Magas-Tauern két felvonásban

    

            Ha Nyugat felé indulunk az Alpokban, egyre nőnek a hegyek ... az első, igazi nagy csúcsokat pedig az ausztriai  Magas-Tauern  vonulata rejti. Ezek már "tudnak mindent": magasságuk háromezer méter felett van, a csipkézett gerincek és vad sziklafalak alatt gleccserek nyújtóznak, a völgyek mélyén pedig tengerszemek csillognak. Itt jártunk ezúttal, túráztunk, havat tapostunk, dróton kapaszkodtunk és másztunk kitett gerinceken - íme a hétvége rövid története, két felvonásban!

Előjáték - Kölnbreinspeicher víztározó

 

Kölnbreinspeicher

   
           Utunk  közel 1900 méteres magasságban, a Kölnbreinsperre völgyzáró gátnál kezdődik. Monumentális betonfal állja a víz útját, mögötte mélykék víztömeg ragyog a hegyek ölelésében. Szép? Vagy tönkretett táj? Lehet tűnődni. Mindenesetre a gleccserek fogyatkozásával és a tiszta energia termelésével az efféle beavatkozás egyre kevésbé kérdőjelezhető meg. Vajon erre a sorsra jut előbb-utóbb minden patak, minden völgy?- ilyesmin gondolkodom amíg a közel hat kilométer hosszú tó mentén ballagunk. Zöld hegyi rétek, virágok, tehenek, kecskenyáj kíséri utunkat - idilli táj, de majd holnap lesz még zordabb is ... Kétórás gyaloglás után meg is érkezünk az Osnabrücker menedékházhoz, amely három éjszakára otthonunk lesz a háromezresek között. Korán érkeztünk, vacsora előtt marad még idő a felszerelés összepakolására, beállítjuk a hágóvasakat, és nincs hátra más, mint időben nyugovóra térni a közös hálóteremben...

Első felvonás: Hochalmspitze - a Tauern királynője

             ... mert itt a hegyek között korán érkezik a reggel. Pontosan négy órakor. Egy órával később pedig már úton is vagyunk. A nagyobb dobást választjuk elsőnek, tekintve az hogy idő használhatónak ígérkezik. Mai célunk a 3360 méteres Hochalmspitze. Ha a Magas-Tauern királya a Grossglockner, a Hochalmspitze nyilvánvalóan a Tauern királynője. Négy gerinc, közöttük négy gleccser, minden égtáj felé.Vonzó cél tehát, ráadásul változatos útvonalon.

Odafenn kel a nap (Hochalmspitze)

              Az indulás keveset sejtet mindebből. Mocsaras völgyben, vízszintes terepen talpalunk jó másfél kilométert, mielőtt bármit is tennénk a gravitáció ellen ... De aztán jön a az emelkedés. Először  a Grosselend-gleccser 1850-es években emelt morénájára kapaszkodunk fel, végighaladunk az élen, majd még meredekebben a gleccser jelenlegi végéig. hómezők, ferde táblák nehezítik a haladást, hamarosan elérkezünk a Preimlscharte alatti, újonnan kiépített biztosított szakaszhoz. A csapat egy része nem folytatja innen, mi pedig nekivágunk a rövid, de meglepően meredek drótkötéllel biztosított falnak. Lépés szinte semmi, némi nyers erőt igényel a dolog, miközben alattunk szinte hívogatóan egyszerűnek tűnik a sáros (és nyilván kőhullásgyanús) törmelékfolyosó, melynek elkerülésére a rövid klettersteig hivatott. A küzdelem azonban rövid, és máris fenn állunk a kis nyeregben, a Hochalm-gleccser partján. Innen látom hogy előttünk járó kötélcsapatunk a hosszabb de nehezebb utat választotta ... Nosza, mi toronyiránt indulunk az Elendköpfe tornyai mentén, az időközben ködbe borult csúcs felé. Igyekszem szintvesztés nélkül vezetni a kis csapatot; járatlan gleccseren törve az utat, egy kis kaland, mint régen, hozzá meg a sok év tapasztalata adta biztonság, így együtt nagyon jó érzés ... Elememben vagyok, végül az utolsó, ötven fokhoz közelítő lejtőnek is nekimennék, de erről azért le lehet beszélni ... így a Grosselendkopf nyergéből törmelékes gerincen közelítünk tovább. A törmelék azután nagy tömbökre vált, és aggasztóan keskenyedik; ráadásul oszlik a köd, és meglátjuk a csúcsot, odafenn útitársainkkal, légvonalban alig karnyújtásnyira de többszáz méteres mélység túloldalán. Most kezdek igazán aggódni, ha itt nem jutunk át az milyen fiaskó lenne... de szerencsém van, a gerinc engedelmesen beleolvad az előcsúcs tömegébe. Innen még rövid, de annál szellősebb gerinc vezet a keresztig.

Hochalmkees

Összetalálkozunk előttünk járó társainkkal, majd együtt indulunk lefelé. A Preimlscharte nyergéből visszanézek mégegyszer a hómezőn kanyargó nyomainkra - kilométerekre látszik, remélem maradandót alkottunk, talán egész szezonban ezen jár mindenki... Már amennyire maradandó bármi is, hisz fogy a gleccser, omlanak a hegyek is ... de nincs helye az elmélkedésnek. Hosszú még az út, szinte este van mire megérkezünk - de megérte, hiszen elnyertük a Királynő kegyét ...

Hochalmspitze

Második felvonás: Ankogel

 

 

Hajnal a völgyben

              Ismét reggel van, ismét öt óra, ezúttal ellenkező irányba indulunk. Itt gyorsan nyerjük a szintet, elhaladunk a Fallbach vízesése mellett, majd hómezőt hómező követ, köztük egész meredek is akad ("hogy jövünk itt le?!"). Hágóvasat veszünk, a csákány azonban kevésbé népszerű ... végül egy szerencsésen végződő kicsúszás azután mindenkit meggyőz erről. Hamarosan elérjük a gleccser beszállását, bekötözködünk, és hosszasan tapossuk a tűző napon olvadozó havat. Jóval háromezer méter felett elérjük a végső sziklagerincet. Innen  magam megyek csak tovább, könnyű de helyenként meglehetősen keskeny és kitett gerincen a csúcsig, ahol ezúttal is találkozunk az elöl haladó társainkkal.

Ankogel - az utolsó szakasz

Ankogel

              Visszafelé szintén hölgytársaság jut osztályrészemül. Elhagyva a gleccsert, minden hómezőnél hágóvas fel és le, így van időm gyönyörködni a tájban is. Lassan, de biztosan elérkezik az a hely is ahol "hogy megyünk itt le ?!". Elkél a biztató szó csakúgy mint a biztosító kötél ... de mire a legmeredekebb részre érünk - lám mily szeszélyes a női lélek - hát jó lenne mégis kipróbálni azt a kicsúszást ... Sor kerül erre is, kötéllel, ellenőrzött körülmények között. Azután már könnyebb a terep, minden jóra fordult, elmúlik minden feszültség. Visszatérünk a zöldbe, délutáni fény simogatja a völgyet mire visszaérünk a házhoz.

              Az utolsó nap a finálé: reggeli séta, ismét a víztározó partján. Szemberagyog a kelő nap, ahogy egyedül baktatok, kicsit magányosan, de kicsit meg jó is így ... Kicsit sajnálom hogy nem volt mindenkinek egyértelműen sikeres a túra. Remélem azért jól érezte magát mindenki, nem volt csalódás?! Annak ellenére hogy talán nehezebb volt mint gondoltuk. Ennyien még nem fordultak vissza. Ennyiszer nem vettünk fel még hágóvasat, nem kötözködtünk be ennyiszer ... Gyakorlásnak mindenképp jó és hasznos volt. És a hegyen mindig tanulunk, az is aki első lépéseit teszi, és az is aki sokadszor jár ott. Ugye Ti is így gondoljátok?

Kép és szöveg: Hunyadi László
>További képek

Maradj talpon!

- avagy a gleccserek anatómiája

Aki egyszer  a magas hegyek vonzásába került, előbb-utóbb elmerészkedik az örök hó birodalmába is. Egzotikus világ ez - a maga sajátos veszélyeivel. Ezek közt is legfontosabbak a gleccserhasadékok. Ezek a rejtett csapdák szinte mindig fenyegetést jelentenek - mégis, nem teljesen véletlenszerűen nyílik meg alattunk a föld! A gleccserek bizonyos fizikai törvények szerint formálódnak - íme álljon itt néhány tipp melyek segítségével, a rendszert átlátva csökkenthető annak az esélye hogy az ismert televíziós vetélkedő vesztes játékosainak sorsára jussunk.

A gleccserek különböző típusai különféle veszélyek forrásai lehetnek:

A függőgleccser meredek falakon végződő vagy gerincekről lenyúló, többé-kevésbé instabil jégtömeg. A "normál" utak ritkán vezetnek ilyenek felszínén - annál inkább alattuk. A veszély értelemszerűen ilyenkor nem az hogy leesünk valahová hanem hogy ránk esik valami. Általában a törmelékből becsülhető az estleges   jéglavinák hatótávolsága - igyekezzünk tisztes távolságban kikerülni ezeket a zónákat, vagy ha ez nem lehetséges szaporázzuk lépteinket!



Függőgleccser a Dom északnyugati oldalán (Wallisi-Alpok)



A palástgleccserek egy-egy hegycsúcsot borító jégsapkák, viszonylag lassú mozgással és kevés hasadékkal, aránylag békés terepet kínálnak. (Pl. az  Elbrusz a Kaukázusban)

A nagyobb jégfolyamok egy részét teljes egészében kőtörmelék borítja - ezek az ún. közép-ázsiai (" turkesztáni") típusú gleccserek. A klíma melegedése, szárazodása és a gyakoribb kőomlások miatt az Alpokban is egyre többfelé találkozhatunk effélékkel ( ilyen pl.Glacier du Miage a M.Blanc olasz oldalán).  A jégfelszín gyakorlatilag elő sem bukkan, de hasadékok illetve az olvadékvizek által kialakított medrek, búvópatakok néhol előfordulnak - nem árt tehát az óvatosság.



Törmelékel borított gleccser (Lenin-gleccser, Pamír)





Végül következnek a nagy "völgyi" gleccserek, melyeknek minden "alkatrészük" megvan. Járjunk végig egyet képzeletben!

Lentről közelitve, még mielőtt a tulajdonképpeni gleccsert elérnénk a jég által lerakott morénákon kell átjutnunk. Ezek  lehetnek szabályos, feltűnően éles gerincű dombvonulatok vagy osztályozatlan törmelék kaotikus egyvelege is. Közötte a jégár fő tömegétől elszakadt, már nem mozgó jégtömegek is lehetnek - ez a holtjég. A morénagátak mögött nemegyszer tavak keletkeznek - ezek meglehetősen változékony, gyakran rövid életű képződmények.



Holtjég (Ötz-völgyi Alpok)





 Elérve végre a gleccsert a gleccser homloka az első ami szembetűnik.

A viszahúzódó jégárak homloka lapos, mostanában csak ilyennel találkozhatunk.

A gleccserkapu az a barlangszerű nyílás melyen át az olvadékvíz a környezetbe távozik. (A felszínről hasadékokon jut le a víz a jég aljára, illetve a nyomás és súrlódás hatására a jégtömeg alul is olvad - télen is.)



Gleccserkapu (Langtaler Ferner, Ötz-völgyi Alpok)



Rálépve a jégre, a gleccser nyelvén folytatjuk az utunkat. Itt már rendszeresen találunk hasadékokat - általában  keresztirányban és többé-kevésbé ritmikusan ismétlődve. Lent még általában keskenyebbek, inkább  feljebb találhatók veszélyesen széles kivitelben. Óvakodjunk ugyanakkor a nagyméretű körkörös mintázatú területektől - ezek a gleccser fogyatkozásának tünetei, nagyobb üregek fokozatos beszakadásával keletkeznek.



A Hintereisferner "nyelve" (Ötz-völgyi Alpok)



A nagyobb gleccserek hómentes felszínén enyhe időben erek, patakok szabályos hálózatát találjuk. Ezek helyenként  a karsztvidékek víznyelőihez hasonló aknaszerű szakadékokban ("gleccsermalom") tűnnek el a mélyben.

Felszíni vízfolyás a Hintereisferneren



Ha a gleccser valamilyen keményebb kőzeten bukik át, domború felület keletkezik. Itt jóval több hasadékra számíthatunk, nemcsak keresztben de hosszirányban is - mintegy kockákra darabolva a felszínt. Ezek a kockák egész nagyok is lehetnek de van hogy különálló keskeny és ingatag jégtornyok(serac-ok) tömegére bomlik a terep. Hasonlóan nehéz és veszélyes terep ("jégesés") alakul ki a gleccser meredekebb részein.

A laposabb részeken, így a nagy katlanokban  kevesebb, de néha hatalmas szakadékokat találunk - a mélységük is jelentős lehet, tekintve hogy a jég vastagsága ezeken a helyeken a legnagyobb. (A svájci Aletsch-gleccser Concordiaplatz nevű részén pl. több mint 600 méter!)

Jégesés (Lenin-gleccser)



Ha két jégfolyam találkozik, értelemszerűen nem képesek összeolvadni hanem párhuzamosan folytatják útjukat a közös mederben. Határvonalukat a középmoréna törmelékcsíkja jelzi. Ez - az összetartó nyomás miatt - többnyire viszonylag biztonságos útvonalul szolgál.



Gleccserek ha találkoznak- bár hó takarja de így is jól láthatók a közép- és oldalmorénák vonalai.( Himalája, India)



Ha gleccserünket oldalról szikla határolja, a jég és a kőzet határvonalán is számíthatunk hasadékra: ez a szegélyhasadék ("randkluft"), amely a szikla felmelegedése miatt alakul ki.

  

A hegygerinchez közeledve egy utolsó, de legtöbbször egyáltalán nem lebecsülendő akadályt kell még legyőznünk: a gerinc alatt, ahol már kellő vastagságot elérő firn gyűlik össze hosszan, néha több száz m-en át húzódik a peremhasadék ("bergschrund"), amely tulajdonképpen a gleccser felső határvonalát jelenti. Itt éri el a firntakaró azt a kritikus vastagságot (és nyomást) hogy lassú mozgásba lendüljön. Ha mindezek után sem nyelt el minket a föld, nyitva áll az út a csúcsra :o) 

Peremhasadék (Hohberg-gleccser, Wallisi-Alpok)

  A valóságban persze nem minden ilyen egyszerű! Az itt leírtak nem pótolják a biztonságos gleccserjáráshoz szükséges gyakorlati és technikai ismereteket, melyeket hegymászó tanfolyamokon és/vagy túravezető, gyakorlott túratárs társaságában szerezhetsz meg!!

Kérdésed, véleményed van az itt olvasottakkal kapcsolatban?  Írd ide vagy küldd el e-mailben a karpat-tura@freemail.hu  címre! Bejegyzésed moderálás után válik láthatóvá.

Weisskugel - Fehér a fehérben

"Nagyszerű hegy, melyet megmászói nem felejtenek el"
(R. Goedeke: Háromezresek az Alpokban)                                                                                              

      "Ende".

       Valahol az Ötz-völgy mélyén, ezzel a kis felirattal megszűnik az utunkat kísérő vidám piros jelzés. A kaland azonban ott kezdődik ahol az út véget ér, tehát keressük a folytatást hogy feljussunk a Hintereisferner egész völgyet betöltő, hatalmas gleccsernyelvére mely - jó öt-hat órás túra után - a völgy legtávolabbi zugában magasodó Weisskugel csúcsra vezet minket - ha az időjárás is engedi.

        - Ott vannak! - hallom társaim kiáltását. Már lén is látom az előttünk haladó három fős csapatot, egészen a jégtömeg alján kaptatnak felfelé. Utánuk! -mert ugye aki elől megy az tudja az utat - ez egyébként minden túravezetői hatalom alapja  is :o) Lélekben felkészülök a félnapos üldözőversenyre...

         A  gleccsert megközelítve barátságtalanná válik a terep- sáros, jeges, instabil törmelék kaotikus tömege - ilyen lehetett a világ a teremtés kezdeti stádiumában. Talán ember nem is járt még itt. (A hasonlat nem is áll távol a valóságtól, hisz a jég nemrég húzódott vissza innét; az emberek pedig az úton közlekednek, vagy harminc méterrel magasabban mint utóbb kideült.

A problémákon azért hamar úrrál leszünk és szinte megilletődve állunk  a roppant jégfolyam hátán. Isten hozot a jégkorszakban! Mint valami gigantikus több száz méter széles sztráda vezet a völgy belseje felé vagy nyolc kilométer hosszan, középtájon egy kanyarral - a dimenziók ahhoz foghatók mintha a Dunát látnánk a visegrádi szorosban.

          Kényelmesen haladunk ezen a fantasztikus országúton, a jég érdes, nem csúszik, egyelőre hó sincs így a hasadékok rendszere is nyitott könyv. Csak az időjárás ad okot az aggodalomra: háromezer méter felett többé-kevésbé stabil felhőfüggöny rejti a tájat. Bár nem rajongok érte hogy folyamatosan az előttünk haladókhoz igazodjunk, a felső, havas szakaszon azért jól jönnek majd a nyomaik hogy megtalláljuk "Fehér Golyót" (ezt jelenti a hegy neve) a ködben....

          ...Lassan elérjük a ködzóna alját. Követjük a nyomokat - mígcsak élesen balra nem fordulnak. Itt közel vagyunk a gleccser széléhez és nem tudom mire vélni az irányváltást -  valószínűleg feadták az ingerszegény ködtúrát és partra szállnak a Bellavista ház irányába. Na! Most tehát nincs előttünk senki, mehetek amerre akarok...elő hát a tájolót, gyorsan mérek egy irányszöget a félig mögöttünk, még a felhőtakaró alatt látható meterológiai állomás épületére. Más ismert pont azonban nincs, vagyis a heyzetünk meghatározása enyhén szólva hozzávetőleges. Iránymenet következik, egyik kezemben tájoló, másikban túrabot amivel a gleccser rejtett csapdáit szondázom. Elöl megyek, így nem látom társaimat, de legalább ők sem az én aggályaimat. Előttem a végtelen fehérség, fent, lent, körben, nincs más biztos pont csak a tájoló iránytűje ami előre mutat a semmibe, meg a kötél amely köldökzsinórként kapcsol az emberiséget képviselő három túratárshoz. Nem akartam idejekorán letörni a bimbózó lelkesedést, de az efféle műszeres megközelítésnek megvannak a maga határai... kb negyven percmúlva a nyeregben kell legyünk számításom szerint, addig kellene történni valaminek különben a dicstelen visszafordulás fenyeget ...lassítok is kissé, időhúzó szándékkal....

                És lőn!  Oszlik a felhő; az aréna fölül  felgördül a függöny , kibukkannak a völgykatlan díszletei. Megkönyebbülés - és zavar.  Nem hasonlít arra ahogy elképzeltem. Tőlünk lejjebb, jobbfelé pillantok meg egy tágas nyerget , túloldalán  csúcs kereszttel a tetjén - ennyire eltájoltam volna magam?!
-Jó helyen vagyunk? - kérdezi valaki.
-Soha jobb helyen nem voltunk - felelm őszintén, mert a táj meseszép, miközben lázasan próbálom lehetséges pozíciónkat leszűkíteni. Egyelőre az sem biztos hogy melyik országban járunk.
           - Ott vannak!! - A mutatott irányban  apró alakok kapaszkodnak fel egy keskeny, meredek folyosóban. Az lenne a mi hegyünk? - a rejtélyt fokozza hogy négyen vannak, vagyis nem azonosak az előttünk haladókkal. Mindenesetre felveszem az irányszöget mielőtt a felhő ismét összezárul előttük.
Egyik kézben tájolóval, másikban bottal szondázva a havat igyekszem tartani az irányt  - de az időjárás úgy tűnik  immár kegyeibe fogadta kis csapatunkat. Egyre többet látni a környező tájból és lassan a Nap is előbukkan. Összeáll a kép, helyére kerül minden.
            A nyomokat követve keskeny, szurdokszerű völgyben érjük el a gerincet - ez a kis rejtett átjáró hát a Hintereisjoch - valamiért hatalmas, széles nyeregre számítottam amely méltó a hatalmas jégfolyam nevére.

Felettünk meredek hólejtő vezet az előcsúcs havas púpjára, majd az eddigi végtelen tér hirtelen keskeny hóéllé szűkül. A háztető-szerű hógerinc túloldalán közel függőleges, tízméteres torony őrzi az utolsó, már könnyebb szakaszt. Mi vagyunk ma az  itt az utolsók,  miénk a hegy tizenöt perces izgalmas mászás (és majd' hét óra gyaloglás)  után.

         Az idő sürget, nem maradunk soká. A lefelé vezető út bár gyorsabb, így is végtelen hosszúnak tűnik. Útközben megtekintjük saját, felvezető nyomainkat, ahol is megállapíthatom hogy nem kerültünk sokat, bár az iránytartás - köszönhetően a hasadékok keresgélésének-kerülgetésének - kívánnivalót hagy maga után.  Gyönyörködünk a környező tájban amely idefelé rejtve maradt, és megcsodáljuk a gleccser változását, a felszínén csordogáló  rengeteg erecskét, patakot, hogy egyetlen forró nyári nap mennyi pusztításra képes ezen az irdatlan jégtömegen is. 

Partra szállunk végre, és a morénadombok közöt messziről virít a piros jel.

Ende. A kaland véget ért. Szép nap volt egy nagyszerű hegyen - amit valóban nem felejtünk.

A fotókat Bács Nóra és Hunyadi László készítette.

Véleményed, kérdésed van az itt olvasottakkal kapcsolatban? Írd ide vagy küldd el e-mailban a  karpat-tura@freemail.hu címre! (Bejegyzésed moderálás után válik láthatóvá.)