A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pilis-tető. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pilis-tető. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. március 31., vasárnap

Pilis - a nyugati végeken

            Pilis tavasszal, Pilis sokadszor - ezúttal a tőlünk megszokotthoz képest kicsit másképpen. A legmagasabb pont meghódítása nélkül, nagyjából a 400 métereset szintvonalat át sem lépve. A táv nem volt 20 km sem, a szintemelkedés is a szerény ötszáz méter közelében maradt.
 Könnyű túra? Vagy "csak" kirándulás?
Mindegy. De van ilyen is. És ez is jó, hiszen van hogy több fér a kevesebbe! Van idő beszélgetni, lehajolni egy-egy virághoz (volt belőlük bőven!); fotózni, és kitérőt tenni minden látnivalóhoz. A nagyon sokadik Pilis-tető- Dobogókő ...stb után üdítően új tájat láttunk a hegység Esztergom felőli részén a Kétágú-hegy-Fehér-szirt szikláitól a Strázsa-és Sátorkőpusztai-barlangokon át a pilis utolsó bástyája, a Kis Strázsa-hegy kilátóhelyéig vonuló útvonalon.
És nem utolsósorban  megismertünk sok kedves új útitársat, akik talán később is velünk tartanak. Talán ennél nagyobb túrákra is, mert erről azért ugye nem tettünk le ...! :o)

Leánykökörcsin - a kora tavasz egyik ékessége

Tündér-kapu

Igen ilyen is volt! Pihenő a Kis-Strázsa-hegyen

A túra végén, a Fehér-szirt lábánál



A fotókat Hunyadi László készítette.

> További képek


2017. december 18., hétfő

Évzáró túra éjjel-nappal

             Már-már hagyományos hogy decemberben a Pilis- Visegrádi hegyek környékén éjszakai túrával zárjuk a szezont. Volt hogy átgyalogoltunk a teljes éjszakát, volt hogy bivakoltunk; ezúttal  - az utóbbi évekhez hasonlóan - a Somhegyi kulcsosház volt a támaszpontunk. A megközelítés péntek este indult a Rám-szakadékon át, Dobogókő érintésével; majd  egy kellemes, virslis-forraltboros  késő esti vacsora (és az előzményeknek megfelelően rövid alvás) után az időközben behavazott Pilis-tetőn át érkeztünk Dobogókőre, ahol éjjel-nappali évzárónk véget ért - találkozunk jövőre is!





Fotó: Győrfi Károly, Gaál Miklós

2016. december 12., hétfő

Decemberi túrák éjjel és nappal

          Eljött a december, ezzel már-már hagyományos éjszakai túránk ideje is. Ezúttal -másodszor- a pilisszentkereszti Somhegyi-kulcsosház volt a vidám évzáró vacsora színhelye és szállásunk az éj második részére. Előtte a téli éjszakában felkapaszkodtunk a Rám-szakadékon, és a behavazott Dobogókőn át értük el a kitűnően felszerelt házat. Másnap (kivételesen szakítva a hajnali indulás szép hagyományával) a ragyogó időre tekintettel változtatva az eredeti útiterven nem le, hanem felfelé indultunk: úttalan úton a Pilis-tetőre, le a Kétbükkfa-nyereghez, majd az immár napfényben és babgulyás csábító illatában fürdő Dobogókőn zártuk a kellemes két napot.

Dobogókő éjjel...

   
...Pilis-tető nappal


 > További képek

            December 12-én, a Hegyek (más)Napján pedig a Börzsönybe látogattunk. Mostoha időjárás közepette, szélben, ködben, néha esőben másztunk fel a a Kámor csúcsára, majd Királyháza érintésével  a Nagy-Mána gerincére (megcsodálva az 50 m-es látótávolság  engedte szerény panorámát,) végül a Csóványos legtetején kaptunk havas-zúzmarás ízelítőt  a télből. Leereszkedve az előbukkanó nap utolsó sugarainál már a jövő évi utakat tervezve búcsúztunk a Börzsönytől...

Csóványosi csoportkép

 > További képek

 A fotókat Győrfi Károly és Hunyadi László készítette.




2015. február 9., hétfő

Pilisi évnyitó

  


            Végre, tavaszias decemberi éjszakai túrán után igazi téli időben kezdhettük az idei túraszezont! Csillaghegyről indulva, a Pilis- tetőig jártuk a Pilis gerincét; természetesen  kitérőkel a legszebb kilátóhelyekhez: a Kémény-sziklához, a Fekete-kőhöz; közben persze bográcsozással és egy vidám estével a Som-hegyi kulcsosházban... Alább néhány kép a túráról!

Útban a Nagy-Kevélyre

A Kevélyen; előttünk távolban a Pilis-tető

Nagy-Kevély csúcsfotó :o)

> További képek
A fotókat Hunyadi László és Győrfi Károly készítették.

2015. január 9., péntek

Évzáró és évnyitó

 Lőn este Dobogókőn...


..és lőn reggel a Pilis-tetőn!

         ... Közben eltelt egy hosszú téli éjszaka, ugyan nem  ropogó hóval és holdfénnyel, hanem sárral, zúgó széllel, tavaszias enyheséggel, villámok fényével a jégtől meggyötört erdőben... Mindez természetesen nem akadályozta meg a csapat "kemény magját" abbéli szándékában, hogy kitűnő hangulatban, odakinn töltsék az éjszakát... Mindazonáltal  már most kívánok magunknak végre egy igazi,télies éjszakai túrát az év végére!
            Nem kell azonban addig várni, közeleg az évnyitó túra is! Szintén "szűkebb hazánkban", a Pilisben, és hasonlóképp kétnapos kivitelben, de kicsit nagyobb komfort mellett: Csillaghegyről indulva, a Nagy-Kevélyen és a Hosszú- hegyen át érjük el a Som-hegyi kulcsosházat, ahol az éjszakát töltjük. Vasárnap a Pilis-tetőre túrázunk, majd Pilisszentkereszten ér véget a program; találod meg. Lehet csak szombatra vagy  vasárnapra is csatlakozni, de ha az éjszakát velünk töltenéd a kulcsosházban, a szállásfoglalás okán mielőbb jelezd részvételi szándékodat! A régi útitársak mellett természetesen ismeretlenül is szívesen látunk! Az évnyitó túra részleteit a Túranaptárban találod meg.

> További képek az éjszakai túráról

Bejegyezte: Hunyadi László
A fotókat Győrfi Károly készítette.

2013. december 16., hétfő

A felhők felett kék az ég!


            Ezt mindannyian tudjuk, bár ilyenkor, a napokig vagy akár hetekig tartó borús, párás, szmogos szürkeségben elég nehéz elképzelni.  Pedig nincs is olyan elérhetetlenül messze az áhított napfény! Az ólomszürke felhőtakaró meglehetősen alacsonyan van, és csupán néhány száz méter vastag; a magasabb hegyek kiemelkednek belőle. Érdemes tehát ilyenkor nekivágni a Mátra, Börzsöny, a Bükk vagy a zempléni hegyek csúcsainak, mert kis szerencsével hazai középhegységeink magasabb tetői is napfényes szigetként emelkednek a felhőtenger fölé - addig is, lássuk röviden a jelenség magyarázatát!


Felhőtenger öble a Bükk északi lábánál...
         A téli félévben, amikor az
éjszakák hosszabbak a nappaloknál, és az alacsonyan járó Nap alig melegíti a földfelszínt, a nyugalomban lévő levegő alsó rétege fokozatosan lehűl. Előáll a hőmérsékleti inverzió jelensége: az a helyzet, hogy - a szokásostól eltérően - a magasban melegebb van, mint a talaj közelében; különösen ha ráadásul odafenn enyhe levegő érkezik. A meleg levegő páratartalma a hideg réteggel érintkezve kicsapódik  - hasonlóan ahhoz, mint amikor a hideg ablaküvegre lehelünk. Az eredmény 
az alacsonyan lévő  köd/felhőréteg (aszerint hogy éppen benne vagy alatta vagyunk), amely gyakran az egész Kárpát-medencét beborítja. Alatta a sűrű, nehéz hideg levegő mint valami tó tölti ki az alacsonyan fekvő területeket, lent egyhangú borult idővel; a felhőrétegben zúzmarás köddel. Ugyanakkor a ködzóna fölé érve (jellemzően 800...1200 méter felett) enyhe idő és ragyogó napsütés fogad - alattunk a felhők tengerével. Mivel ilyenkor a földfelszín hideg, hiányoznak a felfelé szálló légmozgások, amelyek eredményeként az alsó, hideg rétegben felgyűlik a pára, por és sok szennyező anyag (mindez együtt a szmog), míg fent rendkívül száraz és tiszta a levegő. A magas hegyekben a 100 km feletti látótávolság sokkal gyakoribb ősszel és télen, mint a nyári hónapokban; és télen  a napsütéses órák száma is több mint a sík vidéken (ez Budapest-Kékestető viszonylatban is kimutatható). Az inverziós helyzet nem ritkaság, leggyakrabban november-decemberben fordul elő, akár hetekig fennállhat, amíg egy erősebb front át nem keveri a levegőt, helyreállítva a "szokásos rendet".

...a túlparton, 120 km-re a Tátra (a bükki Látó-kövekről, 2011. 01. 09.)

Budapest a felhők alatt, mindeközben a Pilis-tetőn... (2015. 12. 07.)

Szöveg és kép: Hunyadi László

2013. december 8., vasárnap

Régi idők nagy havai




 
            Talán nem vagyok  egyedül azzal, hogy várom a telet. No nem annyira a hideg miatt, de a sűrűn hulló pelyhek, az erdőt, mezőt, várost betakaró, ünnepváró mesebeli fehérség valahogy a gyermekkort idézi, amikor nagyobb volt a hó, és keményebb a tél... Manapság, amikor a fehér karácsony lassan ritkaságszámba megy, és az enyhe őszies időben szánon érkező Mikulás gyermekeink számára már-már magyarázatot igényel, nosztalgiával gondolunk  régi nagy telekre - íme álljon hát itt néhány érdekesség hazánk hóviszonyairól!


 Nosztalgia ide vagy oda, bármilyen telek is voltak korábban, Magyarország (legalábbis mai határain belül) a leghidegebb időkben sem volt az örök hó hazája. A jégkorszak idején a Kárpátok magasabb részein voltak hozzánk legközelebb jégárak; középhegységeink a mai, 2000 m magasság körüli tájakhoz hasonló képet mutattak; a kőtengerekkel, hegyi tundrával borított lejtőkön legfeljebb foltokban maradt meg nyáron a hó.
            Rendszeres időjárási adatok csupán az 1880-as évek végétől állnak rendelkezésre, ez előttről csak közvetett utalásokból és szórvány feljegyzésekből tudunk az érdekesebb időjárási jelenségekről, illetve az éghajlat változásairól. Pedig érdekes lenne ismerni például a XVII. századi "kis jégkorszak" vagy az 1860-as évek hideg periódusának eseményeit - ekkor meglehet, hogy hegyvidékeinken néha a nyári hónapokban is előfordult hóesés.

            Mikor eshet nálunk hó? 
Hó alatt a pihenőhely asztalai (Csóványos, 2013. február )
Úgy tűnik, a nyári hónapok kivételével előfordulhat. Sőt talán még akkor is?! Feljegyzések szólnak hóesésről 1918 június 18-án, valamint augusztus 13-án (Zirc, 1913)! Ha ezeket kétkedéssel fogadnánk, akkor a legkorábbi hóesés dátuma október 6. (Tolmács, 1936). Legújabb kori adatok szerint legkorábban október 5-én esett hó (Kékestető, 2016.); mésnapra néhány cm-es hótakaró is kialakult. A legkésőbbi havazás adatai: május 25. (Pécs, 1913), május 27. (szintén a Kékesről), illetve május 30. (Kőszegi-hg., 2009).

            És mikor lehet hótakaróra számítani?
Hótakaró a magasabb hegyeinkben (Mátra, Bükk) október közepétől  május elejéig is lehet. Az alföldi területeken van év amikor egyáltalán nem alakul ki a hótakaró, legnagyobb eséllyel január közepén- második felében van hóborítás. Itt általában nem tart ki hosszabb ideig folyamatosan, a melegebb periódusok alatt elolvad. A hó felhalmozódása csak magasabb hegyeinkben (700-1000 m) jellemző, itt a hótakaró legnagyobb valószínűséggel (és vastagságban) februárban található. A hótakarós napok száma az Alföldön évente átlagosan 20-25 körül van, a hegyekben jóval több lehet (maximum: Kékestetőn 154 napon volt hó 1943-44 telén).
 
         Mekkora hó lehet nálunk?
Miniatűr lavinák a Visegrádi-hegységben (2010. február)
A hó vastagsága a sík vidéken ritkán haladja meg az 50 cm-t; a hegyvidéken azonban, ahol felhalmozódik a hó, elérheti a másfél métert is! Az eddigi rekordot (151 cm) a Kőszegi-hegységben mérték 1947. február 19-én. A  vastag hóréteg akár kis lavinákat is produkálhat, mint például legutóbb a Pilis-tetőn 2013 tavaszán. 

             Lesznek-e még nagy havas teleink a jövőben?
A globális melegedési tendencia hosszú távon nem erre mutat. (Az utóbbi évekből származó rekordok nem annyira a trend fordulásával mintsem a megfigyelőhálózat bővülésével, és nem utolsósorban a webkamerák terjedésével magyarázhatók). Mindazonáltal Földünk klímája rendkívül bonyolult rendszer, amelyet nem ismerünk még kellőképpen - tehát bármi lehetséges.

Hópárkányok a Magas-Börzsönyben (2013. február)
 Addig is, vígasztalásképpen a hó szerelmeseinek, emlékezzünk az utóbbi évek legnagyobb havaira:
- Bár a közeli Budapesten nem sok látszott belőle, 2005 februárjában és 2006 márciusában a Visegrádi-hegységben (Dobogókő) illetve a Magas-Börzsönyben volt méteres hótakaró
-  végül, de nem utolsósorban: az idei emlékezetes márciusi zimankó hozta meg a 2012-13-as tél legnagyobb hóvastagságát  március 30-án  a Kékesen 106 cm -rel!




Az adatok forrásai: OMSZ, idokep.hu, metnet.hu, metcenter.hu, agromet.hu
Szöveg és kép: Hunyadi László

          

2013. március 25., hétfő

Erdei Esztendő - Április

       "Felsüt a nap, a vadcseresznyefák koronája kitárja millió kelyhét az áldó nap felé, és a méhek lakodalmas népe zengeni kezd a szerelem, az élet, a tavasz orgonáján."

                                                                                                    ( Fekete István )


       Április az igazi tavasz kezdete az erdőn. Bár az időjárás még szeszélyes, az ösvények lassan felszáradnak; a fák rügyei megpattannak és világra hozzák az első, még puha és gyűrött kis leveleket. Az öreg bükkösök máskor csupasz talajára tarka szőnyeget terítenek a keltikék lila és fehér virágai, és a sziklás, napsütötte déli hegyoldalakon virít már a tavaszi hérics, a leánykökörcsin és az apró nőszirom. A hónap vége felé virágba borulnak a vadcseresznyefák is, és az erdőszéleket körbekeríti a kökény számtalan kis fehér csillagával.
 Erdei vándormadaraink többsége is hazatér a hónap során, így ilyenkorra madárdaltól hangos az erdő. Az erdei pinty trillái, a cinegék "nyitnikék" kiáltása vagy a citromsármány mindenütt hallható éneke hozza el a tavasz hangulatát  a hazai erdőkbe.
Bár e sorok írásakor éppen sűrűn hull a hó, remélhetőleg már többé-kevésbé a fent vizionált látványban és hangulatban lesz részünk a Pilisben április 6-án! Felkapaszkodunk a Pilis-tető délkeleti oldalán, napfürdőzünk a Kémény-szikla délre néző sziklabástyáján és végigsétálunk a Kétágú-hegy sziklái alatt, majd  Dobogókő környékének még alighanem télies bükkerdein keresztül jutunk vissza kiindulópontunkra.
 A túra részleteit a Túranaptárban találod meg.

2012. december 10., hétfő

Pilis december 9. - képek

2012. december 9.


Kilátópont a Pilis-tető alatt


Pilis-tető


Kémény-szikla


A fotókat Hunyadi László készítette.

2012. december 3., hétfő

Pilisi télköszöntő

 Bár a városban még nem sok látszik belőle, de a hegyekben leesett az első hó és várhatóan hétvégére a Budapest környékén is megveti lábát a tél! Csatlakozz télköszöntő túránkhoz a Pilisben december 9-én!










Pilisszentkeresztről indulva felkapaszkodunk a Pilis-tető fennsíkjára, majd  érintjük a Kéményszikla, a Fekete-kő kilátóhelyeit és nem maradhat ki Dobogókő sem, majd a kör szintén P.szt.kereszten zárul be. A távolság 18 km, melyet 600 m leküzdendő szint és remélhetőleg minél negyobb hó fog nehezíteni :o) Indulás Bp-ről 7:00-kor, visszaérkezés  kora este. Várunk szeretettel!