2026. október 30., péntek

Ziller-völgy és Stubai-Apok

            

Következő útjainkat melyekhez lehetőség van csatlakozni,itt találod: 

> Túranaptár

  

 

        Ismét régi álom vált valóra - sok tervezés és sok visszalépés után, de egyszer minden sorra kerül! Lemondtuk már ezt a túrát várható időjárás miatt egyszer, kétszer, azután idén nyáron ide is eljutottunk: Tirol háromezres hegyei közé; az Alpok fő vonulatát ezúttal Dél felől közelítve: a Ziller-völgyi Alpok óriása, a Hochfeiler (Gran Pilastro) volt a fő cél, kiegészítve a Stubai-Alpok-beli Schneespitze-vel - már csak a nagy távolság miatt is; mert ha már ott vagyunk, hadd gyűljenek a csúcsok! 

augusztus 15., szombat

       
 Az utazást nem részletezném, a tíz óra az tíz óra ... Ezután még a nehéz zsák is kényelmes, és a kaptatás is jól esik a nyári hőségben. Mert hőség van, de érkezik a lehűlés, délutánra zápor, zivatar van beígérve, tehát ennek megfelelően igyekszünk. A várható elázáson túl még az is sürget, hogy a menedékház tele, és most az egyszer nincs elég szálláshely foglalva - erősen bízom benne hogy megoldódik, de azért jó lenne a bizonyosság ... A parkolótól (a Passo Vizza / Pfitscher Joch keskeny, murvás útján hagytuk a járműveket, kb 1700 méteres magasságban) eleinte jó meredeken, erdőben gyűjtjük a szintet; majd fogynak a fák, kitárul a kopár, kietlen, egykor (nem is olyan régen) gleccser járta völgy, ahol valamivel kényelmesebben tudunk haladni. Az aznapi távunk körülbelül hét kilométer, ezer méteres szinttel tetézve; így nemsokára a menedékház is látókörbe kerül, előtte még egy kiadósabb emelkedővel. Közben borul az ég is, de még jók vagyunk, nagyjából az első esőcseppekkel együtt érkezünk meg a ház teraszára. Egyelőre csak a teraszra, mert másutt leülni nincs hely; de szerencsére a szállás problémája megoldódik, igaz van akinek a winterraum (téli szállásként szolgáló helység) maradt; ami kissé dohos ugyan de legalább nem zsúfolt cserébe...  a lényeg hogy hajlék nélkül nem maradtunk!
        A teraszon kezdjük meg a vacsorát is. Igen, igazi három fogásosat ... amilyet otthon sem gyakran eszem, de itt és most félpanzióval kényeztetnek, amit ugyan nem szoktunk igénybe venni, de ezekben a házakban (és egyre több helyen) gyakorlatilag nem megkerülhető már. Az étkezés befejezése azonban már odabenn történik, mert megered a zápor, és végül szárazon, jóllakottan és általános elégedettséggel várjuk a másnapot.
 
A Hochfeilerhütte felé


 

augusztus 16., vasárnap

 
         ... És lőn vacsora, és (úgy tűnik mindjárt utána) reggeli is (pontban hat órakor); és már úton is vagyunk a Ziller-völgyi Alpok legnagyobbika, a Hochfeiler felé!
           Nem sokkal a ház után egyből meredekké válik a terep, rövid drótköteles (de távolról sem nehéz) szakasz vezeti be a túrát. A kaptató tetejéről magunk alatt látjuk a házat, némileg magányosnak tűnik, egy kis darab sík terepen, az egykori gleccserek morénáinak végtelen kőtengerében. 
           Innen valamelyest alábbhagy a meredekség, egy darabig "gyalogos"ösvényen haladunk; körülöttünk kő kövön; sok helyen a pala-lapok élükre állítva meredeznek - különös látvány, az okát nem tudom de azt gyanítom legalább részben pedig nem emberkéz műve lehet?!
         ... Az utolsó szakasz végül ismét keményebbre vált. Néhol kezet kell emelni a sziklákra; miközben kitárul a kilátás; mindkét oldalon feltűnnek a gleccserek, megfogyva és csupaszon ugyan, de mégis igazi magashegyi látvány! Hát még odafenn, végre megérkezünk a sokszor tervezett-célbavett 3510 méteres csúcsra. Csodálat a végtelen hegyekre, öröm, pihenés, tízórai ... Nincs is több tíz óránál, délelőtt van még, csak az időjárás miatt siettünk igazából, mert mára is közelgő időromlás van prognosztizálva (... és ez a további napokon is így lesz, előrebocsátom ... :-) Mindennek egyelőre kevés jele, felhősödik ugyan de nem fenyegető egyelőre. Azért elindulunk lefelé, mert a pihenés is ránk fér a tegnapi hosszú nap után; meg még egy kis kitérőt is terveztem gleccsernézőbe arra az esetre ha az idő kitartana.
          Korán leérünk a házhoz, ugyanott ahol felmentünk; éppen ebédidőre a teraszon vagyunk ismét. Most már jobban gyűlnek a felhők, így megsürgetem az indulást, aki a jeget látni kívánja az jöjjön  ... A társaság egy részével el is indulunk, megyünk, megyünk ... az "örök" jég azonban gyorsan fogy; egyre nő a táv amit meg kell tenni odáig; a szint nemkülönben; merthogy a jégár felszíne is jóval lejjebb süllyedt. Vagy száz méterrel alattunk van a gleccser még, addig tanakodunk hogy érdemes-e lemenni (igaz kb mindannyiunk látott már ilyet közelről), amíg távoli mennydörgés dönti el a kérdést. Sietünk haza; a sötétedés komolynak tűnik, de végül néhány további erőtlen dörrenéssel véget is ér a színjáték; mindössze annyi záporral hogy odabent folytatódjon a nap. De jólesik  a pihenés; megy szokatlan is kissé a "szabad" délután -  játékkal, vidámsággal telik a nap további része (tőlünk talán szokatlan módon, alighanem mi voltunk aznap este a leghangosabbak odabent  ... :-)
 
 
... a ház után mindjárt rövid drótköteles szakasz ...

 
... kő kövön ...

 
Hochfeiler 3510 m

 
Belőle csak egy szálat láttunk (havasi gyopár)
 
 
Gliederferner



 

augusztus 17, hétfő

 
            Ez a nap lemenettel indul! Miután itt végeztünk a Zillertal legnagyobbjával, visszafelé is megtesszük felfelé vezető utunkat; ezúttal hűvös, párás reggelben, ködfoszlányok között - új arcát látjuk a tájnak. Hamarosan (a feljövethez képest mindenképpen) leérünk autóinkhoz, és következhet a kaland második része: a Stubai-Alpokba tartunk, ahová alig negyven kilométeres utazás után meg is érkezünk (Innersfeld/  település felett, vagy 1500 méteren szállunk ki, innen indul a mai menedékház-túra. Gyakorlatilag hasonló szint és táv mint két napja - de mennyire más tájon! Az igazat megvallva, kissé tartottam attól hogy a két felmenet, két csúcsmászás nem sokban fog különbözni, hasonló vidék, hasonló geológiai adottságok, szinte azonos magasság...-  de mennyire nem így lett!
           Kezdve azon, hogy ezúttal ködös borongásban kapaszkodunk felfelé (a felhők játéka megunhatatlan, és meseszép ezúttal is :-) ; de itt vizek is színesítik a felmenetelt: a Magdeburger Hütte előtt közvetlenül is egy tó vár minket. A Vordere Stubensee nem nagy ugyan de annál érdekesebb: egy része feltöltődött tőzegláp, így nyár végén is még ízelítőt kapunk a gyapjúsás fehér pelyhes virágtengeréből; míg másutt még nyílt vizet fodroz a szél. Itt már igazából meg is érkeztünk, öt percre van a ház; így miután lepakoltunk a házban, visszatérünk a tó mellé ebédelni ("no picnic" , a háznál (sőt a teraszon sem!) sajnos saját eledelt nem fogyaszthatunk ... ). Amíg csak a megeredő zápor be nem kerget a házba, elüldögélek a víz mellett, nézem az apró hullámokat, a smaragdzöld mohatengert; a sás fehér pihéit, a hegyek felett-között gyülekező felhőket; - ... igazából most érkeztem meg úgy érzem. A délután ismét "szabad" (aki járt már velünk, tudja hogy szokatlan a mi szervezésünkben az ennyi lazaság :-)); és vidáman telik odabenn is az este; de időről időre kinézek azért a ház elé - ahol vág a szél, szitál az eső, de várnak a felhőim - kavarogva, a falak mentén emelkedve vagy épp a völgy felsőbb katlanából lezúdulva - mesés és zordságában is felemelő látvány!
 
 
Felmenet a Magdeburger Hüttéhez
 

 
Vorderer Stubensee

 
Magdeburger Hütte

 

augusztus 18, kedd

 
             Mai célunk a Schneespitze /Cima delle Neve 3174.méteres csúcsa. Az előjelek pedig rosszak. Szürkeség körös-körül; alig valamivel felettünk  pedig felhőben van minden. De elindulunk, bár nem sok reménnyel.
           Hamarosan elérjük a ködöt, elborul minden, szitál az eső is. Gyors beöltözés, aztán gyerünk tovább. Füves-köves hegyoldalon emelkedünk eleinte; majd kevesebb lesz a fű és több a kő - ennyit látunk magunk körül.  A sejtelmes ködben bukkan ki előttünk a Hinterer Stubensee homályos tükre (csodaszép így is, de látjuk még majd máshogy is); majd fentebbről, egy meredek moréna tetejéről nézhetünk le a vízre. Később, egy lankásabb szakasz után kicsit oszlik a homály, és innen már látszik a csúcs tömbje. Az út pedig ismét egyre meredekebb, "előkerül" a drót is, sőt mindjárt közel függőlegesen, kapcsokon mászunk  felfelé. A feladat nem nehéz, de kétségtelenül van némi kitettség, és a felhők bár feljebb vonultak de elég sötétek; így elgondolkozom hogy ferrata-szett nem lenne-e ilyenkor hasznos ... de mindegy, megyünk; annyira azért nem vészes. Lentebb nemsokára látjuk az alternatív útvonalat is; talán kevésbé szellősen, de földes-törmelékes táblákon vezet, alighanem ezért (meg a hosszabban tartó hó miatt) installálták a vasalt utat.
          A mászós szakasz nem hosszú,vagy száz-százötven métert emelkedünk így; de még nem ez a vége. Ismét kényelmessé válik a terep, és innen már előbukkan a csúcskereszt is - és, láss csodát, szakadozik a felhőpaplan is; egy pillanatra napfény önti el a hegytetőt! A csapat eleje már fent van,  irigylem is őket a pillanatért ... Sietünk hát, és végül mindannyian fent vagyunk; az idő pedig kitart, napsütés és a katlanok mélyéről felgomolygó felhők játéka váltakozik - mesebeli élmény, főleg a borús felmenet után. Kilátás mindenfelé, csúcsok, tavak, csupaszra olvadt, repedezett gleccserek alattunk - egyszóval ritka szép csúcsélmény!
         ... Lefelé már gyorsan megy, leereszkedünk a drótos szakaszon, morénán, majd a tónál tartunk ismét pihenőt; most már köd nélkül, gyönyörködünk a vöröses sziklák és a türkiz víztükör színeiben, mielőtt viszontlátjuk a hüttét.
            És ezzel nincs vége! Mára még van szállás, és van még egy épphogy háromezres a közelben - a délutáni cél tehát a Weisswandspitze 3016 méterrel. A szint nagyjából hasonló az eddigiekhez; nehézség lényegében nincs; de maga a hegy mégis  különleges. A Stubai-Alpok túnyomó részéhez hasonlóan ez is ősi kőzetekből áll (a hegyek színei-formái leginkább a Tátrához hasonlóak errefelé); azonban hegyünk legfelső pár száz méterén vakító fehér, márványhoz hasonló, kristályos mészkősapkát visel. Ahogy kapaszkodunk felfelé, eleinte csak az omladék között tűnnek fel a világos kövek, majd fent, szinte elvágólag a fehér sziklák között járunk. Itt néhol kezeket is használni kell, de akadály nincs és hamarosan néhány napon belül harmadszor háromezer méter felett állunk! A kilátás innen is nagyszerű; szemben a Tribulaun sziklatornya (szintén "tájidegen" formák, mintha valahol a Dolomitokban járnánk); messzebb keletnek látjuk a Brenner-hágó útját, és túl rajta a Ziller-völgi Alpok, "élükön" a Hochfeilerrel .. Mindez ezúttal délutáni fényben; és persze a felhők járnak itt is, bár már kisebbségben vannak, de még egyszer rácsodálkozunk  a csúcsok, völgyek, felhők világra odafentről, mielőtt elhagyjuk a magas hegyek birodalmát; hogy még egy kellemes este után. másnap leszálljunk a völgybe és visszafelé is abszolváljuk a végtelennek tűnő hazautat ...
  
 
Itt kezdődik a meredek ...


Biztosított szakasz a Schneespitze felé


Schneespitze, a felhők díszleteivel


Schneespitze panoráma

 

Tarka hölgykoszorú :-)  (Hinterer Stubensee)


Alpesi szalamandrával is találkoztunk


Kilátás a Weisswandspitze-ről


A túra, számokban:
  • 5 nap 
  • szállás: menedékház 
  • 1. nap 7 km, 1180 m szint fel
  • 2. nap 8 km, 1020 m szint fel / le 
  • 3. nap 12 km, 1110 m szint fel / 1180 m le 
  • 4. nap 13 km / 1600 m szint fel / le
  • 5. nap 5 km / 930 m szint le 
Abszolút magasság: 1570 - 3510 m
 
Ennyibe került a kaland: 134.200-Ft (utazás, szállás, félpanzió, túraszervezés-vezetés)



A fotókat Hunyadi László készítette

> További képek 


2026. október 27., kedd

Retyezát 2026

   
 
 
       Retyezát - a Déli- Kárpátok egyik különösen szép és sokunk által szeretett tája! Többször jártunk itt, sikerrel és sikertelenül is ( legutóbb kiadós eső mosta el a túrát ...). Idén nyáron viszont "be lett pótolva" minden:ragyogó nyári időben, négy napon át táboroztunk odafenn és jártuk Erdély hegyeit; addig is  amíg a részletes beszámoló meg nem érkezik, addig is meséljenek a szebbnél szebb képek alább! 2026. júl. 31-aug. 3.
 
 

 

 

 

 

 

 
A fotókat Győrfi Károly készítette
 

ElsőLépés - túrák

          

Következő útjainkat melyekhez lehetőség van csatlakozni,itt találod: 

> Túranaptár

 
 
         
 
          Sokféle túrát szervezünk, bel-és külföldön, kisebb és nagy hegyekre; egy-és több napra is egyaránt - de ha valami eddig hiányzott a palettáról, az a kezdő túrák kategóriája.
          Mert ezt is valahol el kell kezdeni; és sokszor az első lépés éppen a legnehezebb. Megtenni az első lépést: elhatározni, jelentkezni, korán kelni, időben ott lenni, idegenek közé elmenni ... Igazából eddig a legnehezebb.
         ... És ugyanakkor az első lépés lehet a legnagyobb öröm is. Először lenni odakint, érezni a napot, a szelet; megtapasztalni hideget és meleget, hallgatni a csendet, legyőzni a fáradtságot. Csapatban lenni, tartozni valahová. Legközelebb pedig már ismerősként érkezel az erdőbe, az útitársak közé. 
 
 
Ezért hát megpróbálkozunk az ElsőLépés túrákkal:

  •  félnapos időtartamban, hétköznap (hétfői és csütörtöki napok első körben, a későbbiekben hétvégi napokon is); ősszel-télen reggeltől kora délutánig, a hosszabb napok idején délután is lehet) 

  •  Budapesten és környékén (Budai-hegyek, Pilis, Visegrádi-hegység)
  •  Kezdőknek is alkalmas paraméterekkel (~ 8-15 km, max. 5-600 m szinttel; ez kb 4-6 órát jelent); kényelmes tempóban; lehet fotózni és rácsodálkozni mindenre :-)
  • - Az egyes kirándulások tervek!, 3 nappal előbb, időjárástól, jelentkezők számától függően lesz biztos az indulás. Az úticél is ekkor lesz végleges (változhat ha pl. időjárás valamilyen látnivalót kínál)
  •  Kis csoportos túrák (3-12 fő)
  • Megközelítés egyénileg, vagy telekocsis utazást szervezünk az autós férőhelyek erejéig. Mindegyik kirándulás körtúra, a kiindulópontra térünk vissza.
  • -A kirándulások ingyenesek (de jelentkezés szükséges) 
  •  Akiknek ajánljuk: kezdőknek, újrakezdőknek, természetben nyitott szemmel járóknak és bárkinek aki hétköznap ráér! (de nem sport- és nem kutyás esemény, megértésedet köszönjük!)
 
 

 
 

 
 
 Ha kezdőként jelentkeznél:
  • - Vegyük fel a kapcsolatot és kérdezz bátran! Ha bármi nem egyértelmű (szint, táv, stb.), beszéljük meg hogy ne érjen kellemetlen meglepetés! Ha van olyan egészségügyi problémád ami a túrán gondot okozhat jelezd a túravezetőnek! (értelemszerűen bizalmasan kezeljük)
  • - Amit hozz magaddal: 
- kényelmes, bejáratott túra/sport/futó/edzőcipő, 
- időjárásnak megfelelő öltözék, + - egy réteggel amit szükség szerint fel / le tudsz venni
- esőkabát 
- víz
- telefon
- élelem  
  
 Aki a túrákat vezeti:  Hunyadi László
 
 
Legközelebbi tervezett időpontok:
  • - 2026. nov. 9. H (nov. 16. H)
  • - 2026. dec. 7. H (dec 14. H) 
  
 

2026. augusztus 10., hétfő

Hochtor - Enns-völgyi Alpok

           

Következő útjainkat melyekhez lehetőség van csatlakozni,itt találod: 

> Túranaptár

 
 
 
 
             Ez a túránk  harmadszor került sorra -  igaz első alkalommal még nem a "Kárpát-Túra" név alatt "futottunk"); voltunk itt ősszel, párás, felhős szeptemberben, amikor zúgtak a vízesések ; ragyogó napos októberben - és most pedig nyár derekán. Mint a legtöbbször, most is változtattunk valamennyit az útvonalon: ezúttal is a z Enns völgyéből indultunk, vállalva a nagyobb szintkülönbséget,  biztosított ösvényt (és némi kitettséget nemkülönben) a látványosabb Wasserfallweg ("vízesés útja") kedvéért -  a száraz nyár azonban itt is megtette hatását, a vízesés csordogáló maradványaiból épphogy inni tudtunk még :-( 
           Elérve a Hesshüttét (ez volt a szállásunk) kis zsákkal tettünk egy kényelmes körtúrát a Hochzinödl (2191 m) csúcsára - két irányból megközelíthető a hegy, minden nehézség nélkül (a bő ötszáz méteres emelkedést leszámítva); eleinte meredekebben nekiszaladva  a törpefenyők között, majd fentebb széles karsztfennsíkon túrázva értük el az aznapi legmagasabb pontot. A sziklafalak közé szorított völgy után, ahol feljöttünk, üdítő a körkilátás; mindenekelőtt szemben velünk a holnapi cél - innen nézve alig hihető hogy oda is fel lehet jutni :-) mindösszesen vagy két órás kirándulás után érkeztünk vissza a hüttéhez, ahol kellemes vacsora és zsúfolt láger várt ránk még aznap este :-)
          Reggel pedig irány a Hochtor! Ez az útvonal a Josefinensteig, néhol biztosított, de nagyobb részt természetes állapotában járható útvonal mely azonba némi négykézlábas mászást igényel (I-es fokozat kb). Jól kijárt ösvény vezet a meredek aljába; néhány szerpentinkanyar után a terep kezd darabosabbá válni: lépcsőzetes párkányokon haladunk, néhány méteres felkapaszkodás, majd közel vízszintes... és így tovább. Feljebb egy teknőt keresztezünk, felette jön a legmeredekebb rész, néhol drót is segíti (mondjuk inkább biztosítja) a haladást. Végül elérjük a hegy délkeleti gerincét, kiváló reggelizőhely egy kis lapos, füves térségen -a kilátás is megelőlegezi a csúcs panorámáját. 
Ami viszont még odébb van, innen látszik már a kereszt, mely bár elérhetetlenül távolinak tűnik, tapasztalatból tudom hogy nincs már sok hátra :-) 
             Reggeli után - egy rövid, kellemetlen lefelé mászás után ismét párkányokon során haladunk, többnyire kényelmesen, innen már keveset használjuk a kezeinket. Végül még egy kis kaptató, már inkább törmeléken, és előttünk a csúcs - csak mi vagyunk, miénk a kilátás, szemben az Ödstein vad, kopár sziklatömegével; alattunk jó másfél kilométeres mélységben az Enns völgye - élvezzük a megérdemelt szépséget, 2368 méter magasságból!
           Az ereszkedés ugyanott történik ahol jöttünk (a túloldalt levezető, hasonló nehézségű  Schneelochsteig útvonalat ezúttal kihagytuk, mivel így a hegy túloldalára érkeznénk le); a háznál még betérünk egy frissítőre (most kezd igazán meleg lenni, eddig megúsztuk tűző napsütés nélkül); majd ismét végigjárva  Wasserfallweg meredek lépcsőit, ezúttal lefelé, további, bő két óra alatt értünk le a kis parkolóba, ahol végére értünk a két napos kalandnak.
 
 
Hochtor

 
A Hochzinödl platóján

 
Itt is virít a havasszépe (avagy rododendron)

 
Josefinensteig - a meredekebb részek egyike

 
Josefinensteig - párkányről párkányra
 
Kis csapat, nagy hegyen :-)


A hegyi rétek egyik apró szépsége (tavaszi tárnics)

 
 
 
A túra, számokban:
  • 2 nap 
  • szállás: menedékház
  • 1. nap 12 km, 1680 m szint fel / 540 m szint le
  • 2. nap 12 km, 730 m szint fel / 1870 m szint le 
Abszolút magasság: 570 - 2368 m
 
Ennyibe került a kaland: 22.500-Ft (utazás, szállás, túraszervezés-vezetés)
 
 
 
 
A fotókat Hunyadi László készítette
 

2026. június 20., szombat

Erdei Esztendő 2026

            Kezdetben volt 2013, a "Kárpát-Túra" első teljes "évadja" , amikor is először szerveztünk ezzel a címmel - innen az ötlet, hogy az év minden hónapjára szervezünk egy-egy belföldi, hétvégi, egynapos túrát - úgy is mint ismeretterjesztő- és a társaságot bővítendő céllal.  Íme az ismétlés; nem ugyanazokon a helyszíneken, és persze (nagyrészt) nem ugyanazokkal az útitársakkal; de ugyanolyan szép helyeken járunk; és bár ugyanolyan kihívás számomra a 12 hétvégi szabadnap "előteremtése", remélem idén is körbejárjuk az esztendőt januártól decemberig :-)

Alább pedig pár kép ízelítőül - ilyen volt nekünk 2026 a hazai erdőkben :

 

Január a Börzsönyben

 

Február a Visegrádi-hegységben

 

Március a Vértesben


Április a Börzsönyben


Május a Bükkben


 
... folytatása következik ! :-) ...


2026. június 15., hétfő

Téli Alpok márciusban: Hochwechsel és Preberspitz

Hochwechsel & Preberspitz 

 

 

             Két nap az Alpokban, március végén - ami ugye ott még nyilvánvalóan tél ... de még mennyire! :-)
 
 

Március 21., szombat - Hochwechsel

 
             Ez a nap az utazásé, inkább előjátékként a Wechsel -t tűztük ki  célul mára. Az idő kissé szürke már az induláskor is; és még inkább az lesz mire a Pfaffensattel nyergébe érkezünk - innen indulunk a hegy ostromára. Aránylag hosszú útvonalat választottunk, összességében vagy 15 kilométert teszünk meg (oda és vissza összesen), bár a szint nem túl számottevő. Már a nyereg 1200 m-es magasságában elérjük a hóhatárt, feljebb pedig nekiered a havazás is; kilátás semmi, viszont igazi karácsonyi hangulat így március közepén ... Fent a "csúcson" (1743 méter, így ködösen legalábbis elég laposnak hat) a bezárt menedékház pince? helységébe lehet behúzódni, itt pihenünk röviden mielőtt megtesszük az ugyanott vezető visszautunkat. Aznap más érdemleges nem is történik, csak a szállás említendő - kemping kis négyágyas bungalókkal -és az évszaknak/időjárásnak megfelelő sötétséggel és elhagyatottsággal - mindenesetre jó alváshoz teljesen megfelelő volt.
 
 
Hochwechsel "csúcs", 1734 m

 
 

Március 22., vasárnap - Preberspitz

 
              Kora reggel még vagy egy órás utazás, és már az Alacsony-Tauern déli völgyeiben járunk: megérkezünk a Preberspitz lábához (parkoló, a Prebersee tótól pár km-re keletre). Pontosabban a parkolótól odébb állunk kicsivel, mert ott lavinaveszélyre figyelmeztet egy tábla! (mondjuk ehhez alighanem kevés most az "alapanyag").
 
 
Még az erdőben ...

 
             Az időjárás azonban kevés jóval kecsegtet: bár mára javulás ígérkezik, ideúton csepegett az eső; a parkolónál (1500 méteren) szállingózik a hó ... majd vidáman havazik alighogy elindultunk ... és mire a Grazer Hütte menedékház (zárva) 1800- as magasságába érünk (Satteleben nyereg),  már vagy öt centi friss hónál tartunk ... Nem nagy reménnyel, de megyünk tovább. Itt érkeztünk el az erdő határára, és egyúttal elértük a hegy hosszan elnyúló déli gerincét, amely nyílegyenesen vezet a csúcsra, jó három kilométer hosszú, szinte töretlen, egyenes úton. 
 
 
 

... már a felhők között (~2500 m) 


 
 
           Elöl taposom a havat - nyom ugyan semmi, de a hó aránylag biztonságosnak tűnik, így hát előre!Egyelőre még látni valamennyit, és mire ez is megszűnik, kerítés bukkan fel mellettünk - nyilván jobb időkben a jószágot hivatott távol tartani a szakadékos keleti oldaltól - most viszont kitűnő (bár enyhén kiábrándító) útjelzőkánt szolgál; elképzelem hogy nyáron tehenek kérődznek ott ahol most az elemekkel küzdünk ... Mert bizony kezd küzdelmessé válni, esik a hó és hátunk mögül fúj a szél, füstölög körülöttünk a táj; már amennyi látszik belőle. 
 
 
 
A szél sem látszik ...

 
 
          2400 méter körül tartunk egy nagyobb pihenőt (értsd: több mint 3 perc, addig még nem fagyunk meg); - és itt törik meg a lendület ... sajnos nem mindenki kívánja folytatni. Belőlem (úgy is mint túravezetőből) pedig csak egy van, tehát nehéz a  döntés ... A többség azonban gyakorlott és menne tovább -tehát úgy döntök, hadd menjenek-nélkülem.  A túravezető felelőssége elsősorban a gyengébbekkel szemben áll, és amúgy sem tudok senkit megakadályozni a továbbmenésben, így ezt látom a kisebb rossznak . Persze vegyes érzésekkel, mert most kezdett olyan igazi "Kárpát-túrás" kaland jellege lenni a dolognak; és egy pillanatra felfelé is kilátást engedtek a felhők ... meg persze jó néhány óra aggodalom, hogy odafenn minden rendben van-e, és a helyes döntéseket hozták-e ... de mindegy, irány most már lefelé.
           Szembe kapjuk a szelet és a havat lefelé, a hátszeles felmenet wellness volt ehhez képest ... kezd derengeni miért is vagyunk egyedül a hegyen ezen a szép tavaszi vasárnapon ... Sietünk, míg a Grazer Hütte környékén alábbhagy a szél, sőt a nap is kisüt - tavasz lesz egy pillanat alatt , olvadozik a hó, hatalmas koloncokban tapad a hágóvasba. Innen már nem sürgős, hiszen a parkolóban csak az autó vár, semmi komfortra avagy fűtött helyre nincs kilátás míg társaink meg nem érkeznek. Időközben elered ismét a hó, nagy pelyhekben, kissé megbékélve élvezem eddigre a búcsúzó telet, amíg lesétálunk a parkolóba. Itt aztán várakozás következik; elsétálok a befagyott Prebersee tóig időtöltés gyanánt; és kiszámolom mikorra kell visszaérniük a csúcshódítóknak ... és mire eljön az ideje úgy is történik, "percre pontosan" bukkannak elő az erdőből :-)
 
 
 
Preberspitz 2741 m

 
 
             És mindeközben mi történt odafenn? Jó tempóban haladt a csapat a csúcs alatti nyeregig, innen némileg meredekebben és tájékozódási nehézségek mellett (itt már véget ér  a több kilométernyi kerítés...) de felértek a 2741 méteren álló kereszthez. Kilátás nem volt, de nagy az öröm - részemről pedig, vegyes érzésekkel, mert ami szép volt az szép volt; a csúcs az igen, az hiányzik... és hogy jól döntöttem-e, hát úgy tűnik igen - de ebben sem vagyok biztos ...
 
 
A túra, számokban:
  • 2 nap 
  • szállás: kemping/bungalow
  • 1. nap 16 km, 520 m szint fel / le
  • 2. nap 12 km, 1220 m szint fel / le 
Abszolút magasság: 1288 - 2741 m
 
Ennyibe került a kaland: 25.000-Ft (utazás, szállás, túravezetés)
 
 
 
A fotókat Farkas Melinda, Szilágyi Lenke és Hunyadi László készítették
 
 

2026. március 23., hétfő

Volt egyszer egy tél!

         Igen, volt végre! Volt hó, volt hideg - ha nem is az az igazi nagy zimankó, de legalábbis egy jó átlagnak megfelelő tél, behavazott erdőkkel, csikorgó faggyal, jeges vizekkel - természetes, hogy ahol tudtunk ott voltunk mi is odakint - kis összefoglaló az elmúlt évszakról; azon belül is különösképpen  téli egynapos útjainkról!
          ... Már novemberben biztatóan kezdődött: ekkor a Börzsönyben jártunk, az első havas napok egyikén.
           December elején a Mátrában már (még) hó nélkül ünnepeltük a Hegyek Napját; és szintén ködös-sáros volt még az éjszakai, napfordulós túra is a Visegrádi-hegyekben. Az évzáró ausztriai túrán még ragyogott a nap, és kevés volt a hó december utolsó napjaiban - de úton volt már ekkor Észak lehellete, ami Szilveszter estéjén hozzánk is megérkezett.
              Januárban - hétköznapi túrákon - ismét jártunk a Börzsönyben; majd Nagy-Fátrában is. Az "Erdei Esztendő"-sorozat februári útján (Visegrádi-hegység) már a víz volt inkább az ellenfél; majd - időjárás miatt átszervezve - a Madaras-hegységben túráztunk, ezúttal kevéssé kellemes körülmények között. 
              A tél (naptár szerinti) utolsó túrája már egy tihanyi tavaszváró kirándulás volt; majd - bár mindez már március havában - még ide sorolom a "szokásos"  Alacsony-Tátra körünket (Gyömbér-Chopok egynapos, márc. 2-án), illetve az e sorok írásakor még előttünk álló osztrák túrát az Alacsony-Tauernbe, mely -már minden valószínűséggel - a téli(es) kalandok utolsó helyszíne lesz :-)
 
 
Börzsöny, 2025. november


Mátra, 2025. december


Börzsöny, 2026. január


Börzsöny, 2026. január


Nagy.Fátra, 2026. január


Visegrádi-hegység, 2026. február


Madaras-hegység, 2026. február


Alacsony-Tátra, 2026. március

A fotókat Hunyadi László készítette