2012. augusztus 12., vasárnap

Citius Altius Fortius

Verseny? Sport?


         Gyorsabban, magasabbra, erősebben -  az olimpiának,a sport legnagyobb ünnepének jelmondata. Vannak azonban akik nincsenek ott ezen az ünnepségen, bár teljesítményeik a maguk nemében ugyancsak figyelemreméltóak. Tisztelegve az olimpikonok sikerei előtt, álljon itt most mégis néhány gondolat a hegymászásról - mint sportról.

         Merthogy lehet-e verseny a hegymászás? Nehéz elképzelni - de semmi sem lehetetlen. Nem egy esetben kimondva - kimondatlanul versengés zajlik egy-egy csúcs vagy fal elsőként történő leküzdéséért. Elég ha a Matterhorn, az Everest vagy pl. az Eiger északi fal meghódítására gondolunk. Ezeken a versenyeken azonban a győztesen kívül nem csak vesztesek de sebesültek és halottak is vannak; amitől kezdve a dolog sportértéke  erősen megkérdőjelezhető. Ráadásul a verseny ezzel nem ér véget. Az Everest-tel azóta boldog-boldogtalan megpróbálkozik, tiznédzserek és aggastyánok is ringbe szállnak a legfiatalabb/legidősebb Everest-mászó címéért, és különben is, ha az ezervalahányadikként az ember valaki akar lenni menjen új útvonalon, oxigén nélkül,esetleg mezítláb mert olyan még nem volt :o)...így mindig lesznek újabb győztesek -és újabb áldozatok is.

          Akkor hát sport-e a hegymászás? Mindenképpen az. Szükség van fizikai és leki erőre, állóképességre, technikai tudásra,  taktikára és tapasztalatra. És emberségre is; az ellenfél a Természet és saját magad, Ember az Emberrel van még ha az a másik a világ túlsó feléről érkezett is; a hegyek mesevilágában még akad alkalom hogy odafigyelj a másikra és segítséget nyújts ha kell.
És a teljesítmény sokszor egyáltalán nem lebecsülendő!
Odafent nincs edző, gyúró, nincs pszichológus, nincs formaidőzítés sem, mert akkor mész amikor a Hegy engedi (meg a szabadságod). A körülmények nem feltétlenül ideálisak de sokat tudnak romlani mely esetben a motivácó már nem a csúcs hanem esetleg csak a túlélés. Nincs dobogó, nincs himnusz, nem jár érte aranyérem de igenis vannak azok a körülmények hogy tudsz te még gyorsabban, még magasabbra, még erősebben... A túrát értékelő, gyakran hallott lakonikus "tanulságos túra volt" mondatok (értsd: nem sikerült de túléltük)  nemegyszer rendkívüli teljesítményt takarnak. Mindezek sokszor nem kerülnek nyilvánosságra; vagy mert némi emberi hiba is közrejátszott vagy mert egyszerűen nem tartják fontosnak. Más esetek  ugyanakkor  könyvek/filmek alapjául szolgáltak.

Bármilyen látványos is a küzdőtér, a hgymászás alapvetően befelé forduló sport. Megválaszthatjuk a pályát,a nehézséget, a küzdelem jellegét, de az ellenfél mi magunk vagyunk. Nem képviselünk nemzeteket, csak önmagunkat valósítjuk meg. A versenyzésnek - véleményem szerint - nincs helye ebben a talán legnagyszerűbb sportban; hanem - még inkább mint az olimpián - a részvétel a lényeg. Vegyünk is részt benne minél többen, hogy másokat is megihlessen a hegyek és a hegymászás szépsége!
"Inspire a Generation"!

Véleményed, kérdésed van az itt olvasottakkal kapcsolatban? Írd ide vagy küldd el a  karpat-tura@freemail.hu címre4 Bejegyzésed moderálás után válik láthatóvá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése