Mi lenne hát a megoldás hogy csemetéinket nekik és nekünk is élvezhető módon kicsaljuk a természetbe?
Alighanem a társaság. Gyereknek gyerek a társa, és ez itt fokozottan érvényesül. Van akikor egynél könnyebb a kettő és kettőnél a három ... a kritikus tömeget elérve, lám, a legtöbb dolog megy magától! Lehet együtt virágot keresni, pillangó után szaladni, felmászni az összes elénk kerülő sziklára és magaslesre. És közben, (a kis rosszcsontok még észre sem veszik, de nem baj), valahol mélyen beléjük
vésődik az odakint töltött boldog idő, ami jól jön majd, sokkal később, amikor az élet nehezebben járható szakaszain szakaszain lesz valamijük amit most megmutatunk nekik, amit magukkal hoznak a gyermekkorból, és elő lehet majd venni ha minden kötél szakad ... Mi felnőttek pedig nyertünk, gyalogoltunk, levegőn voltunk és nem utolsósorban pihent a TV, a telefon, miközben csemetéink a valóságban, igazi társakkal találkoztak."Kis túrák kis túrázókkal - első alkalommal, kísérleti jelleggel" - így hirdettük a mostani családos-gyerekes kirándulásunkat. Íme, a kísérlet minden jel szerint sikeres volt! Folytatása következik!
