Északi-Velebit; 2020. július 3-5.
2015-ben jártunk itt először. Május volt akkor, meseszép tavaszi időben, virágpompával köszöntöttek akkor a Velebit hegyei. Azóta voltunk egyszer áprilisban, téli körülmények között; és vagy kétszer kútba esett a visszatérés, hol szállás hiánya, hol pedig az időjárás miatt.
Végül most, ebben a vírus sújtotta esztendőben tértünk vissza. Úgy alakult, hogy ezúttal júliusban, a nyár ragyogásában láthattuk az Adria-parti hegyeket.
Július 3., péntek
Napsütésben indulunk neki a part felőli hosszú emelkedőnek. Ha nem pár órája keltünk volna át autóval a parti hegyláncon, el se hinnénk hogy a túloldalon esik az eső... sőt néha itt is! Bár felhőt nem is látunk, időnként víz permetez a derült nyári égboltról! Úgy tűnik, a Velebit egyik különlegessége ez is; hiszen az esőt a hegylánc túloldaláról hozza az a szél, ami persze most csak árnyéka a téli bórának ... |
| Útban a Zavizan-ház felé |
Lassan emelkedünk, magunk mögött hagyjuk a bokorerdők övét, bükkösök, majd fenyvesek közt érünk egyre magasabbra. Majd végül, kevéssel a Zavizan-ház (meteorológiai állomás) előtt havasi gyepek következnek. De itt már drámai a változás ! Ködbe kerülünk, arcunkba vág a szél, és igencsak szedjük lábunkat szállásunk felé ... Szerencsére odabenn kellemes a légkör, olyannyira hogy este még teszünk egy sétát a közeli Velika Kosa 1622 méteres, füves csúcsára. Érdemes volt. Egyik oldalunkon a mélyben a napsütötte dalmát szigetekkel tarkázott tenger, másfelé a Balkán felhőbe burkolózó hegyei. Két világ határán állunk; ha már meteorológiai állomás ad nekünk szállást, a frontvonalon, ha úgy tetszik.
Július 4., szombat
Másnap korai az indulás, hiszen hosszú az út, mely estig egészen a partig vezet minket. A felhők továbbra is fejmagasságban száguldanak a szárazföld felől, kabát, sapka is felkerül induláskor. Megyünk a strandra! -vigasztalom a kis csapatot, bár ez alig tűnik hihetőnek ...Délelőtt végigjárjuk a Premuzic-ösvényt. Olyasmi főútvonal ez a Velebit gerincén (inkább fennsíkján?) mint a tátrai Magistrála. Nagyrészt kiépített út, amire nagy szükség is van,; a sziklák-töbrök-omladékok labirintusában enélkül bajos lenne a haladás! Körülötte pedig a karszt minden látványossága: óriás víznyelők, eső barázdálta mészkőszirtek, sziklafalak, a rajtuk kapaszkodó, kínai metszetekre emlékeztető különös fenyőkkel.
 |
| Fehér sziklák ... |
A sziklák világa a Rossi-ház (üresen álló menedék néhány fő számára) környékéig tart. Kezeinket sem kímélve, rövid kitérőkkel felkapaszkodunk a Gromovaca (1676 m; a túra "csúcspontja") és a Crkvena csúcsaira -különösen utóbbi a lapos sziklatetővel kívánatos pihenőhely (az első osztályú, hegyi-tengeri panorámáról nem is beszélve).
 |
| Túra a Premuzic-ösvényen |
Ezután kissé szelídül a táj vadsága. A kövek fehérségét egyre inkább az erdők és legelők élénk zöldje váltja fel. Dél felé haladunk, és közeledünk a tengerhez is - és itt ez a pár kilométer igenis érezhető! Javul az idő, a Nap előcsalja a színeket: a mészkősziklák vakító fehérségét, a nyári legelők smaragdzöldjét, és - mikor utolsó hegyünk, az 1611 méteres Alancic gyepes dombjára felérkezünk - az azúrkéket is: odafenn az égbolton csakúgy mint jó másfél kilométerrel alattunk ... A világ közepén érezzük magunkat itt.
 |
| Alancic |
 |
| Pihenő az Alancic csúcsán |
... Innen már csak lefelé van. De bőségesen. Lemenettel telik a délután, egyre melegebben, kövek közt, jóval túl a húsz kilométeren és végül a 2000 méternyi ereszkedésen is. A Turska vrata ("Török-szoros") sziklatornyai jelentik az utolsó látványosságot, leszámítva a parthoz közeli karrmezők ("ördögszántás") már inkább sivárnak ható különlegességét, mielőtt partot érünk a festői Jablanac régi kompkikötőjénél. Szállásunk itt a világ talán legalacsonyabban fekvő menedékháza, a Miroslav Hirtz-ház! Vagy húsz méter magasból nézhetjük a tengeri naplementét - persze kis fürdés után, hiszen - mint reggel említettem volt - strandra jöttünk volna végül is :-)
 |
| Kilátás a legalacsonyabban fekvő menedékházból ... |
Július 5., vasárnap
Harmadik napunkra már csak séta maradt. A közeli Zavratnica-öböl a cél, amely majd' egy kilométernyire nyúlik be, néhányszor tíz méteres szélességben, a kopár parti sziklák közé. A legkékebb tenger minden árnyalata ragyog a délelőtti napfényben, hogy ezekkel az emlékekkel térjen haza mindenki az Adria partvidékéről. |
| Zavratnica-öböl |
 |
| Az út végén vár a legkékebb tenger! |
És ha nem jöttél, de kedvet kaptál, kedves Olvasó, várunk legközelebb! Ha van út, amelynek folytatása következik, ez az! Idő kérdése csak, hogy visszatérjünk a Paradicsomba.
A fotókat Hunyadi László készítette
>További képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése