"Ha felsüt a nap, az öregerdő mélyén, mintha a tavasz orgonája szólalna meg, búgni kezd az első vándor, távoli tájak fészekrakó üzenetét hirdetve: búgni kezd az első vadgalmb."
(Fekete István)
Márciusban legtöbbször kevés jele van még a tavasznak az erdőben. A hó elolvadása után - már ha ugyan elolvadt - nemegyszer feneketlen sár marasztalja a vándort, és a fák is téliesen kopaszok még. Azért, ha nyitott szemmel járunk, biztosan észrevesszük a jeleket: a néha már a hó alól kibújó hóvirágot, a sombokrok halványsárga csokrait, s a meleg déli oldalak sziklagyepeiben a leánykökörcsin bundába rejtőző, nagy lila virágait, vagy egy-egy, a napsütötte réten átlibegő citromlepkét. Hallhatjuk is a tavasz hangjait: dobolnak a harkályok, a cinegék vidám "nyitnikék"-re cserélték halk téli hívóhangjukat, az erdő felett pedig vijjogva keringenek területüket őrző egerészölyvek. A hollók és nagyobb ragadozó madaraink ugyanekkor már tojásaikat melengetik, és a sűrűségek rejtett mélyén világra jött a csíkos vadmalacok új generációja...
 |
| Vöröskő-völgyi forrás |
Akad azonban más látnivaló is kora tavasszal: a kiadós februári havazások és az azt követő olvadás - remélhetőleg - működésbe hozza azokat az időszakos forrásokat, amelyek miatt márciusi túránk ezúttal a szokásosnál távolabbra, a Bükkbe vezet. A Vöröskő-völgyi és az Imó-forrás arról ismert, hogy nagy esőzéseket vagy olvadást követően messze hallatszó dübörgés kíséretében, sugárban ontja a fennsíkról beszivárgó karsztvizet. Ha szerencsénk van mi is láthatjuk mindezt
március 9-én a Bükkben, ahová szeretettel várunk minden érdeklődőt! Részleteket a
Túranaptárban találsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése