Kölyöktúra a budaörsi kopárokon

              Nem mondom hogy minden izgalom nélkül készültem erre a nagyon sokadik (és alighanem legrövidebb) túrámra ... Merthogy gyerekekkel nem egyszerű kirándulni! Persze nem mintha az erőnlét hiányozna a kis örökmozgókból. De már a motiváció is reménytelennek tűnik, amikor a több órás gyaloglást, jó levegőt, szép kilátást stb. megpróbáljuk a focizással, TV-nézéssel, kütyüzéssel szembeállítani. És ha eddig mégis sikerülne is, akkor jön a nyafogás: elfáradtam > menjünk haza > vegyél a nyakadba ...(mindez jellemzően az első órában bekövetkezik :o)  az "éhes vagyok", "pisilni kell" és ehhez hasonló folyamatos megoldandó problémákról nem is beszélve.

              Mi lenne hát a megoldás hogy csemetéinket nekik és nekünk is élvezhető módon  kicsaljuk a természetbe?
             Alighanem a társaság. Gyereknek gyerek a társa, és ez itt fokozottan érvényesül. Van akikor egynél könnyebb a kettő és kettőnél a három ... a kritikus tömeget elérve, lám, a legtöbb dolog megy magától! Lehet együtt virágot keresni, pillangó után szaladni, felmászni az összes elénk kerülő sziklára és magaslesre. És közben, (a kis rosszcsontok még észre sem veszik, de nem baj), valahol mélyen beléjük
vésődik az odakint töltött boldog idő, ami jól jön majd, sokkal később, amikor az élet nehezebben járható szakaszain szakaszain lesz valamijük amit most megmutatunk nekik, amit magukkal hoznak a gyermekkorból, és elő lehet majd venni ha minden kötél szakad ... Mi felnőttek pedig nyertünk, gyalogoltunk, levegőn voltunk és nem utolsósorban pihent a TV, a telefon, miközben csemetéink a valóságban, igazi társakkal találkoztak.

"Kis túrák kis túrázókkal - első alkalommal, kísérleti jelleggel" - így hirdettük a mostani családos-gyerekes kirándulásunkat. Íme, a kísérlet minden jel szerint sikeres volt! Folytatása következik!