Kárpát-Túra: Téli Felvidék - Kócs és Beszkidek

2022. január 15., szombat

Valahol, a Felvidék közepe táján van egy hegy melyet az arra gyakran járók közül alighanem sokan ismerünk látásból: ez az Öreg-Kócs (Vel'ky Choc). Fátra? Liptó-Árvai mészkőhegység? Vagy egyszerűen Kócs-hegyek? - őszintén szólva nem tudom hová is tartozik; mindenesetre ha kissé féloldalas piramisa ha nem is nyúlik az égbe, de különleges helyzete miatt szinte mindenhonnan látható - ami azt is jelenti hogy onnan is szinte mindent át aki felkapaszkodik az 1611 méteres csúcsra.

Ez az oka hát hogy ma itt kezdjük a napot. Meg nem utolsósorban hogy hegyünk útba is esik, ezúttal kitérő nélkül. Oláhdubova községből indulunk, a falu legmélyebb pontján kijelölt parkolóhelyről, így ezer méter körüli szint vár ránk a négy és fél kilométeres felmenetben. Mint ebből kitűnik nincs sok teketóriázás, egyenesen neki a hegynek! Az alsó szakaszokon nem hagy cserben az itt szokásos jégpálya (elő a hómacskákkal!); majd feljebb már jobban járható havon érjük el az 1300 méter körüli Stredná Pol'ana rétet. Kapaszkodó tovább, egy árnyalattal enyhébb szögben, míg elérjük a törpefenyves-sziklás ormot. A kilátás fantasztikus: alattunk Liptó és Árva falvai; köröttünk a Fátra és a Tátra csúcsai.Az idő nagyszerű, bár itt már megtalál a jeges északnyugati szél - rövid tehát a csúcsöröm és gyors menetben tesszük meg felmeneti utunkat visszafelé is.

A napnak azonban ez csak a kezdete volt: most irány Lengyelország! Egy és negyed óra utazás után parkolunk le a Felsőzubrica feletti Krowiarki-nyeregben. Ez már az Árvai-Beszkidek vidéke; a történelmi Magyarország északi határán állunk éppen. Innen indul a szűk két órás séta - immár alkonyodó erdőben szállásunk, a Markowe Sczawiny ház felé. Nehézség nincs (épített sétaút); bükkök, havas fenyők, befagyott erdei tó és holdfény - romantika és misztikum, amiből fénykép alig adna vissza bármit is... Végül megérkezünk szállásunkra, az álmodozó hangulatot vidám vacsora követi - minden készen áll hát a holnapi, második csúcsra!

2022. január 16., vasárnap

Túl a Tátrán, Fátrán, a Kárpátok ívének legészakibb hajlatában még egyszer az erdőhatár fölé emelkednek a hegyek: ez a szelíd formájú Árvai-Beszkidek vidéke. Legmagasabb pontja a Babia Góra (Babia hora, Frauenberg); 1725 méteres csúcsa dél felől jókora dombnak látszik, míg északról jóval meredekebben emelkedik a sziléziai középhegységek fölé. Ide készülünk ma, keletről nyugat felé keresztezve a hegytömböt.

Reggelink után a tegnapi utat folytatjuk még vagy egy órán át, a hegy északi oldalán oldalazva, míg elérjük az itt lealacsonyodó hegyhátat. Itt a fordulópont; innen igazából "visszafelé" megyünk - de jó tíz kilométeren át végig követve a Kárpátok főgerincét.

Első "kihívás" az 1514 méteres Mala Babia Góra (a kisebbik csúcs). Négyszáz méter szint és némi meredekebb kaptató árán, de a tegnapihoz hasonló téli mesevilágban érjük el a törpefenyőövből épphogy kiemelkedő tetőt. Csúcsfotó, (hátha még nagyobb lesz fentebb a szél!); aztán tovább az igazi hegyre! Közel száz méter szintvesztés a Brona-nyeregig, majd még háromszáz fel - immár nyílt terepen, kibontakozó panorámával és éledező széllel. Fentebb egyre lankásabb a hegy, közel fennsíkszerű, amelyből alig emelkedik ki a legmagasabb pontot hordozó púp.

Odafenn népes közönséggel osztozunk a sikerben és a szélben; próbálunk az antropogén tereptárgyak szélárnyékába húzódni-van itt kereszt, útjelző, János Pál pápa emléktáblája; sőt gondos kezek kőfalat is emeltek a platóra, de sajnos a szélirány ezúttal nem merőleges ... Végül elkészül itt is a csoportkép, elkel a szendvics is, de utána sietve hónunk alá fogjuk a nyugati áramlatot és irány túloldalt lefelé! Végig a fennsíkon, (jobbunkon ott látszik az összes Tátra!); majd alámerülünk a lefelé egyre magasodó törpefenyők közé. Végül visszatér az igazi erdő is, közben még két kilátópontról megtekinthetjük hegyünk vadabb, északi lejtőit, mielőtt leérkezünk az országúthoz - ahonnan már négy keréken és csak hazafelé visz az út ...