Erdei Esztendő - január
Első utunk az új évben! Bár úgy tűnik, inkább a múlt év egyenes folytatása. Már nem is zavar szinte hogy ismét ködben járunk; talán feszélyezne is a túlságosan átlátszó légkör ... de legalább tél van. Végre hó ropog bakancsaink alatt, ahogy felkaptatunk a Madaras főgerincére. Ezer méter körül pedig kezdődik a mesevilág. Körülvesz a homály, nincs távol csak közel; a tekintet nem kalandozhat messzire, helyette előttünk a csoda - a fagy tündére zúzmarából szőtt csipkével örvendezteti meg azt aki ilyenkor az erdőt járja. Milliárdnyi fehér kristály a fekete fákon, más szín nincs, csak néhány színes kabát ... Madárhang nem szól, csak maroknyi túrázó csendes, vidám hangja az alvó erdőben. Végigjárjuk a nyílegyenes hegyhátat, megcsodáljuk a Kolostor-szikla fagyos, ködbe burkolózó tornyait, és a Madaras-tetőn, 1346 méteren készül egy gyors csoportkép (nem teljes, sajnos; ezúttal nem jutott el ide mindenki aki szeretett volna)- nem sietünk de nem is állunk sokat, hiszen ez igazi tél, és igazi hideg! Végül, meredeken és csúszósan ereszkedünk Madarasaljára, ahol véget ér a kirándulás ... Ilyen volt az erdei esztendő kezdete a Madaras-hegységben - pár kép alább ízelítőnek! |
| Úton a téli erdőben |
 |
| Meseország vendégei |
 |
| A ködbe-fagyba burkolózott Kolostor-sziklák |
 |
| Hiányos csoportkép a Madaras-tetőn - legközelebb remélhetőleg mindenki eljut ide ... |
A fotókat Hunyadi László készítette
