Ősz, október, a hosszú hétvége közeledik ...csak nem mindenkinek :-( Nekem az előző marad csak, ami rövid ráadásul... de csoda hogy van egyáltalán. Menni kell, nyilván, de hová is?
Első az időjárás. Odafent már sokfelé behavazott,ez az első korlát. Meg rövidülnek a napok. És nem utolsósorban az útitársaknak így év vége felé kevesebb a szabadsága ... Ebből hozzunk ki hát valami jót.
Két nap lesz tehát. Ami két napba belefér, ami nem támaszt teljesíthetetlen feladatot utazás, táv, szint, idő és technika nehézségek terén sem.
Ez pedig lett a Totes Gebirge, Ausztriában.
Amely, nevével ellentétben ("Halott Hegység") egyáltalán nem élettelen. Igaz, mi ezúttal ennek a vidéknem csak a peremén jártunk, a nyugatabbra emelkedő, kopár, 2000 méter feletti karsztfennsík inkább rászolgál az elnevezésre. Nekünk most a Hochmölbing csoportja volt a cél - az északi-Mészkő-Alpokban; valahol félúton a Schneeberg és a Dachstein között - a fent vázolt korlátok mentén éppen alkalmas túracél két napunkra! Nem utolsósorban pedig szép és a tömeges turizmus által kevéssé sújtott, jellegzetes kis tája az osztrák Alpoknak.
Október 18. szombat
Dél körül jár, mikor (még autóval) nekilendülünk a keskeny és meredek hegyi útnak Wörschach falu szélén (az eddigieket nem részletezném, jó öt óra telt el Budapestről, így is, a mi fogalmaink szerint kényelmes, fél hetes indulással). Hat kilométer fel, a végén már aszfalt nélkül, de aránylag könnyen feljutunk a Schönmoos parkolóba. Innen indul a kaland, 2160 méterről indulunk a menedékház felé.
Az ősz egyelőre szomorú arcát mutatja, borongás, felhőbe borult hegyek és lóg a záporeső lába, ahogy mondani szokták. De bízunk benne hogy megússzuk a kb. három órás felmenetet ázás nélkül. Így is lett; a zápor elkapott ugyan, de már hódara formájában, mely viszont vidáman lepattogott a kabátunkról :-)
 |
| Hochtausing |
Változatos, lombos-fenyves erdei tájon vezet az út; tőlünk nyugat felé elhagyjuk a Hochtausing csúcsot (1853 m, túloldalán bukkan csak elő a többszáz méteres északi fal; gerincén pedig biztosított út vezet, de ezúttal nem ezt terveztük). A következő hegyet (Raiding; 1912m) pedig balról kerüljük (ezzel még ma lesz dolgunk); panorámás ösvényen, majd festői, őszi sárgában pompázó vörösfenyő-erdőkön át, nagy 'S' betűt leírva a következő lapos térségen mát előttünk is van a Hochmölbighütte, aznapi szállásunk.
 |
| Vörösfenyők a Hochmölbinghütte környékén |
Gyorsan bejelentkezünk lepakolunk, és amíg tart a nap, felkapaszkodunk az említett Raiding csúcsára. Míg idáig érünk, javul az idő, magasabbra emelkednek a felhők,; a ködök között teret engedve itt-ott az ég kékjének és a messzire kalandozó kíváncsi pillantásoknak ... holnapra jók hát az előjelek!
Kicsit élvezzük a hegytetőt, megfigyeljük a holnapi célt (a másnap elsőként sorra következő Kleinmölbing piramisa is kibukkant a ködök közül); azután még bőven világosban lebaktatunk a házhoz (másfél óránál nem több a kis kör, pihenővel együtt sem).
 |
| A Raiding panorámája |
Amint a nap lemegy, azért gyorsan hideg lesz -az este már a hangulatos kis házben telik. A menedékház éppen száz éves múlt; fából kívül-belül; alig harminc-egynéhány férőhellyel - amilyenek az effále házak voltak mindenütt, a tömeges méreteket öltő turizmus előtt. Itt még érezni valamit a múltból, ami nem is olyan régen volt ... Vacsora után pedig vár a jól megérdemelt pihenés a láger emeletes ágyain ...
Október 19., vasárnap
 |
| Hajnal ... (Kirchfelder Seelein) |
A reggel hideg és sötét, pedig lassan hét órára jár, mikor hozott a anyagból való gyors reggeli után kilépünk a szabadba.Deres a fű, csípős a levegő, de az ég csillagos, és a hajnal jelei is mutatkoznak már. Lámpa nélkül indulunk; ahogy lassan feljebb érünk a ház feletti fennsíkra, egyre világosodik és színesedik a keleti égbolt. Itt és most ez a tél és az éjszaka birodalma még. Elhaladunk néhány kisebb befagyott tavacska mellett (a legnagyobb is elég kicsi); a jég még acélosan csillog egy ideig ... Azután lángra lobban a legmagasabban álló sárga vörösfenyők csúcsa, és néhány perc alatt reggeli fény önti el a tájat, meleg színekkel söpörve el a fagyos hajnalt.
 |
| ... és reggel |
Míg megcsodáljuk ezt a színjátékot (lám, aki korán kel ... bizony érdemes ilyenkor odakint lenni!), egyre feljebb érünk. Füves terepen, néhol már hófoltok között emelkedünk kétezer méter felé, a Kleinmölbing szabályos piramisának éle mentén. Hamarosan meg is érkezünk az első csúcsunkhoz - kilátás, pihenő, tízórai ... Körülöttünk az Alpok csúcsai - jó pár ismerős közöttük! A "szomszédban" nyugat felé a Grosser Priel; délnyugatnak a Grimming, távolabb a Dachstein és gleccserei; sőt egész messze ott fehérlik a Glockner is! Nen egy nagy hegy, de mindennapi panoráma és csúcsélmény; nem utolsósorban mert ragyogó időben, vasárnap délelőtt magunk lehetünk idefenn!
 |
| Kleinmölbing |
A túra azonban folytatódik, a három csúcs közül ez még csak a "Kis"-Mölbing volt! Következik a középső (Mittermölbing); néhol a látványos, keskeny de könnyen járható gerincen, lepillantással a keleti oldal szakadékaiba; néhol a nyugati oldat törmeléklejtőjn át. Alig fél óra az út innen a második csúcs, ez az a pont ahol (ellenkező irányból nézve) a gerinc kettéágazik- innen másik úton térünk majd vissza. De előbb még felkapaszkodunk a Mölbingek legnagyobbikára is! Igaz alig kell emelkedni, közel vízszintes a gerinc, zsákjainkat hátrahagyva nem több negyed óránál a Hochmölbing 2336 méteres csúcsa! Pihenő, csoportkép itt is; pillantás Észak felé, ahol a Kreuzspitze vonulatán át még nagyobb kört lehetne tenni, ha nem október közepe lenne rövid nappalokkal, és nem kellene még ma hazatérni ...
 |
| Könnyű de látványos gerinctúra ... |
 |
| ... a Hochmölbing csúcsáig |
De persze így is nagyszerű minden, és elégedettek vagyunk, ezt terveztük és el is értük! Elindulunk vissza a középső csúcsra, ahol a zsákok várnak minket. Felpakolunk, és indulás lefelé, új útvonalon. Meredeken ereszkedünk, érezhetően kevésbé kijárt ösvényen. Egy függőleges letörést megkerülve, különös, szurdokszerű szakadék húzódik fel bal felől,- a neve Teufelsmühle ("Ördögmalom"); alighanem az időnként leguruló köveket darálja be... de a "garat" közvetlenül az út mellett kezdődik, rossz látás mellett meglepetést okozhat ...
 |
| Teufelsmühle |
Elkerülve a váratlan meredélyeket, szélesebb gyepes lapályra érkezünk. Innen két lehetőség kínálkozik: le a két gerinc közötti katlanba, meredek, de kijárt, de nem jelzett úton; vagy balra, Kelet felé,a jelzett ösvényen. Utóbbit választjuk, hasonló hosszú ez is. Viszont kicsivel lejjebb szintén meredekké válik, füves-sziklás lejtőn szerpentinezünk, itt-ott kezünkkel is le kell támaszkodni - valójában ez az útvonal kulcshelye :-) De néhány száz métert veszítve véget ér a "nehéz" rész, idilli rétre, alpesi tanyához érkezünk meg (Brunnalm). Innen kezdve erdőben járunk; eleinte sziklákkal tarkított fennsíkon, ritkás fenyvesben (a kövek színe, formája, meg a kicsit a fák is, a Dinári-hegyeket idézik nekem...) ; majd a Hochtor nyerge után ismét erős lejtéssel érkezünk a Langpoltenalm-hoz. Itt záruk a kör, még egy óra innen az autókig, de már délutáni fényekkel, őszi napsütésben és két szép nap emlékeivel gazdagabban ballagunk le a már ismert úton a parkolóig.
A túra, számokban:
- 2 nap
- szállás: menedékház
- 1. nap 10 km, 900 m szint fel / 330 m le
- 2. nap 15 km, 860 m szint fel /1430 m le
Ennyibe került a kaland: 26.500-Ft (utazás, szállás, túravezetés)
Korábbi útjaink ezen a környéken:
A fotókat Hunyadi László készítette
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése