Baranec és Öreg-Kócs

 2022. február 12-13.

        

                      Egy újabb téli túra  a Felvidéken - az Öreg-Kócs ismét, néhány héten belül másodszor; "ráadásként" pedig másnap Liptói-Tátra; abból is a Baranec 2184 métere csúcsa! Igaz a nagy kör elmaradt (igazat megvallva kissé túltervezett lett volna így) - de a déli gerincen át csúcs miénk lett, a hét elején még fenyegető lavinaveszély alábbhagyott, az idő ragyogó volt ezúttal is! Mindehhez még a (szokásosan) kitűnő csapat, aminél többet már nem kívánhatunk! Alább pár kép a hétvégéről, ízelítőnek! 

A Kócs alatt

Az Öreg-Kócs tetején

Előző napi hegyünk a Liptói-Tátra felől nézve

 

Reggel Liptóban

Úton a Baranecre

A gerinc felső részén

Baranec 2184 m

Kilátás Kelet felé

Visszaúton

A fotókat Győrfi Károly és Hunyadi László készítette

> További képek

 

Máskor is jártunk itt, ez is érdekelhet:

> Túra a téli Liptóban 

> Téli Felvidék - Kócs és Beszkidek

>Téli Liptói-Tátra 

 

Téli Felvidék - Kócs és Beszkidek

 2022. január 15., szombat

                  

               Valahol, a Felvidék közepe táján van egy hegy melyet az arra gyakran járók közül alighanem sokan ismerünk látásból: ez az Öreg-Kócs (Vel'ky Choc). Fátra? Liptó-Árvai mészkőhegység? Vagy egyszerűen Kócs-hegyek? - őszintén szólva nem tudom hová is tartozik; mindenesetre ha kissé féloldalas piramisa ha nem is nyúlik az égbe, de különleges helyzete miatt szinte mindenhonnan látható - ami azt is jelenti hogy onnan is szinte mindent át aki felkapaszkodik az 1611 méteres csúcsra. 

                 Ez az oka hát hogy ma itt kezdjük a napot. Meg nem utolsósorban hogy hegyünk útba is esik, ezúttal kitérő nélkül. Oláhdubova községből indulunk, a falu legmélyebb pontján kijelölt parkolóhelyről, így ezer méter körüli szint vár ránk a négy és fél kilométeres felmenetben. Mint ebből kitűnik nincs sok teketóriázás, egyenesen neki a hegynek! Az alsó szakaszokon nem hagy cserben az itt szokásos jégpálya (elő a hómacskákkal!); majd feljebb már jobban járható havon érjük el az 1300 méter körüli Stredná Pol'ana rétet. Kapaszkodó tovább, egy árnyalattal enyhébb szögben, míg elérjük a törpefenyves-sziklás ormot. A kilátás fantasztikus: alattunk Liptó és Árva falvai; köröttünk a Fátra és a Tátra csúcsai.Az idő nagyszerű, bár itt már megtalál a jeges északnyugati szél - rövid tehát a csúcsöröm és gyors menetben tesszük meg felmeneti utunkat visszafelé is.

                  A napnak azonban ez csak a kezdete volt: most irány Lengyelország! Egy és negyed óra utazás után parkolunk le a Felsőzubrica feletti Krowiarki-nyeregben. Ez már az Árvai-Beszkidek vidéke; a történelmi Magyarország északi határán állunk éppen.  Innen indul a szűk két órás séta - immár alkonyodó erdőben szállásunk, a Markowe Sczawiny ház felé. Nehézség nincs (épített sétaút); bükkök, havas fenyők, befagyott erdei tó és holdfény - romantika és misztikum, amiből fénykép alig adna vissza bármit is... Végül megérkezünk szállásunkra, az álmodozó hangulatot vidám vacsora követi - minden készen áll hát a holnapi, második csúcsra!

2022. január 16., vasárnap

 

             Túl a Tátrán, Fátrán, a Kárpátok ívének legészakibb hajlatában még egyszer az erdőhatár fölé emelkednek a hegyek: ez a szelíd formájú Árvai-Beszkidek vidéke. Legmagasabb pontja a Babia Góra (Babia hora, Frauenberg); 1725 méteres csúcsa dél felől jókora dombnak látszik, míg északról jóval meredekebben emelkedik a sziléziai középhegységek fölé. Ide készülünk ma, keletről nyugat felé keresztezve a hegytömböt.

              Reggelink után a tegnapi utat folytatjuk még vagy egy órán át, a hegy északi oldalán oldalazva, míg elérjük az itt lealacsonyodó hegyhátat. Itt a fordulópont; innen igazából "visszafelé" megyünk - de jó tíz kilométeren át végig követve a Kárpátok főgerincét. 

            Első "kihívás" az 1514 méteres Mala Babia Góra (a kisebbik csúcs). Négyszáz méter szint és némi meredekebb kaptató árán, de a tegnapihoz hasonló téli mesevilágban érjük el a törpefenyőövből épphogy kiemelkedő tetőt. Csúcsfotó, (hátha még nagyobb lesz fentebb a szél!); aztán tovább az igazi hegyre! Közel száz méter szintvesztés a Brona-nyeregig, majd még háromszáz fel - immár nyílt terepen, kibontakozó panorámával és éledező széllel. Fentebb egyre lankásabb a hegy, közel fennsíkszerű, amelyből alig emelkedik ki a legmagasabb pontot hordozó púp.

             Odafenn népes közönséggel osztozunk a sikerben és a szélben; próbálunk az antropogén tereptárgyak szélárnyékába húzódni-van itt kereszt, útjelző, János Pál pápa emléktáblája; sőt gondos kezek kőfalat is emeltek a platóra, de sajnos a szélirány ezúttal nem merőleges ... Végül elkészül itt is a  csoportkép, elkel a szendvics is, de utána sietve hónunk alá fogjuk a nyugati áramlatot és irány túloldalt lefelé! Végig a fennsíkon, (jobbunkon ott látszik az összes Tátra!); majd alámerülünk a lefelé egyre magasodó  törpefenyők közé. Végül visszatér az igazi erdő is, közben még két kilátópontról megtekinthetjük hegyünk vadabb, északi lejtőit, mielőtt leérkezünk az országúthoz - ahonnan már négy keréken és csak hazafelé visz az út ...

Kibontakozik a táj a Kócs oldalából

Téli mesevilág

Liptó nagy hegyei a Kócsról nézve

Reggel a Beszkidekben

Babia Gora - a csúcs

Babia Gora 1725 m

Lemenetben a Tátra hegyei kísérnek

A fotókat Hunyadi László készítette

Túra a téli Liptóban

Liptói-Tátra;  február 1.

             
               Az időjárás-előrejelzés nem sok jóval kecsegtet, talán jobb lett volna lefújni az egészet...  Úgy tűnik nem törik meg az átok ezúttal sem, ahogy közeledünk a hegyekhez, lassan bezárul felettünk a felhőtakaró...  Az autóból még megmutatom útitársaimnak hová is tartunk, oda a ködbe borult hegyek lábához, ma ennyi lesz a Tátrából ... A parkolóban még nincs köd, sőt egy pillanatra még valami havas tető is kibukkan a szürkeségből. Nekiindulunk. Lassan az erdőhatárhoz közelítünk, még mindig nem vett körül a szürkeség, sőt mintha világosodna ?! És előbukkan a nap, mintha a függönyt húzták volna fel előttünk - kevés ennél nagyobb élmény van ennél, különösen a több hónapos ködtúra-sorozatunk után Nem akarom elhinni, a hómacskák után előkerül a naptej is ...   

A Tátra hegyei

             Valójában tökéletes az idő. Mindez nagyban csökkenti a folyamatos és hosszú kaptató nyűgjét, ami jól jön mert 1300 métert emelkedünk egy lendülettel a Baranec 2184 méteres ormáig. A láthatár közben szélesedik, odalentről ugyan próbálkoznak a felhők, de ezúttal szó szoros értelmében alulmaradnak a küzdelemben ... Körülöttünk a Liptói-havasok gyér hóval borított hátai, mögöttük a Magas-Tátra mint fő látványosság;  előttünk pedig egyre közelebb a csúcson álló obeliszk... Közel négy óra az út, míg ideérkezünk.

Baranec 2184 m

          Visszafelé végül a feljöveteli utat választjuk (másnapra terveztük ezt a túrát, a kedvező időjárás okán ma jöttünk a nagyobb hegyre - a cserének viszont késői indulás volt az ára; így a Smrek-gerinc - Zsári-nyereg körbenjárása egy újabb látogatást kíván). Gyorsan haladunk lefelé de így s előttünk bukik le a nap az Alacsony-Tátra vonulata mögött.

Öreg-Kócs; február 2.

              Zuhogó esőre (!) ébredünk. Nagyjából le is tettem a mai túráról, hazainduláshoz készülünk. Útitársaim azonban kissé lassúak .. eláll az eső ... kékség villan elő a felhők közül... Végül úgy döntök, tegyünk egy próbát mégis! Nincs ugyan ellenvetés, de úgy érzem a váratlanul "előírt" mai közel ezer méteres szint nem váltott ki egyöntetű lelkesedést... Rövid utazás után megérkezünk a kiindulópontra. Itt már én is elbizonytalanodom, csepereg ismét az eső, minden sáros, vizes, téli hangulat csak nyomokban érzékelhető ... De megyünk. Ismét a tegnapihoz hasonló szigorú kaptató, kezdetben latyakban és sárban, feljebb azért javul a helyzet, ezer méter felett pedig végre tél van; de a ködöt is utolérjük, és ezúttal kevés a remény hogy túránk sportértékén túl különösebb esztétikai élményben is részünk legyen. De úgy látszik ezen a hétvégén minden lehetséges!

Sejtelmes derengés a Kócs fenyveseiben

           Közeledve a csúcshoz, néhány kis láncos szakaszt leküzdve (és áldva a hómacska megálmodóit; enélkül az egyszerű eszköz nélkül ha veszélyes nem is, de keserves kaparás lenne)  - ismét világosodik; pár percre a nap is ránk mosolyog. Panoráma nincs ugyan, inkább sejtelmes derengés, különleges fények; de ez most elég is; mi boldogok vagyunk, örülünk a hegynek, napnak, ködnek, szélnek, az útitársaknak; azt hiszem mindennek, amit -úgy tűnik -jól megérdemelt ajándékként kaptunk ezen a hétvégén!

Nyomaink ide vezettek (Öreg-Kócs)

 A fotókat Hunyadi László készítette.
> További képek

Árva hegyei

              Árva megye tájai -  nem első alkalommal. Egy hely, ahová öröm visszatérni, és nem csalódtunk benne ezúttal sem. Mindig szép, mindig megragadó hangulattal fogad ez a Kárpátok vonulatai közé zárt csendes vidék.

A Kis-Fátra az Öreg-Kócs oldalából

               Árva megye déli szélén, de a hegyek közepén  indult első napi túránk. Ott, ahol a Liptói-havasok, az Alacsony-Tátra és a Fátra teret engednek maguk között, a Liptói-medence szélén áll őrt az Öreg-Kócs 1611 méteres hegytömbje. Mintha természetes kilátónak került volna oda, elszigetelten magasodik, csúcsán törpefenyővel és kopár sziklákkal tarkítva, szabad utat nyitva a szemnek a környező, magasabb hegyek felé. Utunk a nyugati oldalon vezetett, az alsóbb részek  tél végi, jégpályává változott ösvényeit leszámítva csupán az ezer méter leküzdendő szint jelentett könnyen leküzdhető kihívást.

Az Árvai-Beszkidek gerincén

                    Másnap pedig Árva északi határán, a Beszkidekben jártunk:  Babia Gora, immár harmadszor. Ráadásul harmadszor ragyogó időben, különös szerencsével a Kárpátoknak ezen a szélnek, csapadéknak kitett, északi bástyáján. Ezúttal délnyugati irányból, az egykor jódos fürdőként ismert  Slana Voda ház irányából közelítettünk, a Kis- Babia Gora csúcsán érve el a lengyel határt, majd a gerincen kapaszkodtunk fel az 1726 m-es tetőre. Visszautunk a lankás déli hegyoldalon vezetett, míg a 20 km-es kört bezárva, újabb két szép téli nap emlékével megérkeztünk a menedékházhoz.

Babia Gora - harmadszor

> További képek
A fotókat Hunyadi László és Győrfi Károly készítették.