaz aszfaltúton járunk már, de megtaláljuk a jót ebben is: itt nem kell lábunk elé nézni, libasorban menni -  beszélgetve, kitűnő társaságban szinte elrepül az utolsó, levezető öt kilométer ...

A fotókat Hunyadi László készítette.
> További képek